Szexuális betegségek

A szexuális úton terjedő betegségek (STD-k, STI-k) olyan fertőzések, amelyek leggyakrabban szexuális érintkezés útján terjednek. A kórokozók – baktériumok, vírusok, gombák vagy paraziták – a szexuális aktus során testnedvekkel (vér, ondó, hüvelyváladék) vagy bőrkontaktus révén kerülnek át egyik emberről a másikra. Bizonyos esetekben nemi úton kívül is terjedhetnek, például szülés során az anyáról a gyermekre, vérkészítményekkel vagy közös tűhasználattal.

A leggyakoribb szexuális betegségek

A szexuális úton terjedő betegségek között számos fertőzés található, amelyeket különböző kórokozók okoznak:

Bakteriális eredetű szexuális betegségek

• Chlamydia: az egyik leggyakoribb nemi betegség, sokszor tünetmentes, de kezeletlenül meddőséget is okozhat. Ugyanaz a baktérium, ami a Chlamydiát okozza, ritkán egy másik betegség kialakulásában is szerepet játszik. Az LGV (lymphogranuloma venereum) egy szintén szexuális úton terjedő betegség, mely a nyirokrendszert és a nyirokcsomókat támadja meg.
• Gonorrhoea (tripper): bakteriális fertőzés, amely gennyes húgycső- vagy hüvelyi folyást, valamint vizelési fájdalmat okozhat.
• Szifilisz: súlyos következményekkel járó betegség, amely a bőrön fekélyekkel kezdődik, de évek alatt idegrendszeri és szív-érrendszeri károsodásokat is okozhat.

Vírusos eredetű szexuális betegségek

• HIV/AIDS: az immunrendszert támadó vírus, amely kezeletlenül életveszélyes állapothoz vezethet.
• Humán papillomavírus (HPV): több típusa létezik, egyesek méhnyakrákot, mások nemi szemölcsöket okoznak.
• Herpes simplex vírus (HSV-1, HSV-2): fájdalmas hólyagokat okoz a nemi szerveken vagy a száj környékén.
• Hepatitis B és C: májgyulladást okozó vírusok, amelyek szexuális úton is terjedhetnek.

Paraziták és egyéb kórokozók által okozott szexuális betegségek

• Trichomoniasis: egysejtű parazita okozza, amely főként hüvelyi folyást és viszketést okoz.
• Rüh (Scabies) és Szeméremtetű (Phthirus pubis): szoros testi érintkezéssel is terjedő élősködők.

A szexuális betegségek tünetei

A szexuális betegségek tünetei változatosak lehetnek, és sok esetben tünetmentesen zajlanak, ezért is különösen fontos a rendszeres szűrés. A leggyakoribb tünetek:

• Fájdalmas, égő érzés vizeléskor
• Szokatlan hüvelyi vagy péniszváladék
• Nemiszervi sebek, fekélyek, hólyagok
• Fájdalmas közösülés
• Alhasi fájdalom
• Megnagyobbodott nyirokcsomók

A szexuális betegségek diagnózisa és szűrése

A szexuális betegségek diagnosztizálása általában laboratóriumi tesztekkel történik:

• Vérvizsgálat: HIV, szifilisz, hepatitis B és C kimutatására.
• Vizeletvizsgálat: chlamydia és gonorrhoea diagnosztizálására.
• Kenetvizsgálat: hüvelyből vagy húgycsőből vett minta elemzése.
• PCR-teszt: vírusos fertőzések genetikai azonosítására.

A szexuális betegségek kezelése

A kezelés a kórokozó típusától függ:

• Bakteriális fertőzések: antibiotikumokkal jól kezelhetők (pl. chlamydia, gonorrhoea, szifilisz).
• Vírusos fertőzések: nem gyógyíthatók teljesen, de antivirális szerekkel (pl. HIV, herpesz, hepatitis B) kordában tarthatók.
• Paraziták és egyéb fertőzések: speciális gyógyszerekkel (pl. trichomoniasis ellen metronidazol, rüh és tetvek ellen speciális krémek és samponok) kezelhetők.

A szexuális betegségek megelőzése

A szexuális betegségek elkerülése érdekében a következő óvintézkedések javasoltak:

• Óvszerhasználat minden szexuális együttlét során.
• Rendszeres szűrés, különösen új partnerek esetén.
• HPV és hepatitis B elleni védőoltás.
• Monogám párkapcsolat vagy megbízható partnerrel való szexuális kapcsolat.
• Kerülni az intravénás drogok használatát, illetve a közös tűhasználatot.

Gyakran ismételt kérdések a nemi betegségekről

A betegségeknek nagyon sokszor csak bőrtünetük van, vagy a nemi tájékon jelentkező nyálkahártya- és bőrtünetük. Az esetek 70-80 %-ban tünetmentes fertőzések vezetnek a súlyos végkifejlethez.

Lehet-e szexuális betegséget kapni tünetmentes partnerrel?

Igen, sok szexuális úton terjedő fertőzés (pl. chlamydia, HPV, HIV) tünetmentesen is jelen lehet a szervezetben, és így is fertőzhet. Ezért fontos a rendszeres szűrés.

Meggyógyulhat-e egy szexuális betegség magától?

Bakteriális fertőzések (pl. chlamydia, szifilisz) nem múlnak el kezelés nélkül, és hosszú távon súlyos szövődményeket okozhatnak. Egyes vírusos fertőzések, mint a HPV, eltűnhetnek a szervezetből, de mások (pl. HIV, herpesz) élethosszig tartó állapotot jelentenek.

Hogyan lehet tudni, hogy valaki fertőzött-e?

A legtöbb esetben csak laboratóriumi tesztekkel lehet kimutatni a fertőzést, mert sok betegség tünetmentes vagy későn jelentkeznek a tünetek.

Ha nincs szexuális kapcsolatom, kaphatok-e szexuális betegséget?

Bizonyos fertőzések (pl. HIV, hepatitis B és C) más úton is terjedhetnek, például fertőzött vérrel vagy anyáról gyermekre. Azonban a legtöbb STD elsősorban szexuális úton terjed.

Milyen gyakran érdemes szűrésre járni?

Ajánlott évente egyszer szűrésre menni, ha aktív szexuális életet él, és gyakrabban, ha több partnere van vagy új kapcsolatot kezd.

A Lipschütz-fekély is a szexuális betegségek közé sorolható?

Nem, a Lipschütz-fekély nem tartozik a szexuális úton terjedő betegségek közé. A fekély hirtelen alakul ki, leggyakrabban fiatal, szexuálisan még nem aktív lányoknál vagy fiatal nőknél, és gyakran társul lázhoz, rossz közérzethez és nyirokcsomó-duzzanathoz. A kiváltó ok pontosan nem ismert, de sok esetben vírusos fertőzéshez vagy egyéb immunológiai reakcióhoz köthető. Bár a fekély a nemi szerveken jelenik meg, nem fertőző szexuális úton, így nem tekinthető szexuális betegségnek.

A szifilisz is a szexuális betegségek közé sorolható?

Igen, a szifilisz ( és a veleszületett szifilisz is) egyértelműen a szexuális úton terjedő betegségek (STD-k vagy STI-k) közé tartozik. Kórokozója a Treponema pallidum nevű baktérium, amely szexuális érintkezéssel (vaginális, orális vagy anális úton) jut át egyik emberről a másikra. Emellett a fertőzés anyáról magzatra is átterjedhet (veleszületett szifilisz).

Felhasznált források:

• Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI)
• Centers for Disease Control and Prevention (CDC)
• World Health Organization (WHO)