A mosolyról ma: őszinte - vagy hazug?
Őszinte a mosoly, cinikus, vagy hazug? Épp most utasította vissza találkozóra irányuló kérését egy munkatársa? Nézze a jó oldalát: egy új kísérlet szerint a visszautasítás fejlesztheti azt a képességünket, hogy felismerjük, ha egy mosoly nem őszinte.
Azok, akik a visszautasításra gondolnak, 80 %-os biztonsággal felismerik a számítógép monitorján látható színlelt mosolyt - állítja a tanulmány.
Összehasonlításképpen: a többi résztvevő csak az esetek mintegy felében tudta megállapítani, ha a mosoly nem jött tiszta szívből. Az nem tiszta, hogy a visszautasítás miért fejleszti ezt a képességet. Talán azzal az ősi igénnyel állhat kapcsolatban, hogy beilleszkedjünk mások közé, és tudjuk, mit gondolnak rólunk valójában, állítja a tanulmány vezetője, Michael Bernstein, az ohioi Miami Egyetem végzett hallgatója.
"Az elutasított embereknek meg kell győződniük arról, hogy vissza akarnak-e kerülni a csoportba. Az emberek könnyedén színlelnek mosolyt, mikor nincsenek mögötte pozitív érzelmek. Nem könnyű felfedezni a csalást, de ha jobban megnézzük, akkor vannak árulkodó jelek." – mondta Bernstein.
Az igazi mosolyban a szem is közreműködik
"Az igazi mosoly automatikus folyamat. Olyan izomcsoportok lépnek működésbe, melyek az álmosoly esetén nem. Mindkét mosoly-fajtában részt vesznek a száj környéki izmok, de csak a valódi mosoly dolgoztatja meg a szemkörnyéki izmokat is."
A valódi mosoly jelzi, hogy az illető szeretne együttműködni, együtt dolgozni a másikkal. "A színlelt mosollyal lehet, hogy jót akarunk, és együtt akarunk működni, de valamit rejtegetünk." – mondta Bernstein.
Mark Frank, a Buffaloi Egyetem Kommunikációtudományi Központjának igazgatója úgy véli, talán nem is akarjuk egészen megértetni mások arckifejezésében megjelenő motivációit.
"Ez a következménye az udvariaskodásnak – nem nézünk a színfalak mögé, nagy udvariasságunkban nem nézzük az igazi érzéseket. "Más szóval, udvariasnak lenni annyit tesz: úgy tekintünk a másikra, ahogy ő szeretné, hogy lássuk, és nem annak, aki valójában."
Hogy készült a tanulmány?
Az új tanulmányhoz Bernstein és munkatársai 17 női és 15 férfi hallgatót kértek meg arra, hogy mosolygó emberekről készített videót tekintsenek meg. A felvételek közt szerepelt néhány erőltetett mosoly is. Néhány résztvevőt megkérték, hogy idézzék fel azokat a pillanatokat, amikor visszautasítva, kiközösítve érezték magukat. A többieknek arra kellett gondolniuk, amikor elfogadták, bevonták őket, vagy, hogy mit tettek éppen aznap reggel.
Azok, akik egy visszautasításra gondoltak, ismerték fel a legnagyobb valószínűséggel az álmosolyt. A másik csoport tagjai nagyjából azonos szinten teljesítettek.
"Véleményünk szerint ez azért történt így, mert a visszautasítás egy nagyon veszélyes helyzet. Csoport nélkül maradunk, ami evolúciós szempontból kiemelkedően fenyegető." – mondta Bernstein.
Azok, akiket visszautasítottak, sokkal körültekintőbben választanak új csoportot, ahova tartozhatnak, és sokkal elővigyázatosabbak lesznek, tette hozzá Bernestein.
Frank elmondása szerint az új tanulmány az emberi érzelmek megértésére irányuló kutatások közé tartozik. "Gyakorlati szemszögből segíthet megérteni, miért hoznak meg bizonyos döntéseket az emberek, mikor mások társaságát keresik, vagy visszautasítanak valakit, még akkor is, ha ez hosszú távon nem az érdekük." – mondta.
