Negyvenéves kor felett sokan különös változást vesznek észre magukon. Már nem vágynak annyira a társasági életre, kevésbé tolerálják a felesleges konfliktusokat, hamarabb elfáradnak a zajtól, és olyan dolgok is zavarni kezdik őket, amelyeket korábban észre sem vettek. Könnyű azt gondolni, hogy megváltozott a személyiségük, pedig a háttérben az agy természetes, életkorral összefüggő átalakulása is állhat.
Alig fél órája beszélgetnek, a másik máris a gyerekkori traumáiról, a legfájdalmasabb szakításáról vagy a családi konfliktusairól mesél? Az első randin természetes, hogy szeretnénk megismerni egymást, de előfordulhat, hogy valaki szinte azonnal a legszemélyesebb titkait osztja meg.
Vannak, akiknek a hangját már a szoba másik végéből is jól hallani, míg mások olyan halkan beszélnek, hogy időnként vissza kell kérdezni, mit mondtak. De mit árul el valakiről, ha rendszeresen hangosan beszél? Tényleg magabiztosabb, határozottabb vagy éppen dominánsabb másoknál?
Egy kellemetlen beszélgetés, egy munkahelyi konfliktus vagy egy rosszul sikerült döntés után újra és újra ugyanazok a gondolatok térnek vissza? Van, aki néhány perc alatt túllép egy kínos helyzeten, más viszont még napokkal később is azon töpreng, mit kellett volna másként mondania vagy tennie. A pszichológiában ezt a visszatérő, gyakran negatív gondolkodási mintázatot ruminációnak, vagyis rágódásnak nevezik.
Az empátia jó dolog - de csak akkor, ha jóra használjuk.
Ön milyen pózban ül a leggyakrabban?
Ön mit tesz zsigerből konfliktus esetén?
Van, aki egy kedves dicsérettől szinte szárnyakat kap, más viszont legszívesebben elsüllyedne, amikor valaki elismerően beszél róla. Ha Ön is rendszeresen elvicceli, megkérdőjelezi vagy azonnal elhárítja a bókokat, érdemes elgondolkodnia azon, mi állhat a háttérben. A pszichológia szerint ugyanis a dicséretek fogadásának nehézsége olykor az önértékelésünkről, korábbi tapasztalatainkról és emberi kapcsolatainkról is sokat elárulhat.