A szédülés (vertigo; forgó szédülés) olyan tünet, amelyet az érintett a környezet mozgásának vagy forgásának érzéseként él meg, miközben a környezet valójában nem mozog. Ez az egyensúlyzavar érzése gyakran járhat émelygéssel, hányingerrel, hányással, bizonytalanságérzéssel vagy akár járásképtelenséggel is.
A szédülés az egyik leggyakoribb panasz, amellyel a páciensek orvoshoz fordulnak. Számos különböző egészségügyi állapot tünete lehet, és változatos formában jelentkezhet: forgó jellegű (vertigo), bizonytalanságérzés, ájulásérzet vagy akár térérzékelési zavar. Ahhoz, hogy a megfelelő kezelést megkapja, fontos megérteni, mi a szédülés, mi okozhatja, milyen vizsgálatok szükségesek, és milyen kezelési lehetőségek állnak rendelkezésre.
A szédülés érzése különböző súlyosságú lehet: az enyhe egyensúlyzavartól kezdve a súlyos, bénító érzésig, amikor az érintett személy úgy érzi, hogy nem tudja kontrollálni testének mozgását. Fontos megkülönböztetni a vertigót az általános fáradtság vagy ájulásérzés által okozott "szédüléstől", amely nem kapcsolódik a forgásérzéshez.
A vertigo gyakran az egyensúlyszerv (belső fül), a látás, az idegrendszer vagy az agy működésének zavarához kapcsolódik, és számos különböző betegség tünete lehet. Mivel a szédülés rendkívül általános tünet, az okok kiderítése sokszor alapos kivizsgálást igényel.
A vertigo két fő típusba sorolható attól függően, hogy a probléma hol jelentkezik:
Ez a szédülés leggyakoribb típusa, amely a belső fül problémáira vezethető vissza. A belső fül az egyensúly fenntartásáért felelős, és ha ez a rendszer sérül, az egyensúlyérzet torzul. A perifériás vertigo gyakran hirtelen jelentkezik, és intenzívebb szédülésérzéssel járhat.
Ez a szédülés típus az agyban, különösen a kisagyban vagy az agytörzsben lévő rendellenességek miatt alakul ki. A centrális vertigo általában fokozatosan alakul ki, és egyéb neurológiai tünetekkel, például kettős látással, beszédzavarral vagy végtaggyengeséggel társulhat.
A szédülés többféle betegség kísérő tünete lehet. Vertigónak a szédülés azon formáját nevezzük, amikor az érintett személy forgó jellegű panaszról számol be.
Forrás: shuttertock.com
A szédülés számos különböző betegség tünete lehet, amelyek az egyensúlyi rendszer különböző részeit érintik.
A belső fül az egyensúlyért és a test térbeli helyzetének érzékeléséért felelős. A belső fül betegségei a szédülés leggyakoribb okai.
A vérkeringési zavarok, amelyek csökkentik az agy vagy a belső fül vérellátását, szintén okozhatnak szédülést.
A központi idegrendszer zavarai szintén okozhatnak szédülést, különösen ha az agy vagy az idegek egyensúlyszabályozásban részt vevő részei érintettek.
Számos gyógyszer mellékhatásaként is felléphet szédülés, különösen azoknál a gyógyszereknél, amelyek az idegrendszert, a vérnyomást vagy az egyensúlyrendszert befolyásolják. Ilyenek lehetnek például:
A pszichés betegségek, például a szorongás, pánikbetegség vagy depresszió, szintén szédülést okozhatnak.
A szédülés kivizsgálása során fontos a tünetek alapos feltérképezése, kiemelt jelentősége van annak, hogy milyen jellegű a szédülés, és hogy mióta állnak fenn a panaszok.
Forrás: shutterstock.com
Bár a szédülés gyakran átmeneti és ártalmatlan, bizonyos esetekben komolyabb probléma jele lehet, és orvosi kivizsgálást igényel, különösen akkor, ha:
A szédülés kivizsgálása általában a kórelőzmény felvételével kezdődik, amely során az orvos részletesen kikérdezi a beteget a tünetek jellegéről és előfordulásáról. Ezt követhetik fizikális vizsgálatok, valamint speciális tesztek és vizsgálatok, például:
A szédülés kezelése az alapbetegségtől függ. Például a BPPV esetén speciális fejmozdulatokkal (Epley-manoeuvre) a kristályokat vissza lehet helyezni a helyükre. A Menière-betegség gyógyszeres kezelése diuretikumokkal és életmódbeli (dietetikussal való konzultáció lehet szükséges) változtatásokkal történhet. A migrénes vertigo esetén migréngyógyszerek segíthetnek.
A szédülés (vertigo) egyensúlyi zavart okozó tünet, amely mögött különféle okok húzódhatnak meg, például belső fülbetegségek, keringési problémák, neurológiai zavarok vagy pszichés tényezők. Mivel a szédülés súlyos betegségeket is jelezhet, ha hirtelen, súlyos tünetekkel vagy más neurológiai panaszokkal társul, mindenképpen orvosi kivizsgálást igényel. A megfelelő diagnózis felállítása után az alapbetegség kezelése segíthet megszüntetni a szédüléses epizódokat.
A szédülés lehet a belső fül gyulladásának tünete is, amelyet legtöbbször középfülgyulladás előz meg.
Forrás: shutterstock.com
A szédüléssel kapcsolatos kérdések az alapvető okoktól kezdve a lehetséges kezelési módokig széles skálán mozognak. A megfelelő kezelés és diagnózis érdekében fontos orvosi kivizsgálásra menni, különösen akkor, ha a szédülés súlyos, tartós, vagy más tünetekkel társul. Az életmódbeli változtatások, gyógyszerek és bizonyos terápiák segíthetnek a szédülés tüneteinek enyhítésében.
A szédülés (vertigo) gyakori tünet, amely számos különböző egészségügyi állapothoz kapcsolódhat. Az alábbiakban összegyűjtöttük a leggyakrabban felmerülő kérdéseket, valamint a hozzájuk kapcsolódó hiteles, orvosi válaszokat.
A leggyakoribb okok közé tartozik a belső fül rendellenessége, például a jóindulatú helyzeti szédülés (BPPV), Menière-betegség vagy vestibularis neuritis. Keringési zavarok, például alacsony vérnyomás vagy szív- és érrendszeri problémák is szédüléshez vezethetnek. Neurológiai betegségek, mint a stroke vagy a migrén, szintén okozhatnak szédülést. Bizonyos gyógyszerek mellékhatása vagy pszichés tényezők, mint a szorongás, ugyancsak lehetnek kiváltó okok.
Mindenképp orvoshoz kell fordulni, ha a szédülés hirtelen, súlyos formában jelentkezik, ha más neurológiai tünetekkel, például kettős látással, beszédzavarral, gyengeséggel vagy zsibbadással jár. Ha a szédülés tartósan fennáll, visszatérő, vagy fülzúgással, hallásvesztéssel, erős fejfájással társul, mindenképpen fontos az orvosi kivizsgálás.
Igen, a szédülés súlyos betegség tünete is lehet, például stroke, agydaganat vagy agyi érkatasztrófa. Ha a szédülés hirtelen kezdődik és más neurológiai tünetekkel, például végtaggyengeséggel, látásvesztéssel vagy zavartsággal társul, azonnali orvosi ellátás szükséges. Ugyanakkor a legtöbb szédüléses eset mögött ártalmatlan, kezelhető állapotok, például belső fülproblémák állnak.
Ez az úgynevezett ortosztatikus hipotenzió eredménye, amely akkor fordul elő, amikor hirtelen felálláskor a vérnyomás hirtelen lecsökken. Ez azt eredményezi, hogy az agy átmenetileg kevesebb vért kap, ami szédülést, gyengeséget és akár ájulásérzést is okozhat. Általában rövid ideig tart, de ha gyakran előfordul, érdemes kivizsgáltatni a vérnyomást és a szív- és érrendszeri funkciókat.
A szédülés kezelése attól függ, hogy mi okozza. Ha a szédülés a belső fül problémájához köthető (pl. BPPV), akkor bizonyos fejmozdulatokkal, mint az Epley-manoeuvre, a tünetek gyorsan enyhíthetők. Ha alacsony vérnyomás vagy kiszáradás áll a háttérben, a folyadékbevitel növelése és lassúbb felállás segíthet. Ha a szédülés szorongáshoz kapcsolódik, stresszkezelési technikák, például relaxáció és légzőgyakorlatok, csökkenthetik a tüneteket.
Igen, bizonyos gyógyszerek, különösen a vérnyomáscsökkentők, nyugtatók, altatók és egyes antibiotikumok okozhatnak szédülést. Ha a szédülés új gyógyszer szedése után jelentkezik, érdemes megbeszélni az orvossal, mivel lehet, hogy a gyógyszer adagolásán változtatni kell, vagy másik készítményt kell használni.
A vérvétel, bár rutinszerű és biztonságos eljárás, ritkán okozhat enyhe mellékhatásokat, főleg mechanikai vagy helyi reakciók formájában. A leggyakoribb panasz a kék-zöld véraláfutás (haematoma) a szúrás helyén, ami a kis erek megsértése miatt alakul ki, és magától felszívódik. Ritkán a vérvétel kiválthat ájulást vagy szédülést, főleg szorongó vagy éhgyomorra érkező betegeknél.
A szédülés okának kiderítéséhez az orvos először részletes anamnézist vesz fel, majd fizikális vizsgálatot végez. Speciális tesztek is elrendelhetők, például:
A jóindulatú helyzeti szédülés (BPPV) a szédülés egyik leggyakoribb formája, amely akkor jelentkezik, amikor a belső fülben lévő apró kalciumkristályok elmozdulnak. Ez a rendellenesség általában hirtelen mozdulatokra, például fejfordításra vagy hirtelen felülésre jelentkezik, és rövid, de intenzív szédülést okoz. A BPPV nem súlyos, és gyakran speciális fejmozdulatokkal (pl. Epley-manoeuvre) kezelhető.
Igen, a migrénes vertigo gyakori a migrénben szenvedők körében. A szédülés előfordulhat migrénes fejfájással együtt, vagy akár anélkül is. Migrénes vertigo esetén a szédüléshez gyakran egyéb migrénes tünetek, például fényérzékenység, hányinger vagy látászavarok társulhatnak. A kezelés magában foglalhatja a migrén kezelésére szolgáló gyógyszereket, például triptánokat, valamint életmódbeli változtatásokat.
Igen, a szédülés gyakran kapcsolódhat pszichés tényezőkhöz, például szorongáshoz, pánikrohamhoz vagy depresszióhoz. Az érintettek szorongásos vagy pánikrohamok alatt hiperventilálhatnak, ami szédüléshez vezethet. A krónikus stressz és szorongás is előidézhet tartós szédülést. Pszichoterápia, relaxációs technikák és szorongásoldó gyógyszerek segíthetnek a pszichés eredetű szédülés kezelésében.
Igen, a kortizol a mellékvesekéreg glükokortikoid hormonja, és többek között szabályozza a vércukorszintet, befolyásolja a vérnyomást,segít a szervezetnek reagálni a stresszre és hat az elektrolit- és folyadékháztartásra. lacsony kortizolszint leggyakrabban Addison-kór vagy másodlagos mellékvese-elégtelenség következménye. A csökkent kortizol gátolja a vérnyomás fenntartását, ezért gyakori az orthostatikus hipotenzió. A diagnózis kulcsa a reggeli kortizolszint mérése és az ACTH-stimulációs teszt.
Igen, a hasmenés lehet a szédülés oka, főként a folyadék- és elektrolitvesztés következtében. Tartós vagy heves hasmenés során a szervezet nagy mennyiségű vizet és sókat veszít, ami hipovolémiához vezethet. Ez a csökkent vértérfogat miatt alacsony vérnyomást és agyi oxigénellátási zavart eredményezhet, amit a beteg szédülésként érzékel. Különösen érzékenyek erre az idősek, a szív-érrendszeri betegségben szenvedők és a kisgyermekek. Súlyosabb esetekben a szédülés ájulásig fokozódhat, ilyenkor az orvosi ellátás sürgető.
A szédülés kezelése attól függ, mi okozza. Ha belső fülproblémák, például BPPV áll a háttérben, speciális fejmozdulatokkal lehet enyhíteni a tüneteket. Menière-betegség esetén diuretikumok, sókorlátozás és egyéb gyógyszerek segíthetnek. Neurológiai problémák, például migrénes vertigo esetén migréngyógyszereket alkalmaznak. Ha a szédülést keringési problémák vagy vérnyomás-ingadozás okozza, az alapbetegség kezelése enyhítheti a tüneteket.
Igen, az étrend és az életmód változtatása hozzájárulhat a szédülés tüneteinek enyhítéséhez, különösen akkor, ha a szédülést olyan betegségek, mint a Menière-betegség vagy a keringési zavarok okozzák. A megfelelő hidratálás, a sóbevitel korlátozása és a koffein csökkentése segíthet megelőzni a szédülést. A rendszeres testmozgás és a stresszkezelés is fontos szerepet játszhat a szédülés megelőzésében és kezelésében.
A szédülés önmagában általában nem veszélyes, de növelheti az elesés és a sérülés kockázatát, különösen idősebb embereknél. Azonban ha a szédülés más súlyos tünetekkel, például látászavarokkal, beszédproblémákkal vagy gyengeséggel jár, az súlyosabb állapot, például stroke jele lehet, ami azonnali orvosi beavatkozást igényel. A tartós vagy gyakori szédülés esetén mindenképpen orvosi kivizsgálás szükséges a pontos diagnózis felállítása érdekében.
Igen, a Holter-vizsgálatot gyakran alkalmazzák a szédülés kivizsgálásában, különösen akkor, ha felmerül a szívritmuszavar gyanúja. A Holter-monitor 24–72 órán keresztül folyamatosan rögzíti a szív elektromos működését, így észlelhetővé válnak időszakos, rejtett ritmuszavarok, amelyek a szédülést okozhatják. Például túl lassú (bradikardia) vagy túl gyors (tachikardia) szívverés, átmeneti kamrai vagy pitvari ritmuszavarok is állhatnak a háttérben. A vizsgálat akkor a leghasznosabb, ha a szédülés viszonylag gyakran előfordul, és az adott időszak alatt is jelentkezik.
Igen, a szédülés lehet a vérátömlesztés egyik lehetséges mellékhatása, bár ez ritkán fordul elő, és általában átmeneti. Szédülés jelentkezhet például enyhe transzfúziós reakció során, különösen, ha allergiás válasz alakul ki a beadott vérkészítményre. Emellett, ha a transzfúzió túl gyorsan történik, vagy a beteg egyébként is gyenge, kiszáradt, esetleg alacsony vérnyomással küzd, a szédülés valószínűbb.
Igen, a szédülés és a fülcsengés oka gyakran összefügghet, mivel mindkettő a belső fül problémáira utalhat. A belső fül felelős az egyensúlyérzékelésért és a hallásért, ezért ha ott zavar lép fel, az mindkét tünetet egyszerre okozhatja. Gyakori közös okok közé tartozik például a Menière-betegség, amely rohamokban jelentkező szédüléssel, fülcsengéssel, halláscsökkenéssel és teltségérzettel jár. Emellett belső fülgyulladás, akusztikus neurinóma (hallóideg-daganat), vagy nyaki keringési zavarok is kiválthatják mindkét tünetet. Stressz, magas vérnyomás vagy migrén szintén hozzájárulhat mind a fülcsengés, mind a szédülés kialakulásához.
Igen, a fokozott izzadás okozhat szédülést. Izzadás során a szervezet sok folyadékot és elektrolitot veszíthet, ami csökkentheti a vérnyomást és keringési problémákat idézhet elő. Ez különösen igaz, ha az izzadás hirtelen és nagy mennyiségű. Emellett a szédülést okozhatja az izzadással járó kimerültség vagy alacsony vércukorszint is.
Igen, a szapora szívverés (tachycardia) okozhat szédülést. Amikor a szív túl gyorsan ver, nem tud elég hatékonyan vért pumpálni, így az agy oxigénellátása csökkenhet. Ez a csökkent vérellátás okozhat bizonytalanságérzést, szédülést vagy akár ájulásközeli állapotot is. A tachycardia hátterében többféle ok állhat, például szívbetegség, láz, kiszáradás, szorongás vagy bizonyos gyógyszerek.
Igen, a napmérgezés okozhat szédülést, mivel a túlzott napsugárzás és hőhatás hatására a szervezet folyadékot és elektrolitokat veszít, ami vérnyomásesést és keringési instabilitást idézhet elő. Emellett a test túlmelegedése és a napszúrásra jellemző idegrendszeri érintettség is hozzájárulhat a szédülés kialakulásához. A tünet gyakran társul fejfájással, hányingerrel, gyengeséggel és koncentrációzavarral.
Igen, a latex allergia ritkább, de súlyosabb formában okozhat szédülést. Ez általában akkor fordul elő, ha az allergiás reakció nemcsak a bőrt vagy a nyálkahártyát érinti, hanem szisztémás választ vált ki. Ilyen esetben a latex allergia anafilaxiás reakciót indíthat el, amely vérnyomáscsökkenést, gyors szívverést, gyengeséget és szédülést okozhat.
Igen, az ételmérgezés okozhat szédülést, és ez viszonylag gyakori kísérő tünet. A szédülés oka leggyakrabban a kiszáradás (dehidráció) és a folyadékvesztés a hányás és hasmenés miatt.
Igen, a szédülés lehet a malária egyik tünete. A maláriát ugyanis a Plasmodium paraziták okozzák, amelyek a vörösvértestekben szaporodnak, és periodikus lázrohamokat, hidegrázást, izzadást, fáradtságot és fejfájást idéznek elő. A szédülés leggyakrabban a láz, a kiszáradás, a vérnyomás-ingadozás vagy az anémia következménye, mivel a fertőzés csökkentheti a vér oxigénszállító kapacitását.
Általában nem, a ruhatetű (Pediculus humanus corporis) csípése önmagában nem okoz szédülést. A tetű csípése bőrviszketést, vörös foltokat és irritációt okoz, de nem befolyásolja közvetlenül a belső fül vagy az agy működését, amelyek a szédülésért felelősek.
Igen, a Salmonella-fertőzés okozhat szédülést. A fertőzés során jelentkező hányás, hasmenés és láz jelentős folyadék- és elektrolitvesztéssel járhat, ami csökkent vérnyomást és elégtelen agyi perfúziót eredményezhet, ez pedig szédüléshez vezet. A szédülés gyakran egyidejűleg jelentkezik gyengeséggel, szapora szívveréssel és szomjúsággal, ami a dehidratáció következménye.
Igen, az utazók hasmenése gyakran társul szédüléssel, mivel a folyadék- és elektrolitvesztés csökkenti a vérnyomást és a keringő vér mennyiségét. A szédülés oka lehet a kiszáradás, a só- és elektrolit-egyensúly felborulása, valamint a fertőzés miatti gyengeség.
A magas vérnyomás súlyos szövődményei közismertek, arról azonban kevesebb szó esik, hogy bizonyos helyzetekben az alacsony vérnyomás is komoly kockázatot jelenthet.
A szén-monoxid a „néma gyilkos”: színtelen, szagtalan, láthatatlan gáz, amely néhány perc alatt is súlyos mérgezést okozhat. Épp ezért életmentő lehet egy működő, megbízható érzékelő.
A magas vérnyomás alattomos állapot: sokáig semmilyen tünetet nem okoz, mégis az egyik leggyakoribb probléma, amely hosszú távon komoly terhet ró a szívre, az erekre és az egész szervezetre.
Miért inog meg az egyensúly 50 felett – és hogyan tarthatja magabiztosan a lépteket?