Dr. Gerevich blogjáról: arany középút a partnerkeresésben

Tisztelt Doktor Úr! Mindig nagy figyelemmel, érdeklődéssel olvasom blogját, s az utóbbi hetek társra találással foglalkozó levelei mélyen megérintettek. Különösen az utóbbi két levél “Gábor”és “Abigél” jeligéjű levelek, és az arra adott válaszok. Nagyon egyetértek minden leírtakkal, mindkét levélben, s mindkét válaszban. Úgy érzem, én a kettő közötti “aranyközépúton “helyezkedem el. Nem várom ” a fehérlovas herceget”, járok mindenfelé, barátságos hozzáállással, s nyíltan közeledem az emberek felé. Mégsem találom igazi társam.

Ahogy válaszadásában írta, járok színházba, múzeumba, bár egy kis faluban lakom, de időt, s pénzt nem sajnálok, hogy beutazzam nagyvárosba ezért, de a tapasztalatom az, hogy ilyen helyeken nem lehet ismerkedni. Ha pedig egy szórakozóhelyre megy egyedül egy nő, azt nyílt felhívásnak tekintik a férfiak.

Társkereső portálok maradnak tehát, ahogy Gábor is írta. És itt kapcsolódnék Gábor leveléhez. Úgy gondoltam, nagyon közös az elképzelésünk a levél írójával, s mivel megadta email címét, jelentkeztem, hátha szívesen veszi soraimat. Barátságos, ám nem tolakodó levelemre egy soros válasz jött tőle, melyben életkorom után érdeklődött. Mivel társkereső hirdetéseknél ezt már megszoktam, nem lepődtem meg különösebben, bár furcsállottam, hogy egy sorocskát ír csupán. Következő levelemben küldtem fényképet is magamról, s megkérdeztem, volna-e kedve magáról néhány sorban írni. Válasza letaglózott:"A hajad az ideálom ellentéte"...

Doktor Úr! Egy ember ennyit jelent csak? Egy külső benyomás? Egy kép alapján (Amúgy átlagos külsejű, harmincas évei végén járó anyuka vagyok).

Az ilyen kudarcok visszavetik az embert, de nem adom fel, csak most már kevésbé görcsösen, inkább nyitott szemmel, de higgadtan várom életem párját. Kíváncsian várom doktor úr válaszát, akár email-ben is, amit előre is köszönök.

Maradok tisztelettel! "Tinka"

****

Kedves Tinka!

Rengeteg levelet kaptam Gábor és Abigél leveleire reflexióként. Néhány dühös levél is akadt, melyekben engem kritizálnak, részben jogosan. Nem értenek egyet azzal az álláspontommal, hogy a társkeresés eredménytelenségét én elsősorban a kereső passzivitására, nem megfelelő nyitottságára vezetem vissza.

Részben jogosak ezek a kritikák, mert talán nem hangsúlyoztam eléggé, hogy jócskán akadnak kivételek, ahol valószínűleg objektív akadályok szűkítik be a társtalálás lehetőségeit. A maga esete, kedves Tinka, ebbe a kategóriába tartozik. Én viszont nem véletlenül helyezem a hangsúlyt az egyedül élő, magányos férfi, illetve nő lelkében, attitűdjében rejlő akadályokra.

A maga levele azért fontos ebből a szempontból, mert jól demonstrálja mindazt, amit magam is képviselek: azok, akik arról panaszkodnak, milyen nehéz megfelelő társat találni, sokszor – tudva vagy tudattalanul – maguk járulnak hozzá a kudarchoz. Ahogy levelében írja, egy fotó alapján már sommás véleményt formálnak pusztán a hajszín, a frizura és más, zömében külső jegyek alapján. Miközben ha folytatnák az ismerkedést, olyan értékekre bukkanhatnának, amelyek meggyőzhetik őket arról, hogy jó úton járnak.

Örülök, hogy közreadhattam Gábor e-mail-címét, mert így sok olvasó hölgy tesztelhette a Gábor levelében foglaltak létjogosultságát, és szembenézhetett azzal, valóban így érdemes-e válogatni, ahogy Gábor tette Tinka esetében. Egyik utolsó félmondatára utalnék: ne adja fel! Nyitott szemmel és higgadtan várja élete párját!

Üdvözli: Gerevich József