Különben dühbe jövünk!

Sokan vannak, akik pontosan tudják, hogy miért esnek neki akár egyetlen rossz szóért is már a másiknak. Még többen, akik nem is sejtik.

Egyetlen nap alatt is rengeteg minket érő információt kell feldolgoznunk. Megtanuljuk szelektálni a minket érő ingereket – ez nem is esik nehezünkre, mikor minden gondolatunkat lefoglalják a minket érő kisebb-nagyobb atrocitások.

Mindenkinek vannak lelki sebei. A kérdés sokszor inkább az, hogy ki mennyire van tisztában azzal, milyen fájdalmat okoz ez számára.

• Vannak, akik fogukat összeszorítva, ökölbe zárt kézzel képesek túlélni szinte bármilyen vihart. Ha rájuk nézünk, határozottságot és kiegyensúlyozottságot látunk. Ők lennének azok, akik szembekerülve a válsággal, megküzdenek vele, és képesek túllépni rajta, akkor is, ha veszítenek. Ők a példaképeink.

Gyerekek esetében ezek általában rajzfilmfigurák, a felnőtteknél azonban bonyolultabb a helyzet. Az biztos, hogy szeretnénk mi is ilyen erősek lenni. Kár, hogy minden egyes alkalom, mikor elbukunk ebben, és képtelenek vagyunk megfelelően kezelni az indulatainkat, az kudarcélmény számunkra, hiszen nem sikerült megfelelni saját elvárásainknak sem. Ezért is leszünk csak még inkább ingerültebbek egy-egy felcsattanás után, ahelyett, hogy elpárologna ereinkből a düh.

• A második típus jeges örömmel tapos keresztül a másik lelkén. Személyisége akkor nyilvánul meg igazán, mikor főnöki pozícióba kerül. Az ő ajkán negédes a mosoly, miután átgázolt valakin.

Ha romantikus film főszereplőjévé válna, hamar kiderülne róla, hogy milyen hányatott gyerekkora volt, és a lelki traumák, amik miatt egyre kevésbé tudott beilleszkedni, milyen további érvágásokhoz vezettek, amíg hideg jégszoborrá nem változott.

A különbség, hogy míg az előbb említett film végére a jégpáncélja megolvadna, és előtűnne mögüle a szeretnivaló lény, addig a valóságban ez soha nem fog bekövetkezni.

• A harmadik típus pedig, aki nem is élvezi, de nem is törik össze egy veszekedés után, az, aki képes visszamenni megsértett ismerőséhez és bocsánatot kérni tőle. Képes beismerni, ha indulatból kiabált, és ezt meg tudja különböztetni attól, amikor nem a hirtelen düh vezetett a veszekedéshez.

Ő az, aki ugyan nem tökéletes, de ügyesen lovagolja meg a saját mérgét, és képes más dolgokban levezetni a felgyülemlő indulatokat, egy hobbiban, a kikapcsolódásai során, szinte bármiben. Ő tudja, hogy mikor mi miatt ideges és feszült, és mivel tisztában van az okokkal, meg tudja gátolni, hogy egy váratlan szituáció során kirobbanjon belőle.

Kevesen vannak így, pedig sokaknak csak egy lépés kellene hozzá. Akkor büszkék lehetnének magukra: önmaguk példaképeivé válhatnának általa.

Az eredeti cikk itt olvasható:

Szerző: Sárosdi Ádám