Az intravénás immunglobulin-terápia (IVIG - intravénás immunglobulin-terápia) egy olyan kezelési módszer, amely során immunglobulinokat, vagyis ellenanyagokat juttatnak be a beteg vénás rendszerébe.
Az immunoglobulin kezelés egy olyan terápiás eljárás, amely során koncentrált ellenanyagokat (immunglobulinokat) juttatnak a szervezetbe intravénásan (IVIG) vagy szubkután (SCIG). Ezt a kezelést leggyakrabban primer vagy szerzett immunhiányos állapotok, autoimmun betegségek, gyulladásos állapotok és bizonyos fertőzések esetén alkalmazzák. Az immunglobulinok segítenek a szervezet védekezőképességének javításában, csökkentik a fertőzések számát és súlyosságát, valamint bizonyos autoimmun folyamatokat szabályoznak.
Az immunglobulinok az immunrendszer részét képező fehérjék, amelyek az idegen kórokozók, például baktériumok és vírusok elleni védekezést segítik. Az IVIG készítményeket donorok véréből nyerik, és többféle immunglobulin (főleg IgG) keverékét tartalmazzák. Ez a kezelés számos autoimmun, gyulladásos, fertőző és immunhiányos állapot kezelésére használható.
Az IVIG kezelés során a beadott immunglobulinok többféleképpen fejthetik ki hatásukat:
Az IVIG-t különböző immunrendszeri problémák kezelésére alkalmazzák, amelyek között megtalálhatóak immunhiányos, autoimmun és gyulladásos betegségek:
Olyan állapotok, ahol a szervezet nem képes elegendő antitestet termelni a fertőzések elleni védekezéshez. Ilyen betegségek közé tartozik az X-kötött agammaglobulinémia vagy a közönséges variábilis immunhiány (CVID).
Immunhiányos betegeknél az IVIG kezelés segít megelőzni vagy kezelni a súlyos fertőzéseket, mivel pótolja a hiányzó antitesteket.
Autoimmun vérbetegség, amely során az immunrendszer a vérlemezkéket támadja meg, így alacsony vérlemezkeszám alakul ki. Az IVIG kezelés segít emelni a vérlemezkeszámot.
Egyes szerv- és őssejt-transzplantációk után IVIG kezelést alkalmaznak, hogy csökkentsék a kilökődés kockázatát, és segítsenek megelőzni a fertőzéseket.
Az IVIG terápiát az 1980-as években kezdték alkalmazni immunhiányos betegségek kezelésére, és azóta számos új indikációval bővült. A kutatások továbbra is folynak az IVIG potenciális új felhasználási területeiről, például neurodegeneratív betegségekben és más autoimmun kórképekben. Klinikai vizsgálatok igazolták hatékonyságát olyan betegségekben, mint a Guillain-Barré szindróma és a Kawasaki-kór, ahol jelentős tünetenyhülést eredményez.
Az immunoglobulin kezelést intravénásan (IVIG) vagy bőr alá (SCIG) lehet beadni. Az intravénás formát általában kórházi vagy szakrendelői környezetben, orvosi felügyelet mellett alkalmazzák, mivel gyorsabban hat és nagyobb mennyiségben juttatható be. A szubkután beadás otthon is elvégezhető, mivel lassabb felszívódású, de egyenletesebb hatást biztosít. Az alkalmazás módját az orvos a beteg állapota és egyéni szükségletei alapján dönti el.
Az immunoglobulin terápia általában jól tolerálható, de előfordulhatnak mellékhatások. A leggyakoribb enyhe tünetek közé tartozik a fejfájás, izomfájdalom, fáradtság, hidegrázás és enyhe láz. Ritkábban előfordulhatnak súlyosabb reakciók, például allergiás reakciók, vérnyomás-ingadozás vagy vesefunkciós eltérések. Az intravénás beadás során gyakoribbak lehetnek a mellékhatások, míg a szubkután kezelés során inkább helyi irritáció vagy bőrpír jelentkezhet az injekció helyén.
Az immunoglobulinok hatása egyénenként változhat, de általában néhány hétig tart. Az IVIG esetében a legtöbb beteg 3-4 hetente kap infúziót, míg a SCIG-et gyakrabban, akár hetente kell beadni, mivel lassabban szívódik fel. A kezelés időtartamát és ütemezését az orvos határozza meg a betegség jellegétől és a beteg reakciójától függően.
Az immunoglobulin terápia széles körben alkalmazható különböző betegségek kezelésére, többek között:
Bár az immunoglobulin kezelés általában biztonságos, vannak olyan állapotok, amelyek esetén fokozott óvatosságra van szükség. Például azok a betegek, akiknek súlyos veseelégtelenségük vagy korábbi súlyos allergiás reakciójuk volt immunglobulin készítményre, különös figyelmet igényelnek. Ezenkívül bizonyos kockázati tényezők, például a trombózishajlam vagy a magas vérviszkozitás szintén növelhetik a szövődmények kockázatát.
Az immunoglobulin kezelés jelentősen javíthatja azoknak a betegeknek az életminőségét, akik immunhiányos betegségekben vagy autoimmun rendellenességekben szenvednek. A kezelés segíthet csökkenteni a fertőzések gyakoriságát, enyhíteni az autoimmun betegségek tüneteit és lassítani a betegség progresszióját. A megfelelő adagolási séma és az esetleges mellékhatások kezelése érdekében fontos a rendszeres orvosi kontroll és a beteg állapotának nyomon követése.
Igen, az immunoglobulin készítmények befolyásolhatják bizonyos vakcinák hatékonyságát, különösen az élő, legyengített vírusokat tartalmazó oltások (pl. kanyaró, mumpsz, rubeola, varicella). Az ilyen vakcinákat az immunoglobulin-kezelés előtt vagy után egy bizonyos idővel kell beadni az optimális védettség biztosítása érdekében. A pontos időzítésről a kezelőorvos ad tájékoztatást.
Az immunoglobulin kezelés általában biztonságosnak tekinthető terhesség és szoptatás alatt, mivel az immunglobulinok természetesen is jelen vannak az anyatejben és az anyai vérkeringésben. Számos autoimmun betegségben szenvedő várandós nő kap immunoglobulin terápiát a terhesség alatt anélkül, hogy jelentős káros hatásokat észleltek volna. Mindazonáltal minden esetben az orvos mérlegeli a kezelés előnyeit és kockázatait.
Magyarországon az immunoglobulin kezelést szakorvosi indikáció alapján lehet igénybe venni. A kezelés általában immunológiai, hematológiai vagy neurológiai szakrendeléseken érhető el, és kórházi körülmények között vagy otthoni infúziós program részeként történhet. Az elérhetőség függhet az adott intézménytől és a biztosítási fedezettől, ezért érdemes a kezelőorvossal konzultálni a pontos lehetőségekről és a finanszírozás részleteiről.
Felhasznált források: