Talán érdemesebb nem azt kérdezni, hogy „mit üzen”, hanem azt, hogy az adott ember mit él meg benne.
A magabiztosság tehát nem hangosságot, nem dominanciát jelent, hanem jelenlétet – egy olyan tónust, amely mellett a másik fél azt érzi: meghallják, megértik és tisztelik.
Körbenézünk, és azt látjuk, hogy ebben a világban mindenki annyira határozott és magabiztos - de tényleg azok? Valószínű, hogy ők is tele vannak kétségekkel. De akkor mitől látszanak mégis magabiztosnak?
Fájdalom, függőség, gyermekünk betegsége, stressz- nehezen tudunk beszélni róla. Ám sokan élnek köztünk, akik nemcsak megélték ezeket a kihívásokat, de tudtak kellően bátrak és erősek lenni ahhoz, hogy változtassanak.