Egy első találkozás előtt könnyű azon gondolkodni, mit vegyen fel, hogyan viselkedjen, vagy mit mondjon, hogy jó benyomást keltsen. A vonzerő azonban jóval kevésbé múlhat a külsőségeken, mint gondolnánk: sokkal fontosabb lehet az az érzés, amelyet a másik emberben hagyunk magunk után.
Nem a nagy gesztusok árulják el, ki igazán kedves.
Negyvenéves kor felett sokan különös változást vesznek észre magukon. Már nem vágynak annyira a társasági életre, kevésbé tolerálják a felesleges konfliktusokat, hamarabb elfáradnak a zajtól, és olyan dolgok is zavarni kezdik őket, amelyeket korábban észre sem vettek. Könnyű azt gondolni, hogy megváltozott a személyiségük, pedig a háttérben az agy természetes, életkorral összefüggő átalakulása is állhat.
Az empátia jó dolog - de csak akkor, ha jóra használjuk.
Ön milyen pózban ül a leggyakrabban?
Ön mit tesz zsigerből konfliktus esetén?
Van, aki egy kedves dicsérettől szinte szárnyakat kap, más viszont legszívesebben elsüllyedne, amikor valaki elismerően beszél róla. Ha Ön is rendszeresen elvicceli, megkérdőjelezi vagy azonnal elhárítja a bókokat, érdemes elgondolkodnia azon, mi állhat a háttérben. A pszichológia szerint ugyanis a dicséretek fogadásának nehézsége olykor az önértékelésünkről, korábbi tapasztalatainkról és emberi kapcsolatainkról is sokat elárulhat.
Miért van az, hogy egyesek látszólag mindent elérnek, mégsem elégedettek az életükkel, míg mások jóval kevesebbel is boldognak érzik magukat? Egy amerikai professzor szerint a válasz részben egy meglepően egyszerű egyenletben rejlik.