Első pillantásra ártatlan visszajelzésnek tűnik, mégis könnyen előfordulhat, hogy a másik fél egészen mást olvas ki belőle, mint amit Ön üzenni szeretett volna vele.
Egyetlen megrázó hír is elég lehet ahhoz, hogy az addig hétköznapinak tűnő utcák, terek és zsúfolt helyek hirtelen fenyegetővé váljanak – de nagy különbség van az egészséges óvatosság és aközött, amikor a félelem már elkezdi beszűkíteni az életünket.
Üres kávéspohár az ajtózsebben, kabát a hátsó ülésen, néhány régi blokk a középkonzolon – egy rendetlen autó láttán könnyű azt gondolni, hogy a tulajdonosa az élet más területein is szétszórt, pedig nem feltétlenül fedi ez az igazságot.
Nem kiabál, nem sérteget – mégis teljesen kifárasztja: így ismerheti fel az energiavámpírt.
Vajon miért tesszük a kezünket a hátunk mögé járás közben? Érdekes oka lehet
Ön is sokszor bizonytalanodik el abban, hogy bezárta-e az ajtót?
Van, aki már egy apró karcolástól is ideges lesz, más viszont hónapokig használja a telefonját akkor is, ha a kijelzőjét repedések borítják. Első pillantásra azt gondolhatnánk, hogy mindez egyszerűen igényesség kérdése, a pszichológiai magyarázat azonban ennél jóval érdekesebb. A sérült telefonhoz való hozzáállásunk ugyanis arról is árulkodhat, hogyan kezeljük a mindennapi kellemetlenségeket, és mi alapján hozzuk meg a döntéseinket.
Egy első találkozás előtt könnyű azon gondolkodni, mit vegyen fel, hogyan viselkedjen, vagy mit mondjon, hogy jó benyomást keltsen. A vonzerő azonban jóval kevésbé múlhat a külsőségeken, mint gondolnánk: sokkal fontosabb lehet az az érzés, amelyet a másik emberben hagyunk magunk után.