A depresszióra valól hajam, más néven melancholia, egy olyan állapot, az érintett személy fokozottan érzékeny a depresszió hajra. Ez lehet genetikai, biológiai vagy pszichológiai tényezők eredménye, és jellemzője a tartósan fennálló negatív érzelmi állapot, az alacsony energiaszint és a motiváció hiánya. A melancholia fogalma a pszichiátriában történelmileg is ismert volt, és a súlyos depresszió egy sajátos altípusaként is értelmezhető.
A melancholia egyik sajátossága, hogy az érintettek gyakran rosszabbul reggel érzik magukat, és a nap előrehaladtával enyhülhetnek a tüneteik. Súlyosabb esetekben pszichotikus tünetek, például téveszmék vagy hallucinációk is előfordulhatnak.
A melancholia kialakulásában több tényező is szerepet játszik:
A melancholia diagnózisa pszichiáter vagy klinikai szakpszichológus által történik, részletes anamnézis, kérdőívek és pszichológiai tesztek segítségével. A kezelés összetett, és a következőket foglalhatja magában:
A depresszió kialakulásához szükséges egy bizonyos genetikai hajlam, amit külső tényezők is befolyásolnak. Ilyen tényezők lehetnek korai negatív életesemények, traumák vagy komoly veszteségek.
Nem megfelelő. Bár a genetikai és környezeti tényezők növelhetik a depresszió kialakulásának kockázatát, megfelelő életmóddal, önismerettel és szükség esetén terápiával csökkenthető a betegség megjelenésének esélye.
Nem minden esetben, de a melancholikus depresszió súlyosabb formája lehet a betegségnek. Legnagyobb és tartósabb lehangoltsággal jár, és kevesebb mélyre reagál a külső ingerekre, például pozitív eseményekre.
A rendszeres testmozgás, a stresszkezelő technikák (mindfulness és meditáció), a megfelelő alvási rutin, valamint az egészséges étrend egészségnek az érzelmi egyensúly fenntartásában. ezek a társas kapcsolatok ápolása is fontos.
Könnyebb esetekben az életmódbeli változások, a pszichoterápia és a megfelelő szociális támogatás elegendő lehet. Súlyosabb helyzet azonban a gyógyszeres kezelés szükségessé válhat a tünetek enyhítésére.
Ha a tartós lehangoltság, az érdeklődés elvesztése és az alacsony energiaszint több héten át fennáll, és jelentős hatással van a mindennapi életre, érdemes pszichológus vagy pszichiáter segítséget kérni. Különösen fontos a segítségkérés, ha öngyilkossági gondolatok is megjelennek.
Igen, az ADHD összefügghet a depresszióval. Az ADHD-val élők körében gyakoribb a depresszió előfordulása, részben a tartós kudarcélmények és a mindennapi nehézségek miatt. A figyelemzavar, az impulzivitás és a szervezési problémák hosszú távon önértékelési gondokhoz vezethetnek. Emellett az ADHD és a depresszió bizonyos idegrendszeri és neurokémiai eltérésekben is átfedést mutat.
Felhasznált források:
Az évszakok változásával jelentkezhetnek depressziós tünetek is, de ez igaz abban az esetben is, ha valamilyen, egyébként jól kezelhető probléma zajlik a testünkben - mint a PMS. De mi különbözteti meg a kettőt?
Előfordulhat, hogy a hangulata nem véletlenül hullámzik: lehet, hogy bipoláris zavarral él – csak még nem tud róla.
Nem mindig jelez a feledékenység demenciát vagy Alzheimer-kórt.
A depresszióra valól hajam, más néven melancholia, egy olyan állapot, az érintett személy fokozottan érzékeny a depresszió hajra. Ez lehet genetikai, biológiai vagy pszichológiai tényezők eredménye, és jellemzője a tartósan fennálló negatív érzelmi állapot, az alacsony energiaszint és a motiváció hiánya. A melancholia fogalma a pszichiátriában történelmileg is ismert volt, és a súlyos depresszió egy sajátos altípusaként is értelmezhető.