Arteriográfia

Az arteriográfia egy speciális orvosi képalkotó vizsgálat, amelyet az artériák állapotának felmérésére használnak. Ez a módszer kontrasztanyagos röntgenvizsgálaton alapul, és lehetővé teszi az érrendszer pontos megjelenítését. Az arteriográfiát gyakran alkalmazzák szív- és érrendszeri betegségek diagnosztizálására, érszűkületek vagy elzáródások kimutatására, valamint a stroke és a szívinfarktus kockázatának felmérésére.

Hogyan történik az arteriográfia?

Az arteriográfiás vizsgálat során a következő lépéseken megy keresztül a páciens:

Előkészítés

• A vizsgálat előtt a betegnek éhgyomorra kell érkeznie.
• Gyógyszerszedési szokásairól egyeztetnie kell orvosával, különösen, ha véralvadásgátlót szed.
• Allergiateszt elvégzése javasolt, mivel a kontrasztanyag ritkán allergiás reakciót okozhat.

Érfeltárás és kontrasztanyag beadása

• A vizsgálatot általában a csuklónál vagy az ágyéki részen végzik, ahol egy katétert vezetnek be egy nagyobb artériába.
• Kontrasztanyagot fecskendeznek be, amely az erekben áramolva kirajzolja az érrendszert a röntgenképeken.

Képalkotás és értékelés

• A röntgenfelvételek elkészítése során az orvos valós időben figyeli az erek állapotát.
• Az eredmények alapján megállapítható az érszűkület mértéke, az érfal rugalmassága és az esetleges szűkületek vagy elzáródások jelenléte.

Utókezelés

• A vizsgálat után a páciensnek néhány óráig mozdulatlanul kell maradnia a vérzésveszély miatt.
• Fontos a bőséges folyadékbevitel, hogy a kontrasztanyag gyorsabban kiürüljön a szervezetből.

Milyen esetekben alkalmazzák az arteriográfiát?

Az arteriográfiát főként az alábbi betegségek és állapotok diagnosztizálására használják:

• Koszorúér-betegség: a szív koszorúereinek állapotának felmérése, az érelmeszesedés mértékének meghatározása.
• Perifériás artériás betegség: az alsó végtagi érszűkület vizsgálata.
• Aorta-aneurizma: az aorta tágulatainak kimutatása és azok kockázatának elemzése.
• Stroke kockázatának felmérése: az agyi erek állapotának vizsgálata.
• Vesebetegségek: a veseartériák szűkületének azonosítása.
• Traumás érkárosodások: sérülések során az érrendszeri károsodás megítélése.

Milyen kockázatokkal jár az arteriográfia?

Bár az arteriográfia általában biztonságos eljárás, néhány kockázattal és mellékhatással járhat:

• Vérzés vagy vérömleny a szúrás helyén
• Kontrasztanyag-allergia (ritka, de előfordulhat)
• Veseelégtelenség (a kontrasztanyag miatt, főként vesebetegeknél)
• Fertőzés vagy érfalkárosodás a katéter behelyezési pontján
• Ritkán stroke vagy szívroham kockázata, ha az érben lévő lerakódások leválnak

A vizsgálat előtt az orvos mindig mérlegeli a kockázatokat és az előnyöket, valamint a páciens egészségi állapotát.

Gyakori kérdések az arteriográfiáról

Az arteriográfia kifejezés érvizsgálatot jelent, melyet az arteriográf nevű új, magyar orvosi diagnosztikai eszköz segítségével végeznek. A vizsgálat célja az érfal (artéria, verőér) merevségének/rugalmasságának mérése, mellyel még a tünetek jelentkezése előtt felismerhető az érfal meszesedése. A mérés alapján megállapítható, hogy milyen mértékű érelmeszesedés alakult ki a páciensnél.

Fájdalmas az arteriográfia?

Az eljárás során a szúrás helyén érzékelhető enyhe kellemetlenség vagy nyomás, de maga a vizsgálat nem fájdalmas. A kontrasztanyag beadásakor egyesek melegséget érezhetnek a testükben. Helyi érzéstelenítést alkalmaznak a katéter bevezetéséhez.

Mennyi időt vesz igénybe a vizsgálat?

Az arteriográfia általában 30–60 percet vesz igénybe, de az előkészítéssel és az utókezeléssel együtt a beteg akár több órát is eltölthet a kórházban.

Milyen alternatív vizsgálatok léteznek az arteriográfia helyett?

Alternatív módszerek lehetnek a CT-angiográfia, a MR-angiográfia, illetve a doppler-ultrahang, amelyek kevésbé invazívak, de nem minden esetben adnak olyan részletes képet, mint az arteriográfia.

Milyen előkészületekre van szükség a vizsgálat előtt?

A páciensnek éhgyomorra kell érkeznie, és kerülni kell bizonyos gyógyszerek, például véralvadásgátlók szedését az orvos utasítása szerint. A vizsgálat előtt folyadékfogyasztás ajánlott, kivéve, ha az orvos másként rendelkezik.

Milyen gyorsan állapítható meg az eredmény?

Az orvos általában azonnal értékeli a röntgenfelvételeket, de a végleges szakvélemény és kiértékelés néhány napot is igénybe vehet, különösen, ha további konzultáció szükséges.

Felhasznált források:

• Mayo Clinic
• American Heart Association
• Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI)