A Kaposi-szarkóma megértéséhez elengedhetetlen tudni, hogy ez a daganat nemcsak egy ritka bőrbetegség, hanem egy összetett, fertőzéssel, immunállapottal és genetikai tényezőkkel is összefüggő kórkép, amely a szervezet különböző pontjain jelenhet meg, és kezelése az alapbetegség gondozásával szorosan összefonódik.
A Kaposi-szarkóma névadója a Kaposváron született magyar orvos (1837-1902), akinek neve a veleszületett immunhiányos állapot (AIDS) világjárvánnyal kapcsolatosan vált világszerte ismert, jóllehet a Kaposi-szarkóma HIV fertőzés hiánya mellett is bárkinél előfordulhat. A Kaposi-szarkóma lényegében a kiserek belhártyájának (endotélium) rosszindulatú burjánzása. A betegség okozója a 8-as típusú humán herpeszvírus (HHV-8).
Jellemzően 40 év felett fordul elő, férfiaknál 15-ször gyakoribb, mint nőknél. Lévén fertőzéses betegség járványokat okozhat, különösen a legyengült immunrendszerű egyéneket támadja meg (ld. fentebb). Különösen gyakori Közép-Európában, a Földközi-tenger vidékén és a szubszaharai régiókban, ill. ezekről a vidékekről származóknál.
A férfiak dominanciájának lehetséges magyarázata, hogy a Kaposi-szarkóma főként férfi homoszexuálisok betegsége. Vélhetően tehát szexuális úton (is) terjed, és a gyakori partnerváltás (promiszkuitás) elősegíti a terjedését. A Földközi-tenger környékén főként a falusi zsidó lakosság körében fordul elő és azoknál, akik genetikailag fokozottabban hajlamosak cukorbetegségre.
Európán és az Egyesült Államokban a korszerű HIV kezelés hatására a Kaposi-szarkóma gyakorisága csökken. Afrika egyes vidékein (Zambia, Uganda) viszont mára már a leggyakoribb rosszindulatú daganatok közé lépett elő.
A Kaposi szarkómát a 8-as típusú humán herpeszvírus (KSHV = Kaposi sarcoma herpes virus) okozza hormonális és genetikai hajlam talaján. A vírus a testnedvek közvetítésével terjed.
A Kaposi-szarkóma lilásvörös foltok, vagy a bőrből kiemelkedő plakkok formájában jelenik meg a bőr és nyálkahártya felszínén, illetve a belső szervekben. Alakilag számos formáját különítik el. Gyakorta a lábszárakon kezdődik nyiroködéma kíséretében.
A betegség előrehaladottságának jellemzésére számos stádiumbeosztást kidolgoztak, melyek olykor a kiváltó okot is figyelembe veszik. A betegség nem gyógyítható, de jól kezelhető. Egyeseknél csak néhány helyi daganatra korlátozódik, máskor az egész szervezetben szétszóródik, vérzés, vérmérgezés (szepszis), üreges szerv perforációja, létfontosságú ér elzáródása, stb. miatt halálos betegség. A prognózisra csak a betegség megfigyeléséből lehet következtetni, és nagyban függ az alapbetegségtől. Eleve halálos alapbetegség, pl. AIDS esetén a Kaposi-szarkóma általában progresszív.
A betegség azonosítása sebészileg kimetszett szövetek szövettani vizsgálatával történik. A betegség kiterjedését nagy felbontóképességű képalkotó eljárással (CT, MRI, PET) lehet feltérképezni.
A Kaposi-szarkóma eredményes kezelésének előfeltétele az alapbetegség eredményes gondozása. Emellett a daganatok helyileg kezelhetők, pl.:
Szokás kombinált rákellenes gyógyszeres kezelést is alkalmazni, de ennek jelentősége erősen korlátozott, mert a Kaposi-szarkómát, sok esetben, pont ezek az immungyengítő hatású gyógyszerek okozzák.
Olykor immunterápiát alkalmaznak (pl. interferon), de az eredmények nem meggyőzőek.
A betegség lehetséges megelőzése ma még lényegében az AIDS hatékony megelőzését jelenti (pl. monogámia, biztonságos szex gyakorlata, óvszer használata, stb.). A megelőzést szolgálja a véradók HHV-8 vírusra történő szűrése is.
Az onkovírusok, így a HHV-8, egyre nagyobb figyelmet kapnak a daganatkutatásban, mivel ezek a vírusok nem közvetlenül, hanem az immunrendszer módosításán keresztül segítik elő a daganatos sejtek kialakulását és szaporodását.
Sokan tünetmentes hordozók maradnak. A vírus lappangási ideje hosszú, a klinikai tünetek gyakran évek, akár évtizedek múlva jelennek meg, elsősorban akkor, ha az immunrendszer legyengül. Ilyen lehet például HIV-fertőzés, szervtranszplantáció utáni immunszuppresszió, vagy autoimmun betegségek gyógyszeres kezelése.
A Kaposi-szarkóma nemcsak a bőrön, hanem a nyirokcsomókban, a légutakban és a gyomor-bél rendszerben is megjelenhet. Ez utóbbi esetek gyakran rejtve maradnak, mert nem láthatók kívülről, és csak endoszkópos vagy képalkotó vizsgálatok során észlelik őket. A nyálkahártyán (például a szájpadláson vagy a garatban) megjelenő elváltozások étkezési nehézségeket, fájdalmat is okozhatnak.
Fontos tudni, hogy a modern antiretrovirális terápia (ART) bevezetése óta a HIV-pozitív betegeknél a Kaposi-szarkóma előfordulása jelentősen csökkent, és a már kialakult esetek lefolyása is enyhébb lehet. Ez ismét rámutat arra, mennyire kulcsfontosságú az alapbetegség (például HIV) szoros követése és időben történő kezelése.
Bőrgyógyászati ellenőrzés, immunológiai státusz monitorozása, valamint szükség esetén szövettani vizsgálat elengedhetetlen a pontos diagnózishoz. A legújabb kutatások célja a célzott terápiák fejlesztése, melyek képesek a daganatos sejteket a HHV-8 vírus specifikus jellemzői alapján elpusztítani, minimális mellékhatással. Jelenleg azonban a legfontosabb eszköz továbbra is az immunrendszer erősítése és a vírusfertőzések megelőzése.
A Kaposi-szarkóma ritka daganatos betegség, amely az erek és nyirokerek belső felszínét alkotó sejtekből indul ki. Jellegzetes tünete lehet a bőrön megjelenő vöröses, lilás, barnás vagy kékes színű folt, illetve csomó. A betegség a nyálkahártyákat és a belső szerveket is érintheti.
Maga a Kaposi-szarkóma nem fertőző, vagyis a daganat nem terjed emberről emberre. Kialakulásában azonban szerepet játszik a humán herpeszvírus 8 (HHV-8), más néven Kaposi-szarkóma-asszociált herpeszvírus. A HHV-8 fertőzés önmagában még nem jelenti azt, hogy valakinél Kaposi-szarkóma alakul ki.
A betegség kialakulásához a HHV-8 fertőzés mellett az immunrendszer működésének zavara vagy gyengülése is hozzájárulhat. Gyakrabban fordul elő például előrehaladott HIV-fertőzésben, illetve szervátültetés után alkalmazott immunszuppresszív kezelés mellett. A klasszikus Kaposi-szarkóma esetében más tényezők is szerepet játszhatnak.
Leggyakrabban fájdalmatlan bőrelváltozások jelennek meg. Ezek lehetnek lapos foltok, kiemelkedő plakkok vagy csomók, amelyek színe a vörösesbarnától a lilás-kékesig terjedhet. Előfordulhat duzzanat, különösen az alsó végtagokon. A betegség a szájüregben, a nyirokrendszerben, a tüdőben vagy az emésztőrendszerben is megjelenhet.
A bőrelváltozások gyakran az alsó végtagokon, a lábfejen és a lábszáron jelennek meg, de a test más részein is kialakulhatnak. A szájüreg, különösen a szájpadlás, szintén érintett lehet. A belső szervek érintettsége esetén a tünetek attól függnek, melyik szervben alakult ki elváltozás.
A bőrelváltozások kezdetben gyakran nem fájdalmasak. Később azonban fájdalom, vérzés, fekélyesedés vagy a környező szövetek duzzanata is kialakulhat. A panaszok a daganat elhelyezkedésétől és kiterjedésétől is függnek.
A jellegzetes bőrelváltozás felvetheti a gyanút, de önmagában a kinézet alapján nem lehet biztos diagnózist felállítani. A kivizsgálás része lehet a bőrgyógyászati vizsgálat és a biopszia, vagyis szövettani mintavétel. Szükség esetén további vizsgálatokkal keresik az esetleges belső szervi érintettséget.
A diagnózis megerősítéséhez általában biopsziára és szövettani vizsgálatra van szükség. A kivizsgálás során azt is felmérik, hogy fennáll-e HIV-fertőzés, illetve van-e olyan állapot vagy gyógyszeres kezelés, amely gyengíti az immunrendszer működését. A további képalkotó vagy endoszkópos vizsgálatok az esetleges szervi érintettség tisztázását szolgálhatják.
Nem. A Kaposi-szarkóma többféle formában fordulhat elő, és nem minden eset kapcsolódik HIV-fertőzéshez. A HIV-hez társuló forma azonban jól ismert, ezért újonnan diagnosztizált Kaposi-szarkóma esetén a HIV-teszt elvégzése fontos része lehet a kivizsgálásnak.
Hagyományosan több formáját különítik el: a klasszikus, az endémiás (afrikai), az immunszuppresszióhoz, például szervátültetéshez társuló, valamint a HIV-fertőzéshez kapcsolódó formát. Ezek lefolyása és kezelése eltérhet egymástól.
A kezelés és a kilátások jelentősen függnek a betegség típusától, kiterjedtségétől és az érintett személy általános állapotától. Bizonyos esetekben a kiváltó vagy hozzájáruló immunológiai állapot kezelése önmagában is a daganat visszahúzódásához vezethet. Más esetekben helyi vagy szisztémás daganatellenes kezelésre van szükség.
A kezelés lehet megfigyelés, helyi kezelés vagy egész szervezetet érintő, úgynevezett szisztémás terápia. A választás függ attól, hogy hány elváltozás van, milyen gyorsan növekednek, illetve érintettek-e a belső szervek. HIV-hez társuló Kaposi-szarkómában a megfelelő antiretrovirális kezelés alapvető jelentőségű lehet.
Kevés, körülírt bőrelváltozás esetén többféle helyi kezelés szóba jöhet. Ilyen lehet például a sebészi eltávolítás, a krioterápia, bizonyos esetekben a sugárkezelés vagy helyileg alkalmazott gyógyszeres kezelés. A megfelelő módszert a bőrelváltozások száma, mérete és elhelyezkedése alapján választják ki.
Kiterjedt, gyorsan romló, tüneteket okozó vagy belső szerveket érintő betegség esetén szisztémás kezelés válhat szükségessé. Ennek része lehet például liposzomális doxorubicin vagy más daganatellenes gyógyszer. A kezelés pontos megválasztása szakorvosi feladat.
Igen, különösen akkor, ha gyorsan terjed, jelentős ödémát okoz, vagy létfontosságú belső szerveket, például a tüdőt érinti. Ugyanakkor a betegség lefolyása nagyon változó: egyes formái lassan fejlődnek, míg más esetekben gyorsabb progresszió következhet be.
Új, tartósan fennálló, növekvő vagy szokatlan színű bőrfolt vagy csomó esetén érdemes bőrgyógyászati vizsgálatot kérni. Különösen fontos a kivizsgálás, ha az elváltozás több helyen jelenik meg, vérzik, fekélyesedik, gyorsan változik, vagy immunrendszert gyengítő állapot áll fenn.
Teljes bizonyossággal nem előzhető meg, de a kockázat bizonyos esetekben csökkenthető. HIV-fertőzésben a megfelelő antiretrovirális kezelés mérsékli a Kaposi-szarkóma kialakulásának és romlásának kockázatát. Szervátültetett betegeknél az immunszuppresszív kezelés módosítása bizonyos esetekben szintén része lehet a kezelésnek, szakorvosi mérlegelés alapján.
Igen, a diagnózis felállításakor általában indokolt a HIV-fertőzés kizárása, mivel a Kaposi-szarkóma és a HIV-fertőzés között ismert kapcsolat áll fenn. A pozitív Kaposi-szarkóma-diagnózis azonban önmagában nem jelenti azt, hogy HIV-fertőzés áll a háttérben.