Oszteokondróma

A csont külső felszínéről kiinduló, porcsapkával borított jóindulatú, csont- és porcszövetből álló csontkinövés.

Az összes jóindulatú csonttumorok hozzávetőlegesen 40-50%-át alkotja. Jellemzően 20 éves kor alatt jelentkezik a csöves csontok középdarabjában, leggyakrabban a combcsontban, a sípcsontban és a felkarcsontban. Az oszteokondróma addig növekszik, amíg a csontok növekedése tart. Figyelemmel kell kísérni a felnőttkorban gyors növekedésnek induló elváltozást, mely rosszindulatú elváltozásra utal.

Az oszteokondróma tünetei

Nem feltétlen vannak tünetei a betegségnek. Általában fájdalmatlan kitüremkedés az ízületek, így a térd vagy vállízület közelében és kemény dudorként tapintható. Növekedés közben nyomhatja a környező ér- illetve idegképleteket. Ha a kitüremkedés épp egy ín alatt jelenik meg, az érintett testrész mozgatásakor okoz fájdalmat.

Az oszteokondróma diagnózisa

Röntgenvizsgálat során jellegzetes képet mutat: Vékony nyeles, vagy széles lapos képet mutat a csontfelszínről kiemelkedve, mely mérete 1-2 cm-től a 10 cm-es nagyságig is terjedhet. A vékony nyélnek az izmok rongáló hatása miatt úgynevezett ruhafogasszerű megjelenési képe van.

Az oszteokondróma kezelése

Az elváltozás szoros megfigyelése szükséges. Eltávolítása akkor javasolt, ha a növekedés abbamarad. Kiújulás csak akkor fordul elő, amennyiben a beavatkozás után visszamaradnak még képletek az elváltozásból.

Az oszteokondróma prognózisa

A betegség a megfelelő kezeléssel gyógyul. Azonban az esetek kevesebb, mint 1%-ában az oszteokondrómából úgynevezett kondroszarkóma alakul ki, mely rosszindulatú daganat. Nyomonkövetése szükséges.

Az oszteokondróma előfordulása

• magányos (szoliter), illetve
• multiplex, ez utóbbi a multiplex herediter exosztózis (MHE) nevű örökletes betegség részeként jelenik meg.

Az MHE autoszomális domináns módon öröklődik, vagyis ha egyik szülő érintett, 50% eséllyel örökítheti tovább a betegséget. Ebben az esetben több csontkinövés is kialakulhat, gyakran szimmetrikusan, és ezek deformálhatják a csontvázat, növekedési zavarokat, végtaghossz-különbséget is okozhatnak. Az öröklődő forma miatt fontos lehet a genetikai tanácsadás, különösen, ha több családtag is érintett.

Mikor hasznos az MR-vizsgálat?

A képalkotó diagnosztikában a MRI (mágneses rezonanciás képalkotás) különösen hasznos lehet, ha az orvos a növedék körüli lágy részek állapotára kíváncsi, vagy felmerül a rosszindulatú elfajulás lehetősége. A porcsapka vastagsága a kulcs ebben: felnőtteknél, ha meghaladja az 1,5–2 cm-t, az kondroszarkóma gyanúját veti fel.

Bár sok esetben nem igényel műtéti kezelést, gyermek- és serdülőkorban különös figyelmet érdemel, mivel az aktív növekedési fázisban a kinövések is méretükben gyarapodhatnak, és mechanikai problémákat okozhatnak a mozgás során. Ilyen esetekben a gyógytorna segíthet a mozgástartomány megőrzésében, illetve a fájdalom csökkentésében.

Műtéti eltávolítás után a legtöbb esetben nem jelentkezik újra az elváltozás, ha teljes egészében eltávolították. A beavatkozás során a sebész nemcsak a csontkinövést, hanem a rajta lévő porcsapkát is eltávolítja, mert ennek visszamaradása növelheti a kiújulás esélyét. Az utógondozás része a rendszeres kontroll, különösen akkor, ha a panaszok kiújulnak vagy új csomó jelenik meg.

Felhasznált irodalom:

• Vízkeleti Tibor: Az ortopédia tankönyve
• Mark H. Beers, MD: MSD Orvosi kézikönyv a családban
• Bonetumor.org - The Web's most comprehensive bone tumor resource