Mindenki ezt nézi most!

Lelki baj a képzelt betegség

2015.12.26. Módosítva: 2016.03.03.

A „képzelt beteg” valóban beteg: betegsége abban áll, hogy betegnek véli magát. Az elnevezés félrevezető, hiszen a páciens panaszai nem szándékosak, nem színleltek.

Annak ellenére, hogy nincsenek valós (mérhető, látható) testi tünetei, a hipochondriás ember gondolatai szinte kizárólag az egészségével kapcsolatos kérdések körül forognak, könyveket vásárol, kérdezősködik, interneten utánanéz (cyberchondria), vélt betegségéről igen intenzíven, ám egyoldalúan tájékozódik. Gyakran keresi fel orvosát, akár kész diagnózissal, javaslatokkal a vizsgálatokról, kezelési módokról, panaszai hátterében nem mutathatók ki kóros szervi eltérések.

Szorongás

A negatív leletek, az orvos megnyugtatása ellenéresem csökken a beteg szorongása, mivel meg van arról győződve, hogy orvosa tévedett, esetleg nem szentelt kellő figyelmet a problémájának, "elnézett valamit", ezért újabb orvosokat keres fel, további vizsgálatoknak veti alá magát, sokszor felesleges gyógyszerekkel kezeli magát. Ha esetleg mégis bebizonyítanák számára, hogy "az a bizonyos betegsége nincs", újabb betegséggel áll elő, véleménye folyamatosan változik arról, hogy éppen milyen betegségben szenved. Valóban betegség ez, ám ún. "szomatoform tünetcsoportba" tartozik, vagyis pszichés problémák okoznak testi tüneteket, a pszichoszociális stresszorok és a tünetek erősödése közt összefüggés mutatható ki. Ez a megbetegedés (melyet főként a szorongás, függőségigény okoz) leggyakrabban maga is szorongást okoz egy önerősítő körben, súlyos esetekben állandó orvosi felügyeletre és környezete részéről gondoskodásra tart igényt, bár testileg egészséges és képes ellátni önmagát.

Szenvedés

A beteg olykor maga is elismeri betegsége képzelt voltát, de kényszeres gondolatairól lemondani képtelen, súlyosan károsítva ezzel funkcionalitását. Szociális kapcsolatai, munkavégző képessége jelentős kárt szenvednek, illetve a beteg maga is szenved a folyamatos önmegfigyeléstől, szorongástól. Gyakori eset, hogy az egész környezetét "uralma alá hajtja", mindenki az ő panaszaival, ellátásával törődik, gyakrabban az a helyzet áll elő, hogy a család "belefárad" a folyamatos panaszkodásba, nem veszik komolyan, esetleg ténylegesen magára hagyják. Ez esetben a panaszok inkább erősödnek, hiszen a szorongás is erősödik.

Pszichoterápia

Pszichoterápiával és viselkedésterápiával többnyire kezelhető, ám kezelése nem egyszerű: a beteg többnyire mereven elutasítja a pszichés megbetegedés lehetőségét ("nem vagyok én bolond") gyakran kétségbe ejti annak eshetősége, hogy míg betegségét "agyturkászok" kezelik, elsiklanak "valódi", "halálos" kórsága fölött. Gyakran erényt kovácsol bajából, hiszen – ha senki nem ismeri fel szörnyű nyavalyáját – valószínűleg valamilyen igen ritka betegsége van. A mélylélektani értelmezés szerint ez neurotikus, éretlen elhárító mechanizmus, a panaszok a páciens rejtett segélykérései, ugyanakkor a másokkal szembeni neheztelését is kifejezi. A probléma kezelésének első lépése a pszichés probléma lehetőségének elfogadtatása (ez a feladat többnyire a családra és elsősorban az őt aktuálisan kezelő "szomatikus" orvosra hárul), majd pszichiáter, pszichotherapeuta irányába terelése. Érdemi gyógyítás csak ezután veheti kezdetét.

Forrás: Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum