Tisztelt László Dániel és Köles László! Sokadjára fordulok a csoporthoz és a mostani kérdés is azért fogalmazódik meg bennem, mert biztonságérzetet ad a csoport létezése.
Európában 10-19 éves korosztályban csaknem 1200-an vetnek véget az életüknek minden évben, naponta átlagosan 3 fiatal hal meg így.
36 éves egyedülálló nő vagyok. A kutyámmal élek, de magányosnak érzem magam. Sok férfi kezdeményez velem kapcsolatot, de ők nem akarnak megállapodni, csak "azt" szeretnék.
Sok tanár az iskolán kívül sem kapcsol ki. A gyerekek és a szülők gyakran még este vagy hétvégén is megkeresik őket, így egyfajta „állandó ügyeletben” találják magukat.
Stresszt, szorongást máshogy tűrik a nők és a férfiak. Kiderült, melyik nem viseli nehezebben.
Körbenézünk, és azt látjuk, hogy ebben a világban mindenki annyira határozott és magabiztos - de tényleg azok? Valószínű, hogy ők is tele vannak kétségekkel. De akkor mitől látszanak mégis magabiztosnak?
A város fizeti a beteg és legfeljebb három kísérő személy belépőjegyét.
Égnek a vonalak a német energiavállalatok telefonközpontjaiban – a feldühödött fogyasztók sokasága hívja a szolgáltatóját a számjája miatt.