Negyvenéves kor körül sokan először érzik igazán, hogy az életüknek nemcsak múltja, hanem egyre határozottabban körvonalazódó második fele is van. Ilyenkor olyan kérdések merülhetnek fel, amelyek korábban nem foglalkoztattak minket. Jó helyen vagyok az életemben? Azt csinálom, amit szeretnék? Elégedett vagyok azzal, amit eddig elértem? Ezek a gondolatok természetes részei lehetnek az önértékelésnek, bizonyos esetekben azonban komoly belső feszültséget is okozhatnak.
Sokan életközepi válságnak nevezik, valójában azonban sokszor inkább belső újratervezésről van szó. Egy időszakról, amikor az ember megáll egy pillanatra, és felteszi a kérdést: merre tart az élete, és mi az, ami igazán fontos számára.