Zsuzsi először csak félálomban vette észre, hogy a párja ki-kijár éjszakánként. Egy idő után már arra is felriadt, amikor megmozdult mellette, és éberen figyelte a „vécéjárásokat”. Amikor szóba hozta, a párja a sok folyadékra fogta, később inkább már nem is beszéltek róla. Pedig a gyakori vizelési inger és az éjszakai mosdóba járás mögött nem mindig ártalmatlan okok állnak, és sokszor a nők azok, akik hamarabb észreveszik, hogy valami megváltozott.
Ha éjszaka egyszer felébredsz, valószínűleg nem tulajdonítasz neki nagy jelentőséget. Ha viszont ez már rendszeresen kétszer vagy többször történik meg, felmerül a kérdés: még belefér vagy már komolyan kell venni? Sok férfi alábecsüli ennek a jelentőségét.
„Már kezdett jobb lenni, aztán újra visszatért.” Sok férfi ismeri ezt a mintát: a vizelési zavarok időnként enyhülnek, majd látszólag minden ok nélkül ismét felerősödnek. Ez a hullámzó lefolyás különösen megtévesztő lehet, mert könnyen azt az érzetet kelti, hogy a probléma megoldódott, pedig ez nem feltétlenül van így.
A kor előrehaladtával a férfiaknál gyakran alakul ki jóindulatú prosztatamegnagyobbodás, amelynek nemzetközi rövidítése a BPH (benignus prosztata hiperplázia). Ez az életminőséget jelentősen befolyásoló állapot ugyan nem rosszindulatú, de annál kellemetlenebb húgyúti tüneteket okozhat.
Remény, tűrés, a segítségkérés halogatása – sok férfi ezeket teszi, amikor a krónikus bakteriális prosztatagyulladás visszatérő panaszaival szembesül, így a betegség éveken át megkeseríti az életét. Pedig lenne segítség.
Sokan, akik meghallják a prosztatagyulladás szót, valamilyen heves tünetekkel rendelkező fertőző betegséget képzelnek el, pedig a betegek többségénél baktérium sem mutatható ki. Ha nincs kórokozó, nem létezhet oki terápia sem, ezért ez a betegség általában nem gyógyítható, hanem csak a tünetei kezelhetőek. A krónikus nem bakteriális prosztatagyulladás másik neve a krónikus kismedencei fájdalom szindróma (CPPS), a 30-50 éves férfi korosztály leggyakoribb prosztatabetegsége, mégis ritkán esik róla szó.