Segíts magadon és másokon! - A mosolygás művészete...
Mosolyterápia? A csomagszállító fiú, az utcai gyalogos, a portás, a postás, a főbérlő, a szomszéd, a focitárs-szülő és a kasszás mind elvárják tőlünk a pozitív hozzáállást.
A mosolygás művészetét kétféle embertípus kétféle módon gyakorolhatja. Az első csoportba tartozóknak nem jön belső késztetésből az állandó jókedv, nekik néha magukra kell erőltetni az alapvető vidámságot. A második kategóriába tartozók alaptermészetének velejárója a vidámság, az optimizmus, a bizalom és a jóindulat; ez a cikk számukra kevesebb újdonsággal fog szolgálni.
A csomagszállító fiú, az utcai gyalogos, a portás, a postás, a főbérlő, a szomszéd, a focitárs-szülő és a kasszás mind elvárják tőlünk a pozitív hozzáállást. Ők akár mind a bevezetőben említett első kategóriába tartoznak, így nem esik nehezükre a megnyerő kedvesség. Akkor van baj, ha egy eltérő beállítottságú emberrel hozza őket össze a sors, hiszen kedvessége személyes zaklatásnak vehető. Szerencsére a lehető legmegnyugtatóbb magyarázattal tudok szolgálni erre a problémára: a boldogság tanulható.
Gyakran tapasztalt tény, hogy egy emberben is kétféle energiahullám kavarog; a pozitív és a negatív. Ha ezt a felismerést megtettük, már nem nagy lépés a pozitív energiaszintünket a negatív fölé emelni. Hogy ez milyen módszerekkel érhető el, azt egyéne válogatja, lehet meditáció, autóvezetés, esetleg egy kiadós kocogás. A legfontosabb önterápiával kapcsolatos tudnivaló, hogy az embernek vannak bizonyos belső szükségletei, amiket meg kell adnia magának. Ha ez esetleges és meghatározott ideig tartó egyedüllét, akkor senki ne kényszerítse önmagát társaságba.
Egy kiadós energia-szint feltöltés után menni fog rámosolyogni a világra. Mindennek mégis vannak plusz segédeszközei.
Úgy tűnik, az alapoknál kell újra kezdenünk. Ha már önmagunkat definiáltuk és megszerettük, jöhetnek mások is. Szeretni, örülni, ragaszkodni, kötődni legideálisabb esetben édesanyánktól tanulunk meg. A valahova tartozás érzésére a család nevel rá. A serdülő- és ifjúkor egyenrangú társas kapcsolataira, egymás tiszteletére a barátságok tanítanak meg, a testi-lelki gyöngédségre a szerelmi kapcsolatban találunk rá. Így épülhet fel "gyönyörű képességünk, a rend" – ahogy József Attila írta.
Aki bármilyen emberi kapcsolatot éltet, épít, gondoz, és ezért felelősséget is vállal, az már hatékonyan felvette a küzdelmet az érzelmi elsivárosodás ellen. És miután az ember tudja maga rendezni belső energiáit, sokkal könnyebb megszerezni az érzelemvilág méltó helyét elfoglaló életbátorságot. A civil kurázsi újraélesztésére, kölcsönös tiszteletre és az éltető közösségek újraépítésére van szükség.
Lássunk hozzá, még mindig nem késő! És ha épp nincs kedvünk társaink között lenni, akkor legyünk egy kicsit önmagunkkal kettesben, utána magától értetődő lesz a mosoly bárki felé.
Az eredeti cikk itt olvasható:
Szerző:
Zsoldos Alexandra
