"Köszönöm, hogy akkor is maradtak, amikor más talán továbbment volna" - megható levelet kaptak a mentősök
Két év telt el azóta a nap óta, de ma is ugyanolyan tisztán él bennem minden, ami akkor történt. Az a csend, az a pillanat, amikor megérkeztek.
Az Országos Mentőszolgálat az alábbi megható levelet tette közzé a közösségi oldalán:
"Tisztelt Országos Mentőszolgálat!
Két év telt el azóta a nap óta, de ma is ugyanolyan tisztán él bennem minden, ami akkor történt. Az a csend, az a pillanat, amikor megérkeztek… Az a biztonság, amit hoztak magukkal és az az érzés, ami azóta is elkísér.
Nem volt könnyű. Akkor sem, és most sem. Mégis, valami különös nyugalom volt abban a pillanatban. Nem kellett szavakat keresnem. Nem vártak tőlem semmit. Csak ott voltak. Egyszerűen, csendesen, jelen.
Azt hiszem, ez az, amit azóta sem felejtek: hogy senki nem akart meggyőzni, senki nem siettette a válaszokat. Csak hagyták, hogy legyek. Én pedig ott, az autóban ülve, félig félve, félig már megnyugodva, éreztem… hogy biztonságban vagyok. Hogy nem baj, ha most csendben maradok. Hogy ez a csend nem üres, hanem tele van elfogadással.
Akkor még nem tudtam megfogalmazni, mit jelentettek számomra azok a percek. De ott, abban a néhány percben, történt valami, ami örökre velem maradt. Egy megértés. Egy válasz, amit gyerekkorom óta kerestem.
Ötéves korom óta mondogattam, hogy mentős szeretnék lenni. Kérdezték, miért, én pedig csak annyit tudtam mondani: „nem tudom” Aztán azon a napon, egy mentőautóban, egy csendes, mégis mindent jelentő pillanatban, végre megértettem.
Ma már tudom, miért.
Ezért szeretnék mentős lenni. Mert ha egyszer valaki rám fog úgy emlékezni, ahogy én emlékszem Önökre, akkor már megérte.
Ez a levél köszönet.
Mély, őszinte, csendes hála mindazért, amit azon a napon kaptam.
Azért a nyugalomért. Az elfogadásért. A jelenlétükért.
Azért, hogy nem kellett beszélnem.
Azért, hogy Önök akkor is maradtak, amikor más talán továbbment volna.
Azért, mert emberként láttak.
És azért, mert ott voltak.
Tudom, talán már nem emlékeznek rám. De én emlékszem. Tiszta szívvel. Minden pillanatra.
Köszönöm, hogy akkor ott voltak.
Köszönöm, hogy azóta is elkísér ez az emlék.
És köszönöm, hogy segítettek egy olyan úton elindulni, aminek most már neve van.
Mentős szeretnék lenni.
Mert láttam, mit jelent valakit megérinteni anélkül, hogy hozzáérnénk. És láttam, mit jelent jelen lenni ott, ahol minden más elcsendesedik.
Köszönöm.
Üdvözlettel: Kitti”
Szabadnapos mentős mentette meg egy motoros életét
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
