Nappal semmi sem tűnik fel – sötétedés után jelentkezik egy öröklött szembetegség első jele

oroklott-szembetegseg-elso-jele-sotedes-utan
Tünetkereső illusztrációTünetkereső Orvos válaszol illusztrációOrvos válaszol Gyógyszerkereső illusztrációGyógyszerkereső Kalkulátorok illusztrációKalkulátorok Betegségek A-Z illusztrációBetegségek A-Z
Orvostudományi kutatások
2026. november 22. 18:24

Romlik a látása szürkületkor? Egy öröklött szembetegség első jele is lehet a sötétben jelentkező látászavar.

  • Egy ritka, öröklött szembetegséget fedeztek fel, amelyben jelentősen lelassul a sötéthez való látási alkalmazkodás.
  • A tünetek kezdetben csak félhomályos környezetben jelentkeznek, miközben nappal még normális a látásélesség.
  • A kutatók az EFEMP1 gén egyik speciális változatát azonosították ebben a betegségben, ami a félhomályban működő sejtek romlásával jár.
  • A betegség előrehaladtával perifériás látásvesztés is kialakulhat, és pigmenthám alatti lerakódásokat figyeltek meg az ideghártya területén.
  • Tartós vagy fokozatosan romló esti látási panaszok esetén szemészhez kell fordulni, mert minél hamarabb ismerik fel az elváltozást, annál jobban követhető vagy kezelhető lehet a folyamat.

A mozi előterében még könnyű elolvasni a jegyen a sor számát. A sötét teremben viszont idő kell, amíg kirajzolódnak a lépcsőfokok és az ülések szélei. Ez a rövid átmenet a látás természetes része. Egy nemzetközi kutatócsoport olyan öröklött szembetegséget írt le, amelyben ez az alkalmazkodás szokatlanul lelassulhat. A három, egymással rokonságban nem álló család vizsgálata megmutatta, hogy a félhomályban dolgozó sejtek működése már akkor romolhat, amikor az érintettek még gond nélkül elolvassák a szemészeti betűtáblát.

Így tűnhet fel a változás a hétköznapokban

Alkonyatkor ugyanaz az útvonal is több figyelmet kívánhat, amelyen nappal gondolkodás nélkül végigsétálunk. A szürke járdaszegély kevésbé válik el az aszfalttól, egy árnyékos kapualjban pedig nehezebb kivenni, hol kezdődik a lépcső. Az ilyen helyzetekben az apró fényességkülönbségek segítenek felismerni, hol ér véget az egyik felület, és hol kezdődik a másik. Aki bizonytalanabbul lát, azon kaphatja magát, hogy gyakrabban keresi a kapaszkodót vagy előveszi a telefonját, hogy megvilágítsa maga előtt az utat.

Az éjszakai látással kapcsolatos panaszok többfélék lehetnek. Van, akinek főleg a világosból sötétbe lépés okoz nehézséget, más gyenge fényben akkor is nehezen tájékozódik, ha már egy ideje ott van. A saját korábbi látásunkhoz képest bekövetkező változás érdemel figyelmet. Más élmény egy szokatlanul rosszul megvilágított helyen bizonytalanul lépni, mint azt észrevenni, hogy hónapok óta egyre nehezebb hazasétálni a megszokott utcán.

A most leírt betegség előrehaladtával az oldalsó látás is romolhat. Ezt könnyebb elképzelni, ha egyenesen előrenézünk, és közben megfigyeljük, mi mindent veszünk észre a tekintetünk szélén. Egy oldalról közeledő embert például anélkül is érzékelhetünk, hogy egyből felé fordulnánk. Ha ez a képesség gyengül, többször kell körülnéznünk ahhoz, hogy ugyanannyi információt szerezzünk a környezetünkről.

Mit mértek a kutatók a betűtáblán túl?

A retina, magyarul ideghártya, a szem hátsó részén található. Fényérzékelő sejtjei jeleket küldenek az agy felé. Két fő típusuk van. A csapok jó megvilágításban segítenek a finom részletek és a színek felismerésében. A pálcikák gyenge fényre is érzékenyek, ezért sötétedés után különösen fontosak. Egy jól megvilágított betűtábla olvasása közben elsősorban azt mérik, milyen apró részleteket tudunk kivenni ott, ahová éppen nézünk.

A kutatók másféle feladatot is adtak a résztvevőknek. Erős fény után azt mérték, mennyi idő múlva vesznek észre újra egy halvány fényjelet. A jelet a látómező különböző pontjain mutatták meg, így meg tudták nézni, az ideghártya mely részein lassabb az alkalmazkodás. Az egyik családban négy, ötvenes éveiben járó embernél találtak ilyen eltérést. Mind a négyük látásélessége teljes volt a szükséges szemüvegkorrekcióval, és a szemfenékvizsgálaton sem látszott eltérés. A fényérzékenység mérése olyan működési zavart jelzett, amelyet a szemfenékről készült felvételeken még nem lehetett felismerni.

A családokban az EFEMP1 nevű gén ugyanazt a változatát, a p.Arg140Trp-t azonosították. Két másik résztvevő 40, illetve 55 éves korában észlelte az első panaszokat. Ez a két életkor azt mutatja, mikor kezdődtek a tünetek náluk. Annak megállapításához, hogy általában mikor jelentkeznek a panaszok és milyen ütemben változnak, több ember hosszabb követésére lenne szükség.

Mit találtak az ideghártya alatt?

A fényérzékelő sejtek mellett egy vékony sejtréteg, a pigmenthám helyezkedik el. Ez többek között segít fenntartani a fényérzékelő sejtek működéséhez szükséges környezetet. A pigmenthám alatt egy még vékonyabb határréteg húzódik, amelyet Bruch-hártyának neveznek. Ezen a határfelületen át zajlik az anyagcsere egy része az ideghártya külső rétegei és az alattuk futó érhálózat között. A lerakódásokat a pigmenthám alatt figyelték meg, vagyis a szem hátsó részében, mélyen a felszín alatt.

Az egyik érintett család egy elhunyt tagjának korábbi szövettani vizsgálatában mikroszkóppal is meg tudták nézni ezt a területet. A lerakódás vastagsága helyenként eltért. Az éleslátás központjában vékonyabb volt, és ott több fényérzékelő sejt maradt épen. A család következő nemzedékében a sötéthez való alkalmazkodás ott volt rosszabb, ahol a szövettani mintában vastagabb lerakódásokat láttak. Egy másik család egyik tagjánál a szemfenékről készített felvételen is megjelentek finom, sárgás foltok az ideghártya külső területén.

A két megfigyelés közötti kapcsolat nyomot ad a kutatóknak. Elképzelhető, hogy a pigmenthám környezetében bekövetkező változások hozzájárulnak ahhoz, hogy a pálcikák rosszabbul működjenek. Az egyelőre nyitott kérdés, hogy ebben pontosan mekkora szerepe van magának a lerakódásnak. A kutatók laboratóriumban azt is megfigyelték, hogy a génváltozathoz tartozó fehérje egy része a sejtekben maradt, ahonnan normálisan kijutna. A sejtkísérlet és a szem szöveteiben látott elváltozás közötti lépéseket további vizsgálatoknak kell tisztázniuk.

Ugyanannak a génnek egy másik változata az éleslátást érinti

Az EFEMP1 már korábban is ismert volt a szemészek előtt. Egy másik változata olyan öröklött betegséget okoz, amely elsősorban a makulát, az ideghártya központi részét érinti. Ezt a kis területet használjuk, amikor egy arc vonásait figyeljük, elolvasunk egy utcanevet vagy befűzzük a cérnát a tűbe. Az összehasonlításként vizsgált betegnél a látászavar erre a központi területre összpontosult. A két génváltozat összevetése így abban is segített a kutatóknak, hogy elkülönítsék egymástól a kétféle betegséget.

Mi minden állhat a romló éjszakai látás mögött?

Ha este a szembejövő autók fényszórója feltűnően vakít, vagy a lámpák körül fényudvar jelenik meg, az egyik lehetséges ok a szürkehályog miatt elhomályosodó szemlencse. Ilyenkor már azelőtt változik a fény útja, hogy elérné az ideghártyát. A vakítás mellett a kép ködösebbé válhat, és a színek is fakóbbnak tűnhetnek. A panasz gyakran fokozatosan erősödik, így előfordulhat, hogy valaki előbb veszi észre esti vezetésnél, mint nappali tevékenységek közben.

Homályos látást fénytörési hiba, például rövidlátás is okozhat. Ilyenkor a fény nem pontosan az ideghártyára fókuszál. A szemüveg vagy a kontaktlencse ezt a fókuszálási hibát korrigálja. A sötétben jelentkező látászavar hátterében ezenkívül A-vitamin-hiány vagy más öröklött ideghártya-betegség is állhat. A szemésznek ezért az is hasznos információ, hogy a páciens mit ért azon, hogy rosszabbul lát este. Más részletre hívja fel a figyelmet, ha a távoli feliratok mosódnak össze, ha a lámpák vakítanak, vagy ha egy félhomályos szobában sokáig alig vehetők ki a tárgyak.

Mikor érdemes szemészhez fordulni?

Visszatérő vagy fokozatosan romló panasszal érdemes szemészeti vizsgálatra időpontot kérni. A vizsgálaton segíthet egy konkrét példa arra, hogy mióta és milyen körülmények között jelentkezik a nehézség. Érdemes azt is elmondani, ha a családban másnak volt hasonló panasza. A szemész a tünetek és az alapvizsgálat eredménye alapján dönthet arról, szükség van-e további vizsgálatra, például a látómező vagy az ideghártya részletes ellenőrzésére.

A hirtelen fellépő tünetek más megítélés alá esnek. Ha új fényvillanások, egyszerre sok úszkáló folt vagy függönyszerű sötét árnyék jelenik meg a látómezőben, azonnali szemészeti ellátásra van szükség. Ezek az ideghártya leválásának figyelmeztető jelei lehetnek.

Miért fontos ez a korai jel?

A három család adataiból még nem lehet megmondani, hány embert érint ez a betegség. A kutatók számára most az egyik fontos kérdés, hogyan változik ugyanannál az embernél a sötéthez való alkalmazkodás az évek során. Ha később kezelést vizsgálnak, ez a mérés segíthet megítélni, hogy javul-e a fényérzékelő sejtek működése abban az időszakban, amikor a sejtek még jelen vannak. Ehhez olyan vizsgálat adhat támpontot, amely annak a hétköznapi élménynek a pontos megfelelőjét méri, mennyi idő múlva kezdjük újra kivenni a körvonalakat, amikor lekapcsolják a lámpát.

Látásromlás 40 felett: meddig természetes, és mikor kell orvoshoz fordulni?
Kapcsolódó cikk

Látásromlás 40 felett: meddig természetes, és mikor kell orvoshoz fordulni?

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!

Forrás:EgészségKalauz
# látászavar# szürkehályog# Szembetegségek# fényérzékenység# retina# látásromlás# tünet# sötétség
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben könnyebben megtalálja az Egészségkalauz.hu cikkeit

TÜNETKERESŐ

Milyen betegségre utalhatnak a tünetei?

Keresés, pl. fejfájás

Írja be a keresőmezőbe a tünetet vagy kattintson a testmodellen arra a testrészre, ahol a tüneteket észleli.

emberi test ábra

Mi a tünetkereső?

Ingyenes tünetellenőrző, ami percek alatt segíthet beazonosítani a problémáját!

Címlapról ajánljuk