A pacemaker egy beültethető szívritmus-szabályozó eszköz. Állandó pacemaker beültetése egyes – főleg lassú szívműködést okozó – szívritmuszavarok esetén javasolt.
A pacemaker egy kis orvosi eszköz, amelyet a mellkasba ültetnek be, hogy szabályozza a szívverést. Azoknak a betegeknek van rá szükségük, akiknek szívritmusa túl lassú (bradycardia) vagy szabálytalan. A készülék elektromos impulzusokat küld a szívizomhoz, ezzel biztosítva a megfelelő szívverést és a keringés stabilitását. Egyes pacemakerek csak szükség esetén aktiválódnak, míg mások folyamatosan működnek.
A pacemaker beültetés (pacemaker implantáció) egy olyan sebészeti eljárás, amely során egy kis, elemmel működő orvosi eszközt ültetnek be a páciens testébe, hogy szabályozza vagy helyreállítsa a szívverést. A pacemaker egy elektromos eszköz, amely impulzusokat küld a szívizomhoz, hogy fenntartsa vagy javítsa a szívritmust, különösen akkor, ha a szív túl lassan (bradikardia), túl gyorsan (tahikardia) vagy szabálytalanul ver (aritmia).
A pacemaker három fő részből áll:
A pacemaker folyamatosan figyeli a szívritmust, és csak akkor aktiválja az elektromos stimulációt, ha szükséges, például ha a szívverés lelassul vagy megszűnik.
A pacemaker beültetés számos szívbetegség esetén szükséges, ahol a szív elektromos rendszerének zavara miatt a szív nem képes megfelelő ritmusban és erővel verni. Néhány betegség, amely esetén pacemakert alkalmaznak:
A pacemaker beültetése általában egy rövid, minimálisan invazív műtét, amely helyi érzéstelenítéssel történik. A sebész egy kis metszést ejt a mellkas felső részén, majd a pacemakert a bőr alá helyezi. Az elektródákat a szívbe vezetik, és a pacemakert a szívritmus figyelésére és szabályozására programozzák. A betegek a műtét után gyorsan felépülnek, és a legtöbb pacemaker 5-15 évig működik, mielőtt akkumulátorcserére lenne szükség.
A pacemaker beültetés egy hatékony eljárás a szívritmuszavarok kezelésére, amely lehetővé teszi a szív megfelelő működésének helyreállítását. A modern pacemakerek hosszú távú megoldást kínálnak, és jelentősen javítják a betegek életminőségét azáltal, hogy normalizálják a szívverést és csökkentik a tüneteket. Bár ritka szövődmények előfordulhatnak, a pacemaker implantáció általában biztonságos és sikeres eljárás.
A pacemaker beültetése általában azoknál a betegeknél indokolt, akik szívritmuszavarral küzdenek, és olyan tüneteket tapasztalnak, mint a szédülés, ájulás, légszomj vagy extrém fáradtság. Ezen kívül alkalmazzák szívelégtelenségben szenvedőknél is, amikor a szív nem pumpálja megfelelően a vért. A döntést kardiológiai vizsgálatok, például EKG és 24 órás Holter-monitorozás alapján hozzák meg.
A pacemaker beültetése egy viszonylag egyszerű, de szigorúan steril körülmények között végzett sebészeti beavatkozás. Helyi érzéstelenítés mellett, egy kis metszésen keresztül a pacemakert a mellkas bőre alá helyezik, és a vezetékeket a szívbe vezetik. Az eljárás általában 1-2 órát vesz igénybe, és a betegek többsége néhány napos kórházi megfigyelés után hazatérhet. Teljes felépülés néhány hét alatt várható.
A pacemakerrel élő betegek többsége teljes életet élhet, de bizonyos óvintézkedések szükségesek. Kerülni kell az erős mágneses mezőket, például nagy teljesítményű hangszórókat és MRI-vizsgálatokat, mivel ezek befolyásolhatják a készülék működését. Egyes elektromos készülékeket, például mobiltelefont, ajánlott a pacemakertől távol, az ellenkező oldalon tartani. Emellett az orvosi ellenőrzéseken rendszeresen részt kell venni, hogy a pacemaker működését felülvizsgálják.
Bár a pacemaker beültetése biztonságos eljárásnak számít, bizonyos kockázatokkal járhat. Ezek közé tartozik a fertőzés, a vérzés, a pacemaker elmozdulása vagy a vezetékek sérülése. Ritkán előfordulhat szívburokgyulladás vagy vérrögképződés. Az orvosok rendszeres kontrollvizsgálatokkal és szükség esetén beavatkozásokkal biztosítják a pacemaker hosszú távú működését és a beteg biztonságát.
A pacemakerek élettartama átlagosan 5–15 év között mozog, attól függően, hogy milyen gyakran használja a beteg és milyen típusú az eszköz. Az akkumulátor merülése esetén az orvos időben jelzi a cserét, amely egy kevésbé megterhelő beavatkozás, mivel a vezetékeket nem minden esetben kell eltávolítani, csak az eszközt cserélik ki.
Igen, a pacemakerrel rendelkező betegek repülhetnek, azonban ajánlott az orvosi igazolás bemutatása a reptéri biztonsági ellenőrzés során. A fémkereső kapuk általában nem zavarják a pacemaker működését, de a kézi ellenőrzés során a biztonsági személyzetnek figyelnie kell arra, hogy a detektort ne tartsák hosszasan a készülék fölött.
A legtöbb fizikai tevékenység és sport engedélyezett pacemakerrel, de kerülni kell azokat a sportokat, amelyek erős mellkasi ütközésekkel járhatnak, például a bokszot vagy a kontakt sportokat. Az úszás, séta, futás és egyéb könnyedebb testmozgás általában ajánlott, de mindig konzultálni kell a kezelőorvossal a megfelelő mozgásformáról.
A pacemakeres betegeknek rendszeresen ellenőrzésre kell járniuk a kardiológushoz. Az ellenőrzések gyakorisága a készülék típusától és az egyéni egészségi állapottól függ. Az újabb pacemakerek egy része már távolról is ellenőrizhető, így az orvos időben észlelheti, ha beavatkozásra van szükség.
A pacemakerrel élő betegek többsége teljes életet élhet, minimális korlátozásokkal. Fontos a rendszeres orvosi ellenőrzés, valamint az elektromágneses interferenciát okozó készülékekkel való óvatosság. A megfelelő óvintézkedésekkel és az orvosi tanácsok betartásával a pacemaker jelentősen javíthatja az életminőséget, és lehetővé teszi a normális mindennapi tevékenységek folytatását.
Felhasznált források:
Először ültettek be személyre szabott, aranybevonatú pacemakert hazánkban.
A pacemaker egy beültethető szívritmus-szabályozó eszköz. Állandó pacemaker beültetése egyes – főleg lassú szívműködést okozó – szívritmuszavarok esetén javasolt.
Az eszköz nagy segítséget jelenthet az újszülöttek szívműtétjénél.
A túl szapora szívverés olyan betegségek, állapotok előjele is lehet, amelyeket rövid és hosszú távon is kezelni kell.