Egyetlen megrázó hír is elég lehet ahhoz, hogy az addig hétköznapinak tűnő utcák, terek és zsúfolt helyek hirtelen fenyegetővé váljanak – de nagy különbség van az egészséges óvatosság és aközött, amikor a félelem már elkezdi beszűkíteni az életünket.
Üres kávéspohár az ajtózsebben, kabát a hátsó ülésen, néhány régi blokk a középkonzolon – egy rendetlen autó láttán könnyű azt gondolni, hogy a tulajdonosa az élet más területein is szétszórt, pedig nem feltétlenül fedi ez az igazságot.
Nem kiabál, nem sérteget – mégis teljesen kifárasztja: így ismerheti fel az energiavámpírt.
Sokszor éppen azok a mondatok csúsznak ki a szülő száján, amelyekkel megnyugtatni, bátorítani vagy terelgetni szeretné a gyermekét. Bizonyos hétköznapi kifejezések azonban egészen más üzenetet közvetíthetnek, mint amit a felnőtt szánt nekik.
Ön is sokszor bizonytalanodik el abban, hogy bezárta-e az ajtót?
Van, aki már egy apró karcolástól is ideges lesz, más viszont hónapokig használja a telefonját akkor is, ha a kijelzőjét repedések borítják. Első pillantásra azt gondolhatnánk, hogy mindez egyszerűen igényesség kérdése, a pszichológiai magyarázat azonban ennél jóval érdekesebb. A sérült telefonhoz való hozzáállásunk ugyanis arról is árulkodhat, hogyan kezeljük a mindennapi kellemetlenségeket, és mi alapján hozzuk meg a döntéseinket.
12 módszer, amellyel visszaszerezheti a figyelmét a közösségi médiától
Nem a nagy gesztusok árulják el, ki igazán kedves.