Hogyan mondjunk el egy családi tragédiát a gyereknek? Az orvos válaszol

2023.01.17.

gyász tragédia gyerekek Vakcinainfó – Az orvos válaszol

Tisztelt orvosok! Nem igazán tudom, hogy kihez forduljak a kérdésemmel.

Néhány éve édesanyámat a helyi pszichiátrián depresszióval diagnosztizálták és az addig sajnos rendszeresen szedett xanax helyett felírtak neki egy antidepresszánst. Sajnos nem reagált jól a gyógyszerre. Mint utóbb megtudtuk, próbált a pszichiátertől segítséget kérni, de csak hetekkel később kapott időpontot. Végül a vonat elé lépett és elhunyt. A család azt is csak nagy nehezen, utólag tudta meg, hogy pszichiáterhez fordult.

A mai napig nem sikerült sem nekem sem a gyermekeimnek túltenni magát a történteken. Édesanyám öngyilkossága mindenkit nagyon megrázott, emiatt félig meddig tabu téma is a családban.

Fiamnak a nagymamája elvesztése után két gyereke született, a nagyobbik most óvodás korú. Nyilván nem ez az ideális kor, hogy halljanak a történtekről, hiszen még nem értenék. Igazán mi sem értjük ezt a tragédiát még felnőtt fejjel sem... De nem lesz ideális kor a kisiskolás és a kamasz kor sem, hogy erről a szüleik beszélgessenek velük.

A kérdésem az lenne, hogy hogyan lehet egy ilyen tragédiáról jól beszélni a gyerekekkel és mi erre az ideális életkor?

Nem szeretném, hogy egyszer szembesülniük kelljen azzal, hogy a dédmamájuk milyen döntést hozott az életéről, de félek, hogy pont olyankor fogja elszólni magát valaki, amikor a legkevésbé alkalmas erre a helyzet. A titkok egyébként is romboló hatásúak lehetnek a szülő-gyerek közötti bizalmi kapcsolatra, ez pedig egy nagyon "súlyos" titok.

Fiammal többször beszélgettünk erről a kérdésről, hiszen a gyerekeinek beszélni erről a témáról kizárólag az ő szülői döntése és felelőssége, de benne ugyanezek az aggályok merültek fel. Ha tudnak bármilyen tanácsot adni a fenti kérdésben, az nagyon sokat segítene.

Kedves kérdező! A legjobb tanácsom ebben, hogy önöknek kell feldolgozni a gyászt ahhoz, hogy erről tudjanak beszélni a gyerekekkel. Önmagában nekik az információ sokkal kisebb súlyú, mint önöknek, a dédszülőt már -már elképzelni is nehéz a családfán, nekik nyilván az önök fájdalma fájna, nem az ismeretlen dédi elvesztése (a gyerekek többségének az oviban szintén nincs is dédszülője, ez nekik kevésbé élő hiány, mint önöknek). A gyermek által is közelinek érzett hozzátartozó elvesztésének feldolgozásában is leginkább a közeli hozzátartozók tudnak segíteni egy gyereknek, úgyhogy olyankor is az ő megtámogatásuk az elsődleges cél.

Ilyen esetben meg különösen azt gondolom, hogy nem a gyerekeknek van ideális életkora, hanem önöknek ideális(abb) lelkiállapota, aminek az eléréséért dolgozni kell, pszichológus, gyászterapeuta, gyászfeldolgozó csoport, stb. segítségével.

Addig pedig a jó taktika, válaszolni a gyereknek a saját szintjén arra, amit kérdez, és pont annyira, amennyit kérdez. Pl ha mindenszentekkor a temetőben vagy otthon fényképnézegetés közben megkérdezi, hogy a dédi hogyan halt meg, el lehet mondani, hogy beteg volt, belefáradt az életbe, és úgy döntött, meghal inkább. Az összes véres részletre nincs szüksége egy óvodásnak még.