Első pillantásra ártatlan visszajelzésnek tűnik, mégis könnyen előfordulhat, hogy a másik fél egészen mást olvas ki belőle, mint amit Ön üzenni szeretett volna vele.
Üres kávéspohár az ajtózsebben, kabát a hátsó ülésen, néhány régi blokk a középkonzolon – egy rendetlen autó láttán könnyű azt gondolni, hogy a tulajdonosa az élet más területein is szétszórt, pedig nem feltétlenül fedi ez az igazságot.
Vajon miért tesszük a kezünket a hátunk mögé járás közben? Érdekes oka lehet
Van, aki már egy apró karcolástól is ideges lesz, más viszont hónapokig használja a telefonját akkor is, ha a kijelzőjét repedések borítják. Első pillantásra azt gondolhatnánk, hogy mindez egyszerűen igényesség kérdése, a pszichológiai magyarázat azonban ennél jóval érdekesebb. A sérült telefonhoz való hozzáállásunk ugyanis arról is árulkodhat, hogyan kezeljük a mindennapi kellemetlenségeket, és mi alapján hozzuk meg a döntéseinket.
Nem a nagy gesztusok árulják el, ki igazán kedves.
Negyvenéves kor felett sokan különös változást vesznek észre magukon. Már nem vágynak annyira a társasági életre, kevésbé tolerálják a felesleges konfliktusokat, hamarabb elfáradnak a zajtól, és olyan dolgok is zavarni kezdik őket, amelyeket korábban észre sem vettek. Könnyű azt gondolni, hogy megváltozott a személyiségük, pedig a háttérben az agy természetes, életkorral összefüggő átalakulása is állhat.
Alig fél órája beszélgetnek, a másik máris a gyerekkori traumáiról, a legfájdalmasabb szakításáról vagy a családi konfliktusairól mesél? Az első randin természetes, hogy szeretnénk megismerni egymást, de előfordulhat, hogy valaki szinte azonnal a legszemélyesebb titkait osztja meg.
Vannak, akiknek a hangját már a szoba másik végéből is jól hallani, míg mások olyan halkan beszélnek, hogy időnként vissza kell kérdezni, mit mondtak. De mit árul el valakiről, ha rendszeresen hangosan beszél? Tényleg magabiztosabb, határozottabb vagy éppen dominánsabb másoknál?