Erről lehet felismerni az igazán kedves embert – nem az számít, amire elsőre gondolna

Sokszor azt gondoljuk, hogy az igazán kedves embert arról lehet felismerni, hogy mindig segít, rengeteg időt és energiát áldoz másokra, és akkor is igent mond, amikor ez számára komoly kényelmetlenséggel jár. Egy nagyszabású kutatás azonban árnyalja ezt a képet. Úgy tűnik, nem feltétlenül attól válik egy gesztus különösen kedvessé, hogy a segítőnek mennyire nehéz megtennie. Sokkal többet számíthat az, hogy a segítség valóban mennyit jelent annak, aki kapja.

Mitől tartunk valakit kedvesnek?

A The Journal of Positive Psychology folyóiratban megjelent kutatás egy egyszerűnek tűnő, valójában meglehetősen összetett kérdésre kereste a választ: mitől ítélünk egy cselekedetet kedvesnek?

A tanulmány egyik szerzője, Oliver Scott Curry az Oxfordi Egyetem School of Anthropology and Museum Ethnography kutatója is. A tudósok két nagy vizsgálatban azt elemezték, hogyan függ össze a segítség hasznossága, a segítő által vállalt teher és a cselekedet kedvességének megítélése.

A második vizsgálatban 4801 résztvevő összesen 385 hétköznapi cselekedetet értékelt. A kutatók arra voltak kíváncsiak, mennyire hasznos az adott tett annak, aki kapja, mekkora költséget vagy erőfeszítést jelent annak, aki megteszi, illetve mennyire érzik azt kedvesnek az emberek.

Az eredmény első pillantásra meglepő lehet.

Nem attól kedvesebb egy gesztus, hogy Önnek nagyon nehéz

Képzelje el, hogy egy barátja segítséget kér. Ön órákat tölt valamivel, rengeteg energiát fordít rá, lemond más programjáról, és a nap végére teljesen kimerül. Könnyű lenne azt gondolni, hogy minél nagyobb áldozatot hozott, annál kedvesebb volt.

A kutatás alapján azonban ennél összetettebb a helyzet.

Az eredmények szerint a kedvesség megítélésének legerősebb előrejelzője az volt, mekkora hasznot jelentett a cselekedet annak, aki kapta. Az is számított, hogy a segítőnek mennyi erőfeszítésébe került, de ennek kisebb volt a jelentősége.

Másképp fogalmazva: attól, hogy egy szívesség Önnek nagyon fárasztó vagy időigényes, még nem feltétlenül válik rendkívül értékessé a másik ember számára.

Egy jókor érkező apró segítség bizonyos helyzetekben sokkal többet jelenthet, mint egy látványos, nagy áldozattal járó gesztus.

A legjobb segítség az, amire a másiknak valóban szüksége van

A hétköznapi életben könnyű összekeverni a segítség mennyiségét annak értékével.

Pedig elképzelhető, hogy valaki hosszú órákon keresztül próbál segíteni, miközben egészen másra lenne szükség. Máskor pedig egy néhány perces telefonhívás, egy fuvar, egy időben elvégzett feladat vagy egyszerű jelenlét jelentheti a legtöbbet.

A tanulmány eredményeiből ezért egy egyszerű következtetés adódik: a kedvességhez nemcsak segítő szándék, hanem figyelem is kell.

Érdemes felismerni, mire van valóban szüksége a másiknak. Nem feltétlenül az teszi a legtöbbet érte, aki a legnagyobb áldozatot hozza, hanem az, aki olyan támogatást ad, amely abban a helyzetben ténylegesen segítséget jelent.

Ez azért is érdekes, mert egészen más megvilágításba helyezi az önzetlenséget. A kedves cselekedet célja nem az, hogy bizonyítsuk, mennyit vagyunk hajlandók szenvedni a másikért.

Lehet valaki kedves anélkül, hogy feláldozná magát?

A válasz a kutatás alapján egyértelműen közelebb áll az igenhez, mint ahhoz az elképzeléshez, hogy az igazi kedvesség szükségszerűen önfeláldozással jár.

A kutatók azt is megvizsgálták, hogy a segítség költsége és haszna közötti arány alapján mennyire jósolható meg egy tett kedvességének megítélése. Ez az arány egyik vizsgálatban sem bizonyult jelentős pozitív előrejelzőnek.

Ez fontos különbség.

Az, hogy valaki rendkívül sokat áldoz egy viszonylag csekély eredményért, önmagában nem teszi kedvesebbé a cselekedetét. Ugyanígy egy alacsony erőfeszítéssel járó segítség sem válik kevésbé értékessé csupán azért, mert a segítőnek könnyű volt megtennie.

Ha Ön például néhány perc alatt meg tud oldani valamit, ami a másik ember számára komoly problémát jelentene, attól a segítség még ugyanolyan valódi lehet.

Miért eshet jobban egy apró segítség, mint egy hatalmas gesztus?

Tegyük fel, hogy valaki egy nehéz nap végén egyszerűen arra vágyik, hogy meghallgassák. Ilyenkor lehet, hogy sokkal többet jelent számára tíz perc figyelem, mint egy drága ajándék vagy egy hatalmas szívesség, amelynek nincs köze ahhoz, amivel éppen küzd.

A kutatás eredménye éppen ezt a hétköznapi tapasztalatot segít megérteni.

Egy cselekedet kedvességét jelentős részben az alapján ítéljük meg, hogy mennyire javítja a másik helyzetét. Vagyis nem a gesztus látványossága, ára vagy időigénye az egyetlen mérce.

Ez egyben azt is jelenti, hogy a kedvességhez nem feltétlenül szükséges pénz, rengeteg szabadidő vagy különleges lehetőség. Néha az számít a legtöbbet, hogy valaki megfelelő pillanatban veszi észre, mire lenne szüksége a másiknak.

Számít, hogy családtagnak, barátnak vagy idegennek segítünk?

A kutatás első része még nagyobb mintán vizsgálta ugyanezt a kérdést. Ebben 15 997 résztvevő 1692 valós életből származó cselekedetet értékelt, többek között családtagokkal, barátokkal, kollégákkal és idegenekkel kapcsolatban.

A segítség hasznossága minden vizsgált kapcsolattípus esetében összefüggött azzal, mennyire tartották kedvesnek a cselekedetet.

A segítő által vállalt teher szerepe már kevésbé volt egységes. A családtagoknak, barátoknak és kollégáknak nyújtott segítségnél ez is összefüggött a kedvesség megítélésével, az idegenek esetében azonban az első vizsgálatban nem ugyanilyen kapcsolatot találtak. A szerzők ugyanakkor óvatosságra intenek: ezt az idegenekkel kapcsolatos különbséget később nem sikerült egyértelműen megismételni, ezért további kutatásokra van szükség.

Vagyis abból még nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, hogy másként ítéljük-e meg a családunkért és egy ismeretlen emberért hozott áldozatot.

Akkor mégsem számít, mekkora erőfeszítést teszünk?

De igen. A kutatás nem azt állítja, hogy az erőfeszítés lényegtelen.

Ha két cselekedet ugyanannyira hasznos a másik ember számára, annak lehet jelentősége, hogy valaki milyen messzire hajlandó elmenni azért, hogy segítsen. Az erőfeszítés ugyanis jelezheti, mennyire fontos számára a másik ember jólléte.

Ez azonban nem ugyanaz, mint azt mondani, hogy a legnagyobb áldozat automatikusan a legnagyobb kedvesség.

Éppen ez az egyik legérdekesebb tanulság: a segítő szándéka és vállalása fontos, de a cselekedet értékét nem lehet kizárólag abból megítélni, mennyi lemondással járt.

A kedvesség nem egyenlő azzal, hogy mindig igent mond

A mindennapokban mégis könnyen kialakulhat az érzés, hogy jó emberként minden kérésre igent kell mondanunk.

Pedig az, hogy valaki képes nemet mondani, önmagában nem teszi kevésbé kedvessé. Egy ember ideje, energiája és teherbírása véges, ezért minden kérés teljesítése hosszú távon nem reális.

Különösen problémássá válhat a helyzet, ha valaki rendszeresen úgy segít, hogy közben saját alapvető szükségleteit háttérbe szorítja, vagy olyan feladatokat vállal el, amelyek már komolyan megterhelik.

A kedvesség és az egészséges határok tehát nem egymás ellentétei. Attól, hogy Ön bizonyos helyzetekben nemet mond, még lehet figyelmes, együttérző és segítőkész másokkal.

Mit árulhat el Önről az, ahogyan segít?

A tanulmány nem személyiségteszt, és nem arra alkalmas, hogy embereket „igazán kedves” és „nem kedves” csoportokra osszunk. Sokkal inkább azt mutatja meg, milyen tényezők alapján értékeljük a hétköznapi cselekedeteket.

Ettől függetlenül érdekes önismereti kérdéseket vethet fel.

Mi a különbség a kedvesség, az empátia és az önzetlenség között?

A három fogalmat gyakran egymás szinonimájaként használjuk, pedig nem pontosan ugyanazt jelentik. Az empátia elsősorban annak képessége, hogy felismerjük és megértsük, mit érez a másik ember. Ez lehet érzelmi együttrezgés, de jelentheti azt is, hogy megpróbáljuk az ő nézőpontjából látni a helyzetet. Önmagában azonban az empátia még nem feltétlenül vezet cselekvéshez.

A kedvesség ezzel szemben inkább abban mutatkozik meg, amit teszünk: figyelünk, segítünk, támogatunk vagy valamilyen módon javítani próbálunk a másik helyzetén. Az önzetlenség ennél szűkebb fogalom: olyan segítséget jelent, amelynek elsődleges célja a másik ember javának szolgálata, nem pedig saját előny megszerzése. A pszichológiai szakirodalomban ugyanakkor ennek pontos meghatározásáról sincs teljes egyetértés, különösen abban, hogy mekkora szerepet kell tulajdonítani a motivációnak és a személyes áldozatnak.

Egyszerű példával: észreveheti, hogy egy kollégája rossz napot él át – ez az empátia. Felajánlhatja neki a segítségét – ez már kedves cselekedet. Ha pedig úgy segít, hogy ezért semmilyen személyes előnyre nem számít, a viselkedés az önzetlenség fogalmához is közel kerülhet.

Lehet túl kedvesnek lenni?

Önmagában a kedvességből aligha lehet „túl sok”. Probléma inkább akkor keletkezik, amikor a segítőkészség összekeveredik azzal, hogy valaki képtelen nemet mondani, rendszeresen háttérbe szorítja a saját szükségleteit, vagy minden helyzetben felelősnek érzi magát mások jóllétéért.

Ilyenkor kívülről úgy tűnhet, hogy az illető rendkívül segítőkész, miközben belül egyre több feszültséget, kimerültséget vagy neheztelést élhet át. A lényeg tehát nem az, hogy minél többször mondjunk igent. A kedvesség nem követeli meg, hogy valaki korlátlanul rendelkezésre álljon.

A kedves ember mindig empatikus?

Nem feltétlenül. Az empátia valóban elősegítheti a segítő viselkedést: ha könnyebben felismerjük és átérezzük mások érzelmeit, nagyobb eséllyel vehetjük észre azt is, amikor támogatásra szorulnak. A két dolog között azonban nincs egyszerű egyenlőségjel.

Valaki akkor is cselekedhet kedvesen, ha nem éli át különösebben erősen a másik érzelmeit. Segíthet például azért, mert úgy gondolja, hogy ez a helyes, mert fontos számára a tisztesség, vagy egyszerűen felismeri, hogy a másik embernek szüksége van valamire.

Figyelmébe ajánljuk

Öt nehézség, amellyel az empaták gyakran szembesülnek

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!