A szapora légzés, orvosi nevén tachypnoea, a légzésszám kórosan megnövekedett állapota, amely azt jelenti, hogy a beteg a normálisnál gyorsabban lélegzik. Általánosan elfogadott, hogy felnőtteknél a 20 légvétel/perc feletti légzésszám tachypnoeának minősül, míg gyermekeknél és csecsemőknél az életkortól függően változik a normál tartomány.
A szapora légzés hátterében számos különböző élettani és kóros állapot állhat, többek között:
A tachypnoea gyakran egy másik betegség tünete, amelyet a következők kísérhetnek:
A szapora légzés diagnosztizálásához az orvos a következő vizsgálatokat rendelheti el:
A tachypnoea kezelése az alapbetegségtől függ. Az alábbiak lehetnek a kezelési módok:
Szapora légzéssel több betegség jár, ekkor azonban a hyperventillációtól eltérően a magas légzésszám a kóros állapot, a kóros paraméterek kompenzációját, a helyreállítást szolgálja.
Felnőtteknél a normál légzésszám 12–20 légvétel/perc. Gyermekeknél és csecsemőknél magasabb, az életkortól függően. Újszülötteknél akár 30–60 légvétel/perc is normális lehet, míg iskoláskorúaknál 18–30 közé eshet.
Ha a szapora légzés hirtelen jelentkezik, mellkasi fájdalom, cianózis, zavartság vagy eszméletvesztés kíséri, azonnali orvosi ellátásra van szükség. Ha tartósan fennáll, és nincs egyértelmű oka (például láz), akkor is ajánlott kivizsgáltatni.
Bizonyos helyzetekben, például edzés közben vagy hőemelkedés esetén a légzésszám természetesen megemelkedik, de ha nyugalmi állapotban is fennáll, kóros állapotot jelezhet.
A tachypnoea a gyors légzés orvosi kifejezése, míg a hiperventilláció olyan gyors és mély légzést jelent, amely szén-dioxid-hiányhoz és szédüléshez vezethet. A hiperventilláció gyakran pszichés okok miatt alakul ki, például pánikroham esetén.
Ha stressz vagy szorongás okozza a gyors légzést, akkor mélylégzési technikák, meditáció, lassú orrlégzés és egy pohár víz elfogyasztása is segíthet. Ha azonban a háttérben betegség áll, akkor orvosi kezelés szükséges.
A rühesség önmagában nem okoz szapora légzést, de a vele járó stressz, alvászavar, esetleges szövődmények vagy pszichés megterhelés következtében átmenetileg előfordulhat. Ha a légzésszám tartósan emelkedett, vagy egyéb aggasztó tünetek (pl. szédülés, fulladás, mellkasi fájdalom, láz) is jelentkeznek, mindenképp orvosi kivizsgálás szükséges a pontos ok tisztázására.
Igen, szapora légzés (tachypnoe) esetén alkalmazhatnak oxigénterápiát, de csak akkor, ha a szapora légzés oxigénhiánnyal jár együtt. Szapora légzés önmagában nem mindig igényel oxigént, mivel az lehet például láz, szorongás, metabolikus acidózis vagy fizikai megterhelés következménye is. Ha a szapora légzést alacsony vér-oxigénszint kíséri, akkor oxigénterápia szükséges lehet.
Igen, az anthrax okozhat szapora légzést, különösen a tüdőanthrax esetén. A fertőzés a tüdőt érinti, ami nehézlégzéshez, oxigénhiányhoz és kompenzáló szapora légzéshez vezethet. A betegek gyakran tapasztalnak mellkasi fájdalmat, köhögést és véres köpetet is.
Igen, a szepszis gyakran okoz szapora légzést. A szepszis során a szervezet erős gyulladásos választ ad a fertőzésre, ami anyagcsere- és keringési zavart eredményezhet. A szapora légzés egyik oka a szöveti oxigénhiány (hipoxia), amely a szervek elégtelen oxigénellátása miatt alakul ki. Emellett a szervezet megpróbál kompenzálni a sav-bázis egyensúly felborulását (metabolikus acidózis), ami szintén gyors légzést vált ki.
Felhasznált források:
A szapora légzés, orvosi nevén tachypnoea, a légzésszám kórosan megnövekedett állapota, amely azt jelenti, hogy a beteg a normálisnál gyorsabban lélegzik. Általánosan elfogadott, hogy felnőtteknél a 20 légvétel/perc feletti légzésszám tachypnoeának minősül, míg gyermekeknél és csecsemőknél az életkortól függően változik a normál tartomány.
Van, amikor az alacsony vérnyomás komoly bajt jelez.