A karbamid a szervezetben lévő fehérje nitrogéntartalmának lebomlási terméke. Szintje együtt értékelendő a szintén elsősorban veseműködést jelző, vérvétel során meghatározott kreatinin szintjének meghatározásával.
A karbamid, más néven urea, egy nitrogéntartalmú vegyület, amely az emberi és állati szervezet fehérje-anyagcseréjének végterméke. A májban keletkezik az ammónia lebontása során, majd a vesék kiválasztják, és a vizelettel ürül ki a szervezetből. A karbamid mérése a vérben és a vizeletben fontos információt adhat a veseműködésről és a fehérje-anyagcsere állapotáról.
A vérkarbamid-szintet (BUN – blood urea nitrogen) vérvizsgálattal mérik, és az alábbi normálértékek jellemzőek:
Az emelkedett vagy csökkent karbamidszint különböző egészségügyi állapotokra utalhat.
A magas vérkarbamid-szint (uremia) azt jelezheti, hogy a szervezetben csökkent a vesék kiválasztó képessége, vagy megnövekedett a fehérjelebontás. Ennek okai lehetnek:
Az alacsony karbamidszint ritkábban fordul elő, de utalhat:
A veseműködés vizsgálatánál a karbamidszintet gyakran más laborértékekkel együtt értékelik, például:
Ha a vérben a karbamid és kreatinin egyaránt magas, az vesekárosodásra utalhat.
A karbamid nemcsak a vérben és a vizeletben játszik szerepet, hanem a bőrápolásban is fontos összetevő:
Számos gyógyszertári krém tartalmaz 5–10% karbamidot, míg erősebb hámlasztó hatás érdekében akár 40%-os koncentrációban is alkalmazzák.
A karbamidot a májsejtek képzik, ezért májbetegségek esetén a vérszint csökkenését tapasztalhatjuk. Szintén csökken a koncentrációja hosszú éhezés, testsúlycsökkenés, kifejezett alultápláltság, fehérje bevitel hiánya vagy jelentős felszívódási zavar esetén.
A karbamid vérszintje a veseműködés egyik fontos mutatója. Ha a szintje megemelkedik, az utalhat vesebetegségre, kiszáradásra vagy fokozott fehérjebontásra. Ha alacsony, az pedig májbetegségre vagy fehérjeszegény étrendre utalhat. Érdemes más laborparaméterekkel együtt értékelni.
A magas karbamidszint önmagában nem mindig okoz tüneteket, de ha a veseelégtelenség következménye, akkor előfordulhat fáradtság, zavartság, hányinger, fejfájás, izomrángások és vizenyő. Súlyos esetben uraemiás kóma is kialakulhat, ami sürgős orvosi beavatkozást igényel.
A kezelés attól függ, hogy mi okozza az emelkedett karbamidszintet. Fokozott folyadékbevitel, alacsonyabb fehérjebevitel, és a veseműködés javítására szolgáló kezelések segíthetnek. Súlyos esetben dialízisre is szükség lehet.
Igen, a magas fehérjetartalmú étrend növelheti a karbamidszintet, míg a fehérjeszegény diéta csökkentheti. Ha valakinél vesebetegség áll fenn, a fehérjebevitel szabályozása segíthet a karbamid szintjének optimalizálásában.
A karbamid hidratáló és hámlasztó hatású összetevő a bőrápolásban. Segít megtartani a bőr nedvességtartalmát, csökkenti a szárazságot, és elősegíti a hámlást. Ezért gyakran megtalálható testápolókban, arckrémekben és lábápoló készítményekben.
Igen, Dengue-láz esetén a karbamid értéke változhat a laborleleten, főként súlyosabb formákban vagy komplikált esetekben. A Dengue-láz gyakran erős lázzal, hányással, folyadékvesztéssel és kiszáradással jár, ami a vesék átmeneti perfúziós zavarához vezethet. Ennek következtében a karbamid és a kreatinin szintje átmenetileg emelkedhet, ami prerenalis azotémiát jelezhet.
Felhasznált források: