A Bürger-kór az artériák év a vénák együttes gyulladása következtében kialakuló vérrögösödéssel és progresszív érelzáródással jellemezhető betegség. Főként 20-40 éves korú férfiakban jelentkezik.
Főként az alsó végtagokon jelentkező zsibbadás, hidegérzés, mozgással provokálható fájdalom. Gyakori a vándorló vénafal-gyulladás. Amikor a keringés teljesen elégtelenné válik, a végtag kifekélyesedik, elhal, gangrénás lesz. Más lokalizációban ritkább, ilyenkor a tünetek attól függenek, hogy melyik artériákban következett be az érelzáródás. Ennek megfelelően különböző szervek elhalásával kapcsolatos tünetek színezik a klinikai képet.
A belszervekben bekövetkező keringési elégtelenség bélelhalást, hashártyagyulladást, bélelzáródást, a vesék elhalását, szívinfarktust, stroke-ot válthat ki a betegség.
Kizárólag dohányzóknál fordul elő genetikai hajlam talaján. A betegség kialakulásának pontos mechanizmusa azonban nem ismert.
Bármely tünet észlelésekor haladéktalanul forduljon orvoshoz. Fontos, hogy a rossz vérkeringésű végtagjait védje a traumáktól, használjon kényelmes, puha lábbelit, szivaccsal bélelt csizmát.
A Bürger-kór ellen hatékony gyógyszerrel nem rendelkezünk. Sajnos az orvos feladata legtöbbször már csak a sorozatos amputációk elvégzése.
A dohányzás teljes mellőzése biztonságos védelmet nyújt a betegség kialakulásával szemben. A dohányzásról való lemondás sohasem késő. Hatására a progresszió lelassul és sokáig kielégítő keringés biztosítható az érszűkítő idegek sebészi átmetszésével ("szimpatektómia"). Amennyiben a beteg a dohányzásról nem mond le, állapota nem befolyásolható.
Bár a fenti összefoglaló rávilágít a betegség alapvető természetére, érdemes mélyebben megvizsgálnunk, mi zajlik a szervezetben a gyulladásos folyamat alatt. A Bürger-kór (orvosi nevén thromboangiitis obliterans) nem egy egyszerű érelmeszesedés. Itt a kis- és középnagy erek falának szegmentális, azaz szakaszos gyulladásáról van szó, amely során a lumenben (az ér belsejében) rendkívül sejtgazdag vérrögök alakulnak ki.
A legújabb kutatások szerint ez egy autoimmun jellegű reakció, amelyet a dohányfüst bizonyos összetevői váltanak ki az arra fogékony egyénekben. A folyamat során a szervezet ellenanyagokat termel a saját kollagénje (I. és III. típusú) és az endothelsejtek (az erek belső falát alkotó sejtek) ellen. Ez magyarázza, hogy miért nem csupán az artériák, hanem a kísérő vénák és idegek is érintettek. A gyulladás átterjed az ereket körülvevő szövetekre is, ami a betegségre jellemző rendkívül erős fájdalmat okozza, hiszen az idegszálak is "csapdába esnek" a gyulladt területen.
A diagnózis felállítása során mi, orvosok, gyakran kényszerülünk kizárásos alapon dönteni. Mivel a tünetek – mint a járáskor jelentkező lábikragörcs (claudicatio intermittens) vagy a lábujjak elszíneződése – hasonlíthatnak az érelmeszesedés okozta szűkületre vagy a Raynaud-szindrómára, pontos protokollra van szükség. A diagnózis pillérei a következők:
Fontos megkülönböztetni a betegséget az embóliától vagy a szisztémás lupustól. Ezért laboratóriumi vizsgálatokkal zárjuk ki az egyéb autoimmun markerek és a fokozott véralvadási hajlam (trombofília) jelenlétét.
Gyakori tévhit a páciensek körében, hogy ha áttérnek az e-cigarettára vagy nikotinos rágógumira, azzal megmenthetik a végtagjaikat. Mi, szakemberek, ezt határozottan cáfoljuk. A Bürger-kórban nem csupán a füstben lévő kátrány, hanem maga a nikotin a fő bűnös. A nikotin erős érszűkítő hatással bír, és fenntartja azt az immunválaszt, amely a vérrögök képződéséért felelős.
Kutatások bizonyítják, hogy még a passzív dohányzás is elegendő lehet a gyulladás fellángolásához. A betegség kezelésének egyetlen, megalkuvást nem tűrő feltétele a nikotin minden formájának teljes és végleges elhagyása. Enélkül minden műtéti beavatkozás vagy gyógyszeres terápia csupán időhúzás az amputáció előtt.
Bár az eredeti szöveg megemlíti, hogy nincs specifikus gyógyszer, a modern orvostudomány igyekszik eszköztárat biztosítani a fájdalom csillapítására és a szöveti elhalás lassítására.
Ahol még van remény a keringés javítására, ott gyakran alkalmaznak iloprostot, amely egy prosztaciklin-analóg. Ez az infúziós kezelés segít tágítani az ereket és gátolja a vérlemezkék összetapadását. Egyes esetekben kalciumcsatorna-blokkolókat is felírnak a vazospazmus (érfal-görcs) enyhítésére.
A korábban említett szimpatektómia lényege, hogy átvágjuk azokat az idegeket, amelyek az erek összehúzódásáért felelősek. Ezáltal az erek kitágulnak, javul a bőr hőmérséklete és fokozódik a sebgyógyulási hajlam. Bár ez nem gyógyítja meg az alapbetegséget, jelentős fájdalomcsillapító hatással bírhat, és elodázhatja a végtagvesztést.
A jövő egyik legígéretesebb iránya a terápiás angiogenezis. Ennek során növekedési faktorokat vagy a páciens saját csontvelőjéből származó őssejteket juttatunk a beteg végtagba, hogy ösztönözzük új hajszálerek képződését. Bár ezek a kezelések még sok helyen kísérleti fázisban vannak, az eddigi eredmények biztatóak a fekélyek gyógyulása és a végtagmegtartás szempontjából.
A Bürger-kóros betegek számára a lábhigiénia nem csupán esztétikai kérdés, hanem élet-halál harc. Mivel a vérellátás rossz, a legkisebb hámhiány, egy benőtt köröm vagy egy rosszul megválasztott zokni dörzsölése is olyan fekélyhez vezethet, amely soha nem gyógyul be.
A következők tanácsoltak a pácienseinknek:
Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a Bürger-kór egy fiatal, ereje teljében lévő korosztályt sújt. A krónikus, sokszor morfium-szintű fájdalomcsillapítást igénylő kínok és az amputációtól való állandó félelem súlyos depresszióhoz és szorongáshoz vezethet. A gyógyulás kulcsa itt a multidiszciplináris szemlélet: a sebész, az angiológus és a bőrgyógyász mellett szükség van pszichológus vagy pszichiáter bevonására is. A dohányzásról való leszokás ebben a fázisban már nem csupán akarat kérdése, hanem egy komoly függőség legyőzése, amelyhez gyakran farmakológiai támogatás (például vareniklin) és támogató csoportok szükségesek.
A Bürger-kór egy kegyetlen emlékeztető arra, hogy az érrendszerünk mennyire sérülékeny az idegen anyagokkal szemben. Bár a genetikai hajlamot nem tudjuk befolyásolni, a környezeti triggereket igen. A diagnózis utáni azonnali és teljes nikotinstop az egyetlen módja annak, hogy megállítsuk a progressziót. Mi azt látjuk a praxisunkban, hogy azok a betegek, akik képesek a radikális életmódváltásra, évtizedekig megőrizhetik mobilitásukat és elkerülhetik a kerekesszéket.
Felhasznált irodalom: