A trombózis (vérrögösödés miatt bekövetkező érelzáródás) a fejlett országokban a leggyakoribb halálok. Hazánkban csaknem minden második ember halálát, közvetve vagy közvetlenül, trombózis okozza.
A trombózis tünete annak helyétől függ.
A trombózis leggyakoribb formái szerint:
1. Mélyvénás trombózis esetén lábszárfájdalom, duzzanat, kékes elszíneződés észlelhető.
2. Koszorúér-elzáródás esetén szívinfarktus következhet be (ld. külön címszó alatt).
3. Az agyi erek elzáródásának következménye a szélütés (iktusz, stroke).
4. Az alsó vágtagok artériás érelzáródása végtagelhaláshoz vezet.
5. A hasi erek elzáródása bélelhalást, bélelzáródást, akut hasi katasztrófát idézhet elő.
Az érelzáródás előző pontban ismertetett következményein kívül az embólia lehetőségét kell megemlíteni. Embólia során a vérrög leszakad az érfalról és a szervezet egy távolabbi részében okozhat érelzáródást. Így a mélyvénás trombózis gyakran szövődik tüdőembóliával, bizonyos szívritmuszavarokat, szívinfarktust pedig agyembólia követhet.
A trombózis kiváltó okait 3 csoportba szokás sorolni:
Trombózis, szívinfarktus megelőzése
Forrás: EgészségKalauz
Tanulja meg a trombózis tüneteit! Ezek:
1. Alszárduzzanat, elszíneződés, fájdalom.
2. Erős mellkasi vagy hasi fájdalom.
3. Hirtelen jelentkező heves végtagfájdalom.
4. Látászavar, halláskiesés.
A legkisebb gyanú esetén is feküdjön le és értesítse az orvosi ügyeletet vagy a mentőket. SAJÁT LÁBÁN NE MENJEN SEHOVÁ!
Az orvos legfontosabb gyógyszerei a következők:
1. Vérrögoldók (trombolítikumok), melyek a már kialakult vérrög oldására is képesek.
2. Véralvadásgátlók (antikoagulások) nem képesek a vérrög oldására, de megakadályozzák annak növekedését. Ismerünk heparinkészítményeket és szájon át szedhető ("orális") antikoagulánsokat. Trombózis esetén a kezelést heparinszármazékka kezdik, mert az orális gyógyszere hatása csak napok alatt áll be.
3. Vérlemezke (trombocita) összetapadást (aggregációt) gátló gyógyszerek fokozzák a véralvadásgátlók hatását, csökkentik az érelzáródás ismétlődésének kockázatát.
Olykor szükség lehet a vérrög sebészi eltávolítására is, ez érsebész szakorvos feladata.
Csökkentse a trombózis kockázatát: hagyjon fel a dohányzással, sportoljon, tartsa normális tartományba a testsúlyát. Családban halmozódó esetekben kérje meg orvosát, hogy vizsgálja ki veleszületett fokozott trombózishajlam lehetőségét. Rendszeresen ellenőriztess vérnyomását, vércukorszintjét és vérzsírértékeit.Fogamzásgátló tablettát, bármilyen hormonkészítményt csak rendszeres orvosi ellenőrzés mellett szedjen. Visszérbetegségeire kérjen orvosi segítséget.
A trombózis gyanúja esetén vérvétellel több fontos laborparamétert is vizsgálunk, amelyek közvetetten vagy közvetlenül utalhatnak a vérrögképződés jelenlétére. Az egyik legfontosabb marker a D-dimer, amely egy fibrinlebomlási termék,ha az értéke megemelkedik, az aktív alvadási és fibrinolitikus folyamatokra, vagyis esetleges trombózisra utalhat. Emellett a teljes vérképben a vérlemezkeszám (thrombocytaszám) is vizsgálandó, mivel bizonyos állapotokban a vérlemezkék alacsonyabb szintje paradox módon fokozott trombóziskockázattal járhat. Az alvadási faktorok, például prothrombin idő (PT) és aktivált parciális thromboplastin idő (aPTI) változása is utalhat zavarokra a véralvadási rendszerben. Speciális esetekben antitrombin III, Protein C és S szintek is mérhetők, különösen, ha genetikai vagy szerzett trombofíliára gyanakszunk. Ezek a vizsgálatok együtt segítenek feltárni a trombózis hátterét és megkülönböztetni azt más, hasonló tünetekkel járó állapotoktól.
A trombózis utáni rehabilitáció időtartama egyéni tényezőktől függ, például a trombózis súlyosságától, helyétől (pl. mélyvénás vagy tüdőembólia), a beteg általános egészségi állapotától és az esetleges szövődményektől. Általában a felépülés néhány héttől több hónapig is eltarthat. A kezdeti szakaszban fontos a véralvadásgátló kezelés, a fokozatos mobilizáció és a kompressziós harisnya viselése. A rehabilitáció során gyakran része a gyógytorna, az életmódváltás, a trombóziskockázatot csökkentő tanácsadás és a szövődmények (pl. poszttrombotikus szindróma) megelőzése.
Igen, a trombózis összefügghet a PCOS-sel (policisztás ovárium szindróma), de elsősorban bizonyos kockázati tényezők jelenlétében. A PCOS gyakran társul inzulinrezisztenciával, elhízással és hormonális egyensúlyzavarokkal, amelyek növelhetik a véralvadási hajlamot. Emellett a PCOS-kezelés részeként alkalmazott hormonális fogamzásgátlók is fokozhatják a trombózis kockázatát. Tanulmányok szerint a PCOS-sel élő nők körében valamivel gyakoribb a vénás trombózis, különösen, ha jelen van túlsúly, dohányzás vagy családi hajlam. Ezért a PCOS-es nőknek érdemes orvosi felügyelet mellett kezelni a kockázati tényezőket és figyelni a trombózis jeleire.
A trombózist sokan a hirtelen lábdagadással vagy az erős, egyoldali lábfájdalommal azonosítják – pedig a vérrögképződésnek számos olyan tünete is lehet, amelyeket könnyű összekeverni más állapotokkal.
Fontos felismerni, mikor jelez a szervezet komolyabb problémát, mert a lábdagadás sokszor figyelmeztetés a közelgő bajra.
Leginkább az éjszakai órákban fáj neki, és a térdhajlatban érzi, elmondása szerint éjszaka annyira fáj, sírni tudna.
A lila foltok a lábon gyakran ártalmatlanok, ám bizonyos esetekben komoly egészségügyi problémára is felhívhatják a figyelmet. Összegyűjtöttük azt az öt leggyakoribb okot, amit érdemes sorra vennie!