Ezeket látta már?

Vastagbélrák onkológiai kezelése: mi a citotoxikus és a citosztatikus kezelés?

IBS, irritális bélszindróma, vastagbélrák, tünete, kezelése

Mi a különbség a két kezelés között?

A citotoxikus (sejtekre mérgező hatású) hatóanyagokkal a cél a gyors sejthalál kiváltása, a minél gyorsabb tumorcsökkenés (regresszió) elérése. A citotoxikus gyógyszerek nem képesek válogatni (szelektálni) a sejtek között, ezért az egészséges sejtekre is hatnak, s mellékhatásokat okoznak. A citotoxikus szerek hatásosságát az adja, hogy a ráksejteknek gyorsabb az anyagcseréje, mint a normál sejteknek, ezért érzékenyebbek a sejtmérgekre, így a kezelés hatására nagyobb károsodás éri a daganatos sejteket, mint az egészséges sejteket.

A citosztatikus kezelések (citosztatikumok) a gyorsan osztódó ráksejtek szaporodását gátolják. Elsődlegesen nem a tumorsejtek elpusztítására törekednek, hanem azok osztódást serkentő jelátviteli rendszerét blokkolják, ezzel vetnek gátat a terjedésnek.

A citosztatikum kifejezést gyakran használják a kemoterápia szinonimájaként, ám a kemoterápiás kezelések általában kombinációs terápiák, amelyek keretében citotoxikus és citosztatikus hatóanyagot egyaránt kap a beteg, hogy a gyógyszerek kiegészítsék, felerősítsék egymás hatását, több ponton támadják a daganatsejteket.

Vastagbéldaganatos és végbéldaganatos betegeknél citotoxikus és citosztatikus kemoterápiás kezeléseket alkalmazhatnak a daganat megkisebbítésére műtét előtt (neoadjuváns kezelés), a műtéttel daganatmentessé tett betegeknél az operációt követően a kiújulási kockázatok mérséklésére (adjuváns kezelés), illetve áttétes betegeknél a célzott onkológiai gyógyszerek hatásának felerősítése érdekében.

Duzzadt nyirokcsomók: ebben az esetben utalhatnak rosszindulatú tumorra - olvasson tovább!

A citotoxikus és citosztatikus vegyületek a gyorsan osztódó egészséges sejteket is károsítják. Ilyen sejtek például a vörös- és fehérvérsejtek, a szájban és az emésztőrendszer más részeiben lévő nyálkahártya sejtek, de a hajhagymák sejtjei is. A károsodás következményeként vérszegénység, fertőzésveszélyt hordozó neutropénia (a fehérvérsejtek számának drasztikus csökkenése), étvágytalanság, hányinger, hányás, hasmenés, székrekedés vagy hajhullás alakulhat ki. A kemoterápia adagolásánál mindig meg kell találni azt az egyensúlyt, amivel a legnagyobb tumorcsökkenés érhető el úgy, hogy a mellékhatások a beteg számára – ha nehézségekkel és átmeneti gyötrődéssel is – elviselhető szinten maradjanak.

Forrás: Rákgyógyítás

Forrás: Rákgyógyítás
Google Hírek ikon
Adja hozzá a Híreket a Google hírfolyamához