Ezért rossz hír, hogy fehérfarkú szarvasokban is találtak koronavírus antitesteket

Négy amerikai állam szarvasaiban is kimutatták a korábbi SARS-CoV-2-vel való fertőződésre utaló antitestek jelenlétét, ez pedig tovább nehezítheti a koronavírus elleni küzdelmet – figyelmeztetnek a kutatók.

Michigan, Pennsylvania, Illinois és New York államban is találtak olyan fehérfarkú (virginiai) szarvasegyedeket https://hu.wikipedia.org/wiki/Feh%C3%A9rfark%C3%BA_szarvas , melyek szervezetében kimutathatóak voltak a SARS-CoV-2 vírus elleni antitestek. Ez pedig arra utal, hogy korábban a szarvasok is megfertőződtek a COVID-19-et okozó koronavírussal. A kutatók a begyűjtött minták 40 százalékában találtak antitesteket, és ez az eredmény mindenképpen figyelemre méltó: hosszabb távon befolyásolhatja a koronavírus-járvány elleni küzdelmet, még akkor is, ha a szarvasok közvetlenül nem veszélyesek az emberre.

Susan Shriner és kollégái szerint az eredmények rávilágítanak a vadállatokat érintő betegségek hatékonyabb monitorozásának szükségességére. Az ún. spillback hatás következményeként ugyanis az embereket érintő kórokozók (így a koronavírus is) vadon, de az emberekhez viszonylag közel élő állatokat is megfertőzhetnek. Az állatok szervezetében pedig a vírusok tovább mutálódhatnak, adaptálódhatnak, ez pedig a fertőzőképességüket vagy az általuk okozott betegségek súlyosságát is befolyásolhatja.

Egyik fajról a másikra ugrálnak a vírusok, kórokozók

Az embert is megfertőző vírusok nagy része állati eredetű, vagyis állati „gazdáról” kerül át az emberi szervezetre. Ezt az „ugrást” spillovernek is nevezik. Sok esetben azonban a fertőzött ember nem adja tovább másnak a kórokozót, vagyis a fertőzéshez szükséges az állati „közvetítő” megléte is (pl. a veszettség esetében). Előfordulhat azonban, hogy a kórokozó annyira hatékonyan alkalmazkodik az emberi gazdaszervezethez, hogy képessé válik más embereket is megfertőzni. Jellemző példája ennek a HIV, de a SARS-CoV-2 is. Természetesen, a folyamat visszafelé is működhet, vagyis egy emberi kórokozó állatokat is megfertőzhet, állatokban is betegséget okozhat. A kórokozók fajok közötti transzmisszójában rendkívül nagy szerepet játszik az emberek környezetformáló tevékenysége és a klímaváltozás is.

Veszélyesebbé válhat a koronavírus?

Az, hogy a SARS-CoV-2 új állatfajokat is képes megfertőzni, mindenképpen figyelemre méltó, és a szakemberek szerint aggodalomra adhat okot, hogy olyan állatokban mutatták ki a vírusra utaló nyomokat, melyek nagy egyedszámban, az emberekhez viszonylag közel élnek. A szarvasok között terjedő fertőzés ugyanis nemcsak magukat az állatokat veszélyezteti, de annak az esélye is jelentősen megnő, hogy új vírustörzsek alakuljanak ki, melyek hatékonyabban fertőznek, súlyosabb tüneteket okoznak, esetleg képesek „megszökni” az immunrendszert.

A vírusok mutálódása, az újabb és újabb altípusok megjelenése tulajdonképpen teljesen természetes folyamat, a koronavírus-pandémia kitörése óta akár több ezer ilyen új variáns is megjelenhetett, de alig néhány tucat van, mely a szakemberek szerint nagyobb odafigyelést igényel. Ezek közé tartozik a delta variáns is, mely jóval fertőzőképesebb, mint a korábbi vírustörzsek.

Minél több vírusrészecske képes elszaporodni egy szervezetben, annál valószínűbb, hogy erős, fertőzőképes, ellenálló variánsok is létrejönnek. A fehérfarkú szarvasok esetében nemcsak az jelenthet fokozott veszélyt, hogy az állatok megfertőződhetnek és könnyedén tovább is adhatják a vírusokat a fajtársaiknak, hanem az is, hogy a szarvasok az emberekhez viszonylag közel élnek – vagyis a szervezetükben mutálódott vírust „vissza is adhatják” az embereknek –, sok államban rengetegen vadásznak rájuk, a természetfotósok, túrázók között is népszerűek.

Egyre több a fertőzött szarvas

Az USA mezőgazdasági minisztériumához tartozó, állat- és növény-egészségüggyel foglalkozó szakmai szervezetéhez tartozó National Wildlife Disease Program (NWDP) célja az Egyesült Államokban vadon élő állatokat érintő kórokozók és betegségek megfigyelése, monitorozása. Ennek keretei között kezdték meg 2021 januárjában a SARS-CoV-2 terjedését a fehérfarkú szarvasok között. Összesen 624 mintát elemeztek, ezek egy részét 2011 és 2018 között, tehát a pandémia előtt gyűjtötték, a többit pedig 2019-2021 között. A 2018 előtti mintákban nem találtak a SARS-CoV-2-re utaló antitesteket, a 2019-es mintákban egyet, a 2020-as mintákban 3-at, azokban pedig, melyeket 2021 első három hónapjában gyűjtöttek, 152-t (ez a minták 40%-át jelentette).

A kutatást végző csapat szerint nemcsak a szarvasok megfigyelését fontos folytatni, de a monitorozást érdemes lenne kiterjeszteni más állatfajokra, például ragadozókra és dögevőkre is.

A vadállatok megfigyelését a jövőben olyan módszerekkel is ki kellene egészíteni, melyek specifikusan a SARS-CoV-2 és más koronavírusok felfedezésére, izolálására és genetikai elemzésére vonatkoznak

- írják a szakemberek.

„Ezek a módszerek, más programokkal együtt, segíthetnek megérteni a vírusok terjedésének spillback-hatását, és azt, hogyan adaptálódnak a kórokozók.”

A kutatás előzetes eredményei a bioRxiv című szakmai lapban jelentek meg,

Forrás: NewsMedical.net