Visszatérő fülgyulladás: ennek a betegségnek a tünete is lehet

A relapszáló polichondritis rendkívül ritka betegség: becslések szerint körülbelül 285 ezer emberből egyet érint. Bármely életkorban kialakulhat, de leggyakrabban 40 és 60 éves kor között kezdődik. A betegség hullámzó lefolyású: a gyulladásos fellángolások néhány napig vagy akár hetekig tarthatnak, majd enyhülhetnek, később azonban újra jelentkezhetnek.

A fülön jelenhet meg az egyik legjellegzetesebb tünet

A relapszáló polichondritis egyik leggyakoribb és legjellemzőbb megnyilvánulása a fül porcának gyulladása. Az érintett terület vörössé, duzzadttá, érzékennyé és fájdalmassá válhat, és az egyik vagy mindkét fül érintett lehet. A gyulladás ismétlődő rohamokban térhet vissza.

Van azonban egy érdekes részlet, amely segíthet elkülöníteni más problémáktól: a fülcimpa rendszerint nem gyullad be. Ennek egyszerű anatómiai oka van. A fülkagyló nagy része porcból épül fel, a fülcimpa viszont nem tartalmaz porcot, a betegség pedig elsősorban éppen ezt a szövetet támadja meg.

Ez persze nem jelenti azt, hogy minden vörös, fájdalmas fül mögött relapszáló polichondritis áll. Sokkal gyakoribb ok lehet például valamilyen fertőzés, sérülés vagy helyi irritáció. A ritka betegség lehetősége inkább akkor merülhet fel, ha a gyulladás újra és újra visszatér, jellegzetesen a porcos részt érinti, vagy más testrészeken is megjelennek hozzá kapcsolódó panaszok.

Könnyű összetéveszteni egy egyszerű fertőzéssel

A betegség felismerését nehezíti, hogy kezdetben a tünetek egyáltalán nem tűnnek különlegesnek. A fül vörössége, melegsége és fájdalma például könnyen keltheti fertőzés vagy akár rovarcsípés benyomását. Emiatt előfordulhat, hogy a beteg először antibiotikumot kap, miközben a panasz hátterében valójában gyulladásos betegség áll.

A visszatérő jelleg ezért fontos információ lehet. Ha egy látszólagos fülgyulladás többször jelentkezik, nem reagál a várakozásoknak megfelelően a kezelésre, vagy a fül mellett az orr, a szem, az ízületek is érintetté válnak, érdemes más lehetséges okokat is keresni.

A diagnózis azért sem egyszerű, mert nincs egyetlen olyan vérvizsgálat vagy más teszt, amely önmagában bizonyítaná a relapszáló polichondritist. Az orvosnak a tünetek összességét, a laboratóriumi eredményeket és szükség esetén a képalkotó vizsgálatokat kell értékelnie. Bizonyos esetekben az érintett porcból vett szövettani minta is segíthet, bár biopsziára nem minden esetben van szükség.

Az orr formája is megváltozhat

A betegség nem áll meg feltétlenül a fülnél. Az orr porca is begyulladhat, ami kezdetben fájdalmat, érzékenységet vagy duzzanatot okozhat az orrnyereg környékén.

Az ismétlődő, súlyos gyulladás idővel károsíthatja és gyengítheti a porcot. Ennek következtében az orrnyereg besüppedhet, kialakítva az úgynevezett nyeregorr-deformitást. Hasonló folyamat történhet a fülben is: a többszöri gyulladás következtében a porc elveszítheti tartását, a fül alakja megváltozhat.

A kezelésnek ezért nemcsak az aktuális fájdalom és duzzanat csökkentése a célja. A tartós porckárosodás és az egyéb szövődmények megelőzése legalább ilyen fontos.

Az ízületeket és a szemet is érintheti

A relapszáló polichondritis szisztémás betegség, vagyis nem kizárólag egyetlen testrészre korlátozódik. Ízületi fájdalom és gyulladás is megjelenhet, és akár kisebb, akár nagyobb ízületek érintettek lehetnek.

A szem szintén begyulladhat. Szemfájdalom és vörösség jelentkezhet, súlyosabb esetekben pedig a látás is veszélybe kerülhet. A hallásra is hatással lehet a betegség: ha a belső fül érintett, halláscsökkenés, fülzúgás vagy szédülés léphet fel.

Éppen ez a látszólag össze nem illő tünetegyüttes adhat fontos támpontot. Egy visszatérően vörös fül, az ízületi fájdalom és egy szemgyulladás külön-külön számtalan más betegséggel magyarázható. Ha azonban ezek ugyanannál az embernél, visszatérően fordulnak elő, már felmerülhet egy egész szervezetet érintő gyulladásos folyamat lehetősége.

A rekedtséget és a nehézlégzést különösen komolyan kell venni

A betegség legsúlyosabb következményei akkor alakulhatnak ki, amikor a gége vagy a légcső porcai is érintetté válnak. Ezek a porcok biztosítják többek között azt, hogy a légutak megfelelően nyitva maradjanak.

A gyulladás következtében a légcső beszűkülhet, ami rekedtséget, sípoló légzést és légszomjat okozhat. Súlyos esetben a légutak szerkezete is károsodhat, ami már életveszélyes szövődménnyé válhat.

Ez az oka annak, hogy diagnosztizált relapszáló polichondritis mellett az újonnan kialakuló légzési nehézséget nem szabad egyszerű megfázásnak vagy asztmás panasznak tekinteni. A légúti érintettség gyors orvosi vizsgálatot igényel.

Ritkábban más szervek is érintettek lehetnek. Szívbillentyű-problémák, szívzörej és vesebetegség is előfordulhat, ezért a beteg állapotát a diagnózis után hosszú távon követni kell.

Nem tudni pontosan, mi indítja el a betegséget

A relapszáló polichondritis pontos oka jelenleg sem ismert. A betegség hátterében az immunrendszer kóros működését feltételezik: a szervezet védekező rendszere tévedésből saját, egészséges szöveteit, elsősorban a porcokat támadja meg.

Nem ismert azonban pontosan, mi indítja el ezt a folyamatot. Emiatt jelenleg arra sincs biztos módszer, amellyel a betegség kialakulását meg lehetne előzni.

Az is nehezíti a felismerést, hogy a tünetek és azok súlyossága betegenként jelentősen eltérhet. Valakinél főként a fül és az orr gyulladásai dominálnak, másnál több szervrendszer is érintett lehet.

A kezelés attól függ, mennyire súlyos a betegség

A relapszáló polichondritis jelenleg nem gyógyítható véglegesen, a gyulladás azonban kezelhető, és a fellángolások gyakorisága, illetve súlyossága csökkenthető.

Enyhébb, például kizárólag a fület vagy az orrot érintő esetekben gyulladáscsökkentő gyógyszerek, kolchicin vagy dapson is szóba jöhet. Súlyosabb betegség esetén kortikoszteroidokra, például prednizonra, illetve az immunrendszer működését visszafogó gyógyszerekre lehet szükség. Ilyen lehet többek között a metotrexát vagy az azatioprin.

Ha a légutak súlyosan károsodnak vagy beszűkülnek, műtéti beavatkozásra is szükség lehet. A légút nyitva tartására stentet helyezhetnek be, más esetben légcsőmetszés vagy rekonstrukció válhat szükségessé.

A kezelés tehát nagymértékben attól függ, mely szerveket érinti a betegség és mennyire súlyos a gyulladás.

A visszatérő fülgyulladást nem érdemes mindig ugyanarra fogni

Egy egyszeri vörös és fájdalmas fül miatt természetesen nem kell rögtön ritka autoimmun betegségre gondolni. A relapszáló polichondritis nagyon ritka, és a hasonló tünetek mögött jóval gyakrabban állnak hétköznapi okok.

Más a helyzet, ha ugyanaz a probléma ismételten visszatér, a fül porcos része feltűnően vörös és duzzadt, miközben a fülcimpa nem érintett. Még inkább indokolt a kivizsgálás, ha ehhez orrfájdalom vagy -duzzanat, szemgyulladás, ízületi panasz, hallásromlás, fülzúgás vagy szédülés társul.

A nehézlégzés, sípoló légzés vagy újonnan jelentkező rekedtség különösen fontos figyelmeztető jel lehet, mert a gége vagy a légcső érintettségére utalhat. Ilyenkor mielőbbi orvosi vizsgálatra van szükség.

A relapszáló polichondritis ritkasága miatt könnyen hosszú idő telhet el a tünetek megjelenése és a megfelelő diagnózis között. Pedig a betegség felismerése azért fontos, mert bár véglegesen jelenleg nem gyógyítható, megfelelő kezeléssel a gyulladás sok esetben kontrollálható, a fellángolások mérsékelhetők, és megelőzhetők lehetnek a súlyosabb szövődmények.

Ez is érdekelheti

Mit üzen a fülzsír az egészségéről? Többet, mint gondolná

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!