Az epilepszia diagnózisa

#epilepszia #Idegrendszeri betegségek
2017.02.15. Módosítva: 2017.02.27.

A diagnosztika lényegi pontja annak megállapítása, hogy a rohamok epilepsziás – vagy egyéb eredetűek-e, illetve mi az okuk, mert különböző eredetű rohamok más és más kezelésre reagálnak jól.

Lássuk a diagnosztika részleteit:

  • A beteg kórtörténete, a betegség esetleges családi halmozódása, a fennálló egyéb betegségek és a jelenlegi gyógyszerelés.

Milyen kérdések merülhetnek fel:

  • Milyen életkorban kezdődtek a rohamok?
  • Milyen körülmények között jelentkezett az első roham?
  • Milyen tényező provokálhatta a rohamokat?
  • Mit érez roham előtt, közben és után?
  • Mennyi ideig tart egy-egy roham?
  • Kezelték már korábban is epilepsziával?
  • Milyen volt a korábbi gyógyszerelése? Milyen gyógyszereket alkalmaztak, milyen adagolás mellett?
  • Hatásos volt a korábbi kezelés?

Mások beszámolói is fontosak, tehát a család, közeli barátok, akik látták a beteget roham előtt, közben és után, hogy pontosan leírják a jelenségeket, a tudatvesztés tényét stb., ebből az orvos számos konzekvenciát vonhat le.

Teljeskörűen ki kell vizsgálni (fizikális és neurológia vizsgálatokkal) az izomműködést, a reflexeket, látást, hallást és az érzékelést, külső ingerekre való reagálásokat. Ezek alapján jobban meghatározható a rohamok eredete.

  • Az EEG (elektroenkefalográfia) is számos információt adhat a rohamok típusáról.
  • Képalkotó eljárások, ezek közül is elsősorban az MR (mágneses rezonancia vizsgálat).
  • Laboratóriumi vizsgálatok pl. teljes vérkép, vércukor, ionok, máj- és vesefunkció. Kizárhatóak esetleges egyéb betegségek.
  • Speciális vizsgálatok, pl. PET és SPECT (pozitron emissziós ill. foton emissziós tomográfia), mindkettő képalkotó eljárás az érintett agyi területek feltérképezése céljából.

Legfontosabb, és döntő jelentőségű mégis az EEG vizsgálat. Ez ugyanis direkt módon mutatja és méri az agyi elektromos aktivitást, mivel a rohamok jellemzője éppen a normálistól eltérő agyi elektromos aktivitás megléte. Az EEG alkalmával apró fémelektródákat helyeznek fel a fejbőr meghatározott részeire. Az elektródák más oldalról monitorhoz csatlakoznak, melyen láthatóvá teszik a mért agyi elektromos aktivitást. Az EEG nemcsak ténymegállapításra szorítkozik, tehát hogy fennáll-e az epilepszia, hanem annak tipizálására is alkalmas.

A rutin-EEG csak 20 perci rögzíti az agyi hullámokat, bár maga a teljes EEG vizsgálat kb. 90 percig tart. Mivel a 20 perc eléggé rövid idő, a rutin EEG ún. fals negatív eredményt is adhat, vagyis normálisnak mutatja az agyi tevékenységet. Ezért célszerű ismételt EEG vizsgálatokat végezni, a rohamok kimutatása céljából, ha már gyanított, hogy az illető epilepsziás.

A prolongált video-EEG vizsgálat viszont már alkalmasabb módszer. Ezalatt az EEG méri az agyi elektromos aktivitást, a video pedig felveszi a beteg mozgását, és a roham alatti viselkedés típusát, jellemzőit. E vizsgálat miatt akár többnapos kórházi tartózkodás is szükséges lehet. Ezzel az eljárással ez epilepszia elég pontosan definiálható, körülhatárolható.

10 fontos kérdés, amit kérdezzen meg orvosától!

  1. Az én betegségem az epilepszia parciális, vagy generalizált típusába tartozik?
  2. Várható-e, hogy több rohamom lesz kezelés, gyógyszerek nélkül?
  3. Gyógyszerek mellett milyen mellékhatásokkal számolhatok?
  4. Mit tegyek, ha ezek a mellékhatások valóban fel is lépnek?
  5. Mi tegyek újabb roham beállásakor?
  6. Vezethetek-e autót? Ha nem, amikor kezdhetem újra a vezetést gyógyszerszedés mellett?
  7. Úszhatok-e? Van-e más fizikai aktivitás, sporttevékenység, amiben részt vehetek?
  8. Fogyaszthatok-e alkoholt?
  9. Szükség lehet-e az én esetemben esetlegesen agyműtétre a rohamok megszüntetése céljából?
  10. Mit mondjak, mit mondhatok barátaimnak, családtagjaimnak a betegségemről?
Forrás: MyDoctor