Molibdénhiány

A molibdén létfontosságú nyomelem, a nukleinsavak szerves bázisainak lebontásában, ezáltal a húgysav képzésében vesz részt. Bizonyított, hogy a test növekedéséhez is fontos.

A molibdén az egyik kevésbé ismert, mégis nélkülözhetetlen nyomelem, amely a szervezet számos biokémiai folyamatának finomhangolásában játszik szerepet. Bár nap mint nap nem kerül szóba a vitaminokhoz és a nagyobb mennyiségben szükséges ásványi anyagokhoz hasonlóan, hiánya és túlzott bevitele egyaránt jelentős egészségügyi következményekkel járhat.

A szervezetben legfontosabb szerepének tekinthető a máj méregtelenítő enzimjeinek (xantin-oxidáz, szulfit-oxidáz, aldehid-oxidáz, stb.) aktiválása. Segítségével javul a máj méregtelenítő funkciója, felgyorsul a feleslegessé vált aminosavak lebomlása és vizelettel történő ürülése. A molibdén fontos a csontok, az inak és porcfelszínek képzéséhez is.

Legnagyobb koncentrációban a májban, vesékben, csontokban és a bőrben található. A gyomor-bélcsatornából könnyen felszívódik és legnagyobb mennyiségben a vizelettel ürül. Szervezetünk legfontosabb molibdénforrásai a borjúmáj, gabonafélék, zöldleveles zöldségfélék, hüvelyesek (bab, borsó, lencse).

A molibdénhiány előfordulása és terápiája

Egészséges felnőttek esetén molibdénhiánnyal nem kell számolnunk. A molibdén hasznosulását elősegítő vegyület (molibdén kofaktor, vagy "Moco") hiánya recesszíven öröklődő ritka betegség, mely kisgyermekkorban végzetes. Izolált molibdénhiányos szindróma nem ismert. A molibdén jól ismert biológiai funkciói alapján viszont joggal feltételezik, hogy hiánya jelentősen hozzájárulhat bizonyos betegségek (alkoholos májkárosodás, alkoholos idegrendszeri károsodás, köszvény, húgysavas vesekárosodás, stb.) kialakulásához.

A napi ajánlott molibdénfelvétel életkorfüggő:

• 0-3 éves korban:15-50 mikrogramm (µg)
• 4-6 éves korban:30-70 µg
• 7-10 éves korban:50-150 µg
• 7-10 éves korban:50-150 µg
• Serdülőknél és felnőtteknél: 74-250 µg

A napi ajánlott felvétel attól is függ, hogy az adott egyén számára szükséges-e a szervezet számára a fokozott molibdénhatás (pl. intenzív méregtelenítő funkciót igénylő betegségek, mint pl. köszvény, alkoholizmus, veleszületett aminosav-anyagcsere zavarok, csont-ízületi rendellenességek, vagy időskori porckopás, stb.).

A molibdén túladagolása is veszélyes lehet. Golyvaszerű betegséget, hasmenést, növekedési zavarokat, rézfelszívódási elégtelenséget, vérszegénységet okozhat.

A molibdénhiány lefolyása

A molibdénhiányos betegségek lefolyása az alapbetegség függvénye.

A molibdénhiány diagnózisa

A vér molibdénszintjének mérése nem tartozik a rutin laboratóriumi vizsgálatok közé. amennyiben fokozott molibdénhatásra van pl. egy kóros állapot miatt szükség, gondolni kell a szervezet fokozott molibdénigényére, és az életkori értékeknek megfelelő pótlást kell alkalmazni – természetesen különös figyelmet szentelve a túladagolás tüneteinek.

A molibdénhiány megelőzése

A legtöbb multivitamin és ásványi sópótló-készítmény megfelelő mennyiségben tartalmaz molibdént is. Amennyiben fokozott molibdénbevitelre lenne a betegnek szüksége, az igényét ezekből a gyógyszerekből fedezheti.

Hogyan működik a molibdén a szervezetben?

A molibdén hatását elsősorban nem önmagában, hanem az általa aktivált enzimeken keresztül fejti ki. Ezek közül a legismertebb a szulfit-oxidáz, amely a kén-tartalmú aminosavak – például a metionin és a cisztein – lebontásához nélkülözhetetlen. Ha ez az enzim nem működik megfelelően, a szervezetben felhalmozódhatnak a szulfitok, amelyek súlyos neurológiai károsodást válthatnak ki.

Fontos enzim a xantin-oxidáz is, amely a purin-anyagcsere végső lépéseiben vesz részt, és húgysavat termel. A húgysav antioxidánsként védi a sejteket, de túlzott szintje köszvényhez vezethet. E folyamat révén a molibdén közvetett szerepet játszik abban, hogy a szervezet megtalálja az egyensúlyt az antioxidáns-védelem és a felesleges húgysavképződés között.

A harmadik kiemelt enzim, az aldehid-oxidáz, többek között a gyógyszerek és idegen anyagok lebontásában segít. Emiatt a molibdén szerepe a gyógyszer-metabolizmusban sem elhanyagolható: bizonyos hatóanyagok lebontásának sebességét befolyásolhatja a szervezet molibdénellátottsága.

Milyen tényezők befolyásolják a molibdén hasznosulását?

A molibdén felszívódása a vékonybélben történik, és aránylag hatékony folyamat. A szervezet azonban érzékenyen reagál a különféle nyomelemek arányára. A legfontosabb kölcsönhatás a molibdén és a réz között áll fenn. Ha valaki túlzottan sok molibdént fogyaszt – például étrend-kiegészítő formájában –, az akadályozhatja a réz felszívódását. Ennek következménye rézhiány, amely vérszegénységet, idegrendszeri károsodást és csontfejlődési zavarokat okozhat.

Hasonlóképpen figyelni kell arra, hogy a talaj molibdéntartalma nagyban befolyásolja a növények és így az élelmiszerek molibdénszintjét. Bizonyos régiókban – például Kína egyes vidékein – az ivóvíz és a talaj kiemelkedően sok molibdént tartalmaz, ami a lakosság körében szokatlanul magas húgysavszintet és köszvényes megbetegedéseket okozott. Más területeken ezzel szemben a talaj molibdénszegény, ami a növények és állatok fejlődését is korlátozhatja.

Molibdén és betegségek kapcsolata

Bár az izolált emberi molibdénhiány ritka, kutatások szerint bizonyos állapotokban a szervezet funkcionális molibdénhiánnyal szembesülhet. Például alkoholos májkárosodásban a máj méregtelenítő enzimjeinek aktivitása lecsökkenhet, és ez összefügghet a molibdén-anyagcserével.

A köszvény, amely a húgysav-kristályok ízületekben történő lerakódása miatt alakul ki, szintén kapcsolatban áll a molibdénnel. Bár a betegség kialakulásában számos tényező játszik szerepet, a xantin-oxidáz működésének szabályozása révén a molibdén közvetve befolyásolhatja a húgysavszintet. Érdekesség, hogy a köszvény kezelésében használt gyógyszerek – például az allopurinol – épp a xantin-oxidáz gátlásán keresztül hatnak.

Neurológiai betegségekben is vizsgálják a molibdén szerepét, hiszen az idegsejtek működéséhez szükséges aminosav-anyagcsere több ponton molibdénfüggő enzimekhez kötött. Bár az összefüggések még kutatás alatt állnak, felmerült, hogy a molibdénhiány hozzájárulhat bizonyos idegrendszeri tünetek súlyosbodásához.

Hogyan biztosíthatjuk a megfelelő molibdénellátottságot?

A változatos étrend általában fedezi a napi molibdénigényt. A hüvelyesek – bab, lencse, borsó –, a teljes kiőrlésű gabonák, valamint a zöldleveles zöldségek mind jó forrásai ennek a nyomelemnek. Az állati eredetű élelmiszerek közül a belsőségek, például a máj tartalmaznak sok molibdént.

Érdemes megjegyezni, hogy a molibdén mennyisége az élelmiszerekben nagyban függ a termesztési körülményektől. A biogazdálkodásból származó növényekben például gyakran magasabb az ásványianyag-tartalom, de ez nem minden esetben igaz.

Az étrend-kiegészítőkben található molibdén többnyire nátrium-molibdát formájában van jelen. Ezek a készítmények biztonságosak a javasolt dózisban, ám a túladagolás veszélye miatt nem ajánlott indokolatlanul nagy dózisokat szedni.

Molibdén a mindennapi életben

Érdekesség, hogy a molibdént nemcsak a biológiában, hanem az iparban is nagy becsben tartják. Az acélgyártásban például molibdén hozzáadásával erősítik az ötvözeteket, ellenállóbbá téve azokat a korrózióval szemben. Bár ennek közvetlenül nincs hatása az emberi egészségre, jól mutatja, mennyire sokoldalú elemről van szó.

Az orvostudományban is vizsgálják a molibdén potenciális felhasználását. Kísérletek folynak például arra, hogy egyes daganatos betegségekben a molibdéntartalmú enzimek aktivitását célzottan befolyásolják, mivel ezek az anyagcsere-folyamatokhoz és az oxidatív stressz szabályozásához kötődnek. Bár ezek a kutatások még korai szakaszban vannak, a jövőben új terápiás lehetőségeket nyithatnak.

Kinek lehet fokozott molibdénigénye?

Bár az átlagos étrend mellett a molibdénhiány ritka, vannak olyan állapotok, amikor a szervezet többet igényelhet belőle. Ilyenek lehetnek:

• Krónikus alkoholizmus, amikor a máj méregtelenítő kapacitása csökkent.
• Velünk született anyagcsere-betegségek, ahol bizonyos aminosavak feldolgozása zavart szenved.
• Időskori porckopás és ízületi betegségek, amelyeknél a kötőszöveti regenerációhoz szükséges molibdénigény megnőhet.

Ezekben az esetekben a kiegészítő molibdénbevitelről mindig orvosnak kell döntenie, hiszen a túlzott pótlás több kárt okozhat, mint hasznot.

A molibdén jövőbeli kutatásai

A tudomány számára a molibdén különösen izgalmas azért, mert szerepe nem teljesen feltárt. A genetikai vizsgálatok egyre több olyan mutációt azonosítanak, amelyek a molibdénkofaktor szintézisét zavarják meg. Ezek a ritka betegségek ugyan keveseket érintenek, de sokat elárulnak arról, hogyan működik a szervezet egészséges állapotban.

Egyre nagyobb figyelem irányul arra is, hogy a molibdén és más nyomelemek – például a szelén, a réz vagy a vas – milyen kölcsönhatásban állnak egymással. Elképzelhető, hogy a jövőben nemcsak egy-egy ásványi anyag pótlását, hanem azok kombinációját kell majd személyre szabottan beállítani.

Összefoglalva

A molibdén apró mennyiségben jelen van testünkben, mégis kulcsfontosságú az anyagcsere, a méregtelenítés és a sejtek védelme szempontjából. Bár ritkán kerül szóba, tudatos táplálkozással és szükség esetén orvosi javaslatra adott kiegészítéssel biztosítható a megfelelő szintje. Épp úgy, ahogy más nyomelemeknél, itt is az egyensúly a legfontosabb: sem a hiány, sem a túlzott bevitel nem kívánatos.

Felhasznált irodalom:

• Institute of Medicine (US) Panel on Micronutrients. Dietary Reference Intakes for Vitamin A, Vitamin K, Arsenic, Boron, Chromium, Copper, Iodine, Iron, Manganese, Molybdenum, Nickel, Silicon, Vanadium, and Zinc. Washington (DC): National Academies Press (US); 2001.
• World Health Organization (WHO). Trace elements in human nutrition and health. Geneva: WHO; 1996.
• Hille R. The Mononuclear Molybdenum Enzymes. Chemical Reviews. 1996;96(7):2757–2816.
• Schwarz G, Mendel RR, Ribbe MW. Molybdenum cofactors, enzymes and pathways. Nature. 2009;460(7257):839–847.
• Reiss J, Hahnewald R. Molybdenum cofactor deficiency: Mutations in GPHN, MOCS1, and MOCS2. Human Mutation. 2011;32(1):10–18.
• Novotny JA. Molybdenum nutriture and metabolism in humans. Coordination Chemistry Reviews. 2011;255(11–12):1203–1214.
• Food and Nutrition Board, National Academies of Sciences, Engineering, and Medicine. Dietary Reference Intakes Tables and Application.
• Turnlund JR, Keyes WR, Peiffer GL, Chiang G. Molybdenum absorption, excretion, and retention studied with stable isotopes in young men during depletion and repletion. American Journal of Clinical Nutrition. 1995;61(5):1102–1109. doi: