Ezeket látta már?

Élet a szívinfarktus után

2015.11.12. Módosítva: 2015.11.16.

A szívinfarktus (köznapi nevén szívroham) a koszorúér-betegség legsúlyosabb formája, mindenki által rettegett, nem ritkán az életet veszélyeztető, súlyos betegség, mely világszerte a leggyakoribb halálokok  közé tartozik. A magas halálozás mellett a szívinfarktus jelentősen csökkenti a betegek életminőségét és növeli a rokkantak számát.

A szívinfarktus hátterében rendszerint az érrendszer megbetegedése, az érelmeszesedés áll. Az érelmeszesedés következtében a szív koszorúerei gyakran megbetegednek, beszűkülnek, majd elzáródnak. Ilyenkor a vérellátás az elzáródott érszakaszon megszűnik, és szívizomelhalás következik be: ezt nevezzük szívizominfarktusnak. Az elhalt szívizom helyét később hegszövet foglalja el, mely nem képes a szív pumpaműködésében részt venni. Ha a heg nagysága jelentős, a pumpaműködés olyan mértékben romolhat, hogy pangásos szívelégtelenség alakul ki.

Heveny szívroham

A heveny szívroham legtöbbször drámai tünetek formájában jelentkezik, és a beteg további sorsát legtöbbször az dönti el, hogy ő maga és környezete hogyan értékeli az első tüneteket. Ilyenkor az a legfontosabb tennivaló, hogy a beteg mielőbb a megfelelő akut ellátást (lehetőleg szívkatéteres kezelést) biztosító kórházba jusson. Ezáltal esély van arra, hogy az infarktust okozó elzáródott érszakasz a kezelés hatására megnyíljon, kisebb szívizomterület haljon el, és minél teljesebb gyógyulás következzen be.

Rehabilitáció

Szövődménymentes heveny szívinfarktus esetén a beteg az intenzív osztályról egy-két nap után a hagyományos osztályra kerül, ahol megkezdődik a hosszú távú rehabilitációra való felkészülés időszaka. Rendkívül fontos, hogy a szívinfarktus heveny szakát követően minél korábban megkezdődjön az ellenőrzött fizikai tréning. A kórházból való távozás előtt különböző vizsgálatokkal minden esetben felmérik a beteg további szív- és érrendszeri kockázatát (terheléses EKG, szívultrahang-vizsgálatok). Ezen vizsgálatok alapján dönthetünk a szívinfarktust szenvedett beteg további sorsáról.

Életmódváltás

Szívinfarktus lezajlása után rendszerint a beteg addigi életmódjának gyökeres megváltoztatására van szükség. A legfőbb cél, hogy a beteg ismét alkalmassá váljon a lehető legjobb fizikai aktivitásra és a képzettségének megfelelő munka folytatására. Ezen cél elérése csak orvosilag irányított, komplex rehabilitációs program keretében valósulhat meg. A rehabilitáció felügyelet mellett végzett kórházi szakasza (első fázis), majd a szanatóriumban vagy ambuláns körülmények között folytatott második fázisa után az ún. harmadik fázisban a beteg már önállóan végzi azokat a tréningprogramokat, amelyeket az előzőekben megtanult. A fizikai tréning mellett a komplex rehabilitációs program keretén belül rendkívül fontos a pszichés rehabilitáció is, mely rendszerint megfelelő szakember bevonásával segít a betegséggel gyakran együtt járó szorongás oldásában. A rehabilitáció fontos részét képezi a betegek oktatása és egészségnevelése, melynek során megismerik a betegségükkel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat, és megtanulják az egészséges életmód alapelemeit, valamint a veszélyeztető tényezők (magas vérnyomás, elhízás, dohányzás stb.) megszüntetésének módjait.

Teljes értékű élet

A rehabilitáció orvosilag és társadalmilag egyaránt igen eredményes és költséghatékony módszere a koszorúér-betegségben szenvedő betegek kezelésének. A programban részt vevők fizikai terhelhetősége nő, életminőségük és túlélési esélyeik javulnak, és nagy részük képes eredeti munkatevékenysége folytatására. Rendszeres orvosi ellenőrzés mellett, a kockázati tényezők lehetőség szerinti kiiktatásával, a hatékony kezelési eljárásoknak köszönhetően a legtöbb szívinfarktust szenvedett beteg ma már teljes értékű életet élhet.

Forrás: Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum