Vérnyomáscsökkentő gyógyszert szed? Így hat a szervezetére
Ha ismeri, vagy megnézi a betegtájékoztatóban vérnyomáscsökkentő gyógyszere hatóanyagát, cikkünkből megtudhatja miként működik.
A vérnyomáscsökkentő – idegen szóval antihipertenzív – gyógyszereknek számos típusa van. Az orvosok életkortól, alapbetegségtől, a magas vérnyomás okától függően választják ki a színes palettáról azt, hogy kinél melyik hatóanyag alkalmazása lehet a leginkább célravezető. Más típusú vérnyomáscsökkentőre van szüksége egy vesebetegnek, egy kismamának vagy egy stresszes fiatalnak.
A lényeg, hogy csökkenjen a vérnyomás
A különböző hatástani csoportokba tartozó hatóanyagok más-más célmolekulán hatnak. A végeredmény közel ugyanaz, a vérnyomás normalizálódik, a magas vérnyomáshoz köthető különféle szövődmények, köztük a stroke, a vesekárosodás, a látászavar stb. rizikója csökken.
A megfelelő mértékű vérnyomáscsökkenés gyakran csak két vagy több vérnyomáscsökkentő hatóanyag kombinációjával érhető el. A vérnyomáscsökkentő gyógyszeres terápia beállítása során tehát valamelyest próbálgatásról van szó, hiszen nem lehet tudni elölre, hogy valakinél elegendő lesz-e egyetlen hatóanyag alkalmazása vagy kombinációs kezelésre fog szorulni.
A következőkben bemutatjuk azt, hogy a különféle hatóanyagú antihipertenzív szerek miként hatnak a szervezetben.
1. Vízhajtók (=diuretikumok)
A magas vérnyomás csökkentésére gyakran folyamodnak a szervezetben lévő fölös mennyiségű „víz” elhajtásához. Ezáltal kevesebb lesz a keringésben jelen lévő folyadékmennyiség, tehermentesíthető a szív és a keringés. Logikus, hogy ha kevesebb az erekben lévő vérmennyiség, akkor csökken az érfalakra kifejtett nyomás, csökken a vérnyomás.
Nem árt azonban az óvatosság! A vízhajtók a víz mellett a különféle ásványi anyagokat is „kiűzhetik” a szervezetből, és könnyen léphet fel magnézium- vagy káliumhiány. Emiatt bizonyos vízhajtók szedésekor, így például a gyakran rendelt hidroklorotiazid (HCT) vagy a furoszemid hatóanyagok használatakor gondolni kell a mellékhatások kivédésére, a magnézium- és a káliumpótlásra. Vannak olyan vízhajtók is, amelyek káliumspórolók, azaz nem űzik ki a szervezetből a káliumot, ilyen például a spironolakton.
2. Alfa-blokkolók
A nevükben „-zozin”-ra végződő hatóanyagok megakadályozzák azt, hogy az ereket szűkítő ún. katecholaminok hozzákötődjenek az alfa-receptorokhoz. Amennyiben a katecholaminok az alfa-receptorokhoz kötődnek, annak heves szívdobogás, beszűkült erek és magas vérnyomás lehet a következménye. Mindez kivédhető megfelelő alfa-blokkoló hatóanyaggal. Érdekességként megjegyzendő, hogy az alfa-blokkolók egy részét a jóindulatú prosztata megnagyobbodás kezelésére is használják, hiszen a hatóanyagok a simaizmok elernyesztése révén a vizelet könnyebb átfolyásához is hozzájárulnak a prosztatabetegeknél.
3. Béta-blokkolók
A szervezetben béta-1- és béta-2-receptorok is találhatók. A béta-1-receptorok a szívizomzatban vannak jelen, míg béta-2-receptorok a tüdőben és egyéb szövetekben is megtalálhatók. Míg a régebbi béta-blokkoló hatóanyagok (pl. propranolol) valamennyi béta-receptoron hatást fejtettek ki, és például az asztmás betegek állapotromlását idézhették elő mellékhatásként, addig a korszerű, modern béta-blokkolók már szelektíven a béta-1-receptoron hatnak, és úgy csökkentik a szívverések ütemét és a vérnyomást, hogy nem lépnek fel a légzést érintő mellékhatások (szelektív béta-blokkoló például a sokak által szedett metoprolol hatóanyag).
A béta-blokkolókat általában azoknak a betegeknek rendelik vérnyomáscsökkentőként, akiknél a magas vérnyomás magas szívfrekvenciával (heves szívdobogással) is társul. Mellékhatások a béta-blokkolóknál is – mint valamennyi gyógyszernél – felléphetnek. Hideg végtagok, alvást megzavaró rémálmok előfordulhatnak a béta-blokkolóknál.
4. Angiotenzin-konvertáló enzimet gátlók, azaz ACE-gátlók
Az angiotenzin-konvertáló enzim (=ACE) gátlása megakadályozza azt, hogy az angiotenzin I.-ből angiotenzin II. keletkezzen a szervezetben. Az angiotenzin II. egy érszűkítő molekula, amelynek a jelenléte emeli a vérnyomást.
Az ACE-gátló hatóanyagok a nevükben „-pril”-re végződnek.
Széles körben alkalmazott hatóanyagokról van szó, amelyek azonban a terhesség alatt szigorúan kerülendők, ugyanis a várandósság alatti szedésük magzati károsodást okozhat. Egyéb esetekben a tipikus mellékhatások közül a száraz köhögés emelhető ki. Ez az a fajta mellékhatás, amely általában idővel sem enyhül. Ha valaki a köhögés miatt „nem bírja” az ACE-gátlót, amit az orvosa rendelt neki, valószínűleg más hatásmechanizmusú vérnyomáscsökkentő szerre lesz szüksége a későbbiekben.
Jó tudni, hogyha a magas vérnyomásos beteg cukorbeteg és/vagy vesebeteg is, az ACE-gátlók esetükben jó választásnak minősülnek.
5. Angiotenzin II receptor-blokkolók (ARB)
Az angiotenzin II. hatása nem csak az előbb írt ACE-gátlók révén akadályozható meg, de az megtehető közvetlenül azoknak a receptoroknak a gátlása révén is, amelyeken az angiotenzin II a hatását kifejti. Az ARB-hatóanyagok neve „-zartán”-ra végződik, és számos szakember úgy véli, hogy ezek kedvezőbb mellékhatásprofilúak, mint az előbb említett ACE-gátlók.
Ha a magas vérnyomásos beteg cukorbeteg és/vagy vesebeteg is, esetükben az ARB-vegyületek az elsőként javasolt szerek között találhatók.
6. Direkt renin gátlók (DRI)
A direkt renin gátlók a legújabb hatóanyagcsoportot jelentik a vérnyomáscsökkentők körében, és tipikus képviselőjükként az aliszkiren hatóanyag említhető.
A direkt renin gátlók már annak az angiotenzin I.-nek a keletkezését megakadályozzák, amelyekből a későbbiekben vérnyomásemelő hatású angiotenzin II. keletkezhetne.
7. Kalcium-csatorna-blokkolók
Az erek falában található kalcium-csatornák ingerlése érszűkülethez és következményes magas vérnyomáshoz vezet. Ezeknek a csatornáknak a blokkolása az erek elernyedéséhez, a vérnyomás csökkenéséhez vezethet. Az ebbe a hatóanyagcsoportba tartozó gyógyszervegyületek neve „-dipinre” végződik. Mellékhatásokkal ebben az esetben is kalkulálni kell, több esetben a bőr kipirosodása, esetleg a boka dagadása alakulhat ki szedésükkor.
8. Centrális hatású vérnyomáscsökkentő szerek
Egyes vegyületek a központi idegrendszerbe bejutva fejtik ki a hatásukat, teljes mértékben nem tisztázott módon. Itt említhető például a metildopa hatóanyag, amely évtizedek óta ismert és használt, és amelyik első választás abban az esetben, ha a várandós nők magas vérnyomását kell megbízhatóan és biztonságosan csökkenteni.
A vérnyomáscsökkentők előbb bemutatott ismertetése csupán tájékoztató jellegű, és az semmilyen esetben nem helyettesítheti az orvossal való konzultációt!
Dr. Budai Marianna PhD.
szakgyógyszerész
Olvasta már?
- Mire jók a vízhajtók, és kiknek ajánlottak? Erre figyeljen oda
- Alacsony vérnyomás, szédülés ellen: ezt tegye, és jobban lehet
- Reggel vagy este jobb bevenni a vérnyomáscsökkentő gyógyszert?
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!
Magas vérnyomás: milyen érték felett lehet veszélyes? A kardiológus elmondja a fokozatokat
