Az elsődleges késői terhességi toxémia az első terhesség betegsége. Oka az anya és a magzat közötti immunológiai összeférhetetlenség.
Első terhességnél nem termelődnek azok a védő antitestek, melyek beborítják a lepénybolyhokat, így védik meg a lepényt az anyai immunrendszertől. A lepény pusztulása felborítja a lepénykeringés szabályozásáért felelős két prosztaglandin (prosztaciklin, tromboxán) egyensúlyát. Ez váltja ki a jellemző tüneteket. A későbbi terhességek során a védi antitestek termelődése gyorsan megindul, így az elsődleges toxémia nem ismétlődik (azonos apától).
Legfontosabb tünetei:
Terhessége során rendszeresen járjon el terhesgondozásra.
A terhesgondozó védőnő és orvos rendszeresen megméri a vérnyomást, a testsúlyt, ellenőrzi a vizelet fehérjementességét. Ultrahang-vizsgálat segítségével követi a magzat fejlődését. Lepénykeringési elégtelenség gyanúja esetén kardiotokográfiával kizárja a magzati vészhelyzet lehetőségét. Szükség esetén kórházi megfigyelést rendel el, a lepénykeringést serkentő, a lepény tromboxántermelő képességét csökkentő gyógyszeres kezelést ad. Veszélyhelyzet esetén beindítja a szülész vagy császármetszéssel fejezi be a terhességet. A gyermekgyógyász gondoskodik a baba szülés körüli egészségéről, későbbiekben egészséges fejlődéséről.
A terhességi toxémia legfontosabb előjelei, melyek megfigyelése a gondozó orvos felelőssége:
Bármelyik jelenség esetén kórházi kivizsgálás lehet indokolt.
A fenti klasszikus leírás a terhességi toxémia – mai, nemzetközi terminológiával élve preeclampsia – alapvető jellemzőit foglalja össze. Az elmúlt évtizedek kutatásai azonban árnyaltabb képet rajzoltak erről az állapotról. Ma már tudjuk, hogy a betegség nem csupán immunológiai eredetű, hanem összetett, több tényező által befolyásolt kórfolyamat, amelyben a lepény korai fejlődési zavara központi szerepet játszik.
A lepény beágyazódása során a méh falában futó spirális artériák átalakulnak, hogy elegendő vért biztosítsanak a fejlődő magzat számára. Preeclampsiában ez az átalakulás elégtelen marad. A lepény oxigénellátása romlik, és olyan anyagok szabadulnak fel a keringésbe, amelyek az anya ereinek belső falát, az endothelréteget károsítják. Az endothelfunkció zavara magyarázza a magas vérnyomást, a fehérjevizelést és a szerteágazó szervi érintettséget.
A betegség általában a 20. terhességi hét után jelentkezik, de súlyos esetben hirtelen, akár napok alatt is romolhat az állapot. Különösen fontos, hogy Ön tisztában legyen azokkal a figyelmeztető jelekkel, amelyek azonnali orvosi vizsgálatot igényelnek. Ilyen a hirtelen fellépő, erős fejfájás, a látászavar – például villogó fények, homályos látás –, a jobb bordaív alatti fájdalom, a hirtelen kialakuló kéz- vagy arcdagadás, valamint a csökkent magzati mozgás. Ezek a tünetek a betegség súlyosbodását jelezhetik.
Előfordulhat, hogy a vérnyomás csak mérsékelten emelkedett, miközben a laboreredmények már súlyos eltéréseket mutatnak. Ezért a rendszeres vérvizsgálat kulcsfontosságú, különösen akkor, ha a klinikai tünetek indokolják. A májenzimek emelkedése, az alacsony vérlemezkeszám és a hemolízis együttesen gyors beavatkozást igényel.
A modern diagnosztikában egyre nagyobb szerepet kapnak bizonyos biomarkerek, például az sFlt-1 és a PlGF arányának vizsgálata. Ezek segíthetnek annak eldöntésében, hogy valóban preeclampsiáról van-e szó, illetve megbecsülhető a rövid távú kockázat. Bár ezek a vizsgálatok még nem minden intézményben rutinszerűek, a nemzetközi ajánlások egyre inkább támogatják alkalmazásukat magas rizikójú esetekben.
Létezik úgynevezett gesztációs hipertónia, amikor fehérjevizelés és szervi érintettség nélkül emelkedik a vérnyomás. Ugyanakkor az állapot átcsaphat toxémiába, ezért a gondos követés elengedhetetlen.
A kezelés alapelve mindig az anya biztonsága, miközben a magzat érettségét is figyelembe kell venni. Enyhébb esetekben szoros ambuláns ellenőrzés, pihenés, vérnyomáscsökkentő terápia és magzati monitorozás elegendő lehet. Súlyosabb esetben kórházi felvétel szükséges. A görcsmegelőzésben a magnézium-szulfát adása bizonyítottan hatékony, különösen eclampsia veszélye esetén.
A végleges megoldást azonban a szülés jelenti, hiszen a kóros lepény eltávolításával a folyamat kiváltó oka megszűnik. A szülés időzítését gondos mérlegelés előzi meg: mennyire érett a magzat tüdeje, milyen gyorsan romlik az anya állapota, fennáll-e közvetlen életveszély. Koraszülés esetén a neonatológiai ellátás jelentősége felértékelődik.
A szülést követő napokban is fennállhat a vérnyomás-emelkedés, sőt, ritkán postpartum eclampsia is kialakulhat. Ezért a gyermekágyas időszakban is szükséges az ellenőrzés.
Hosszabb távon a preeclampsián átesett nők esetében nagyobb a későbbi szív- és érrendszeri betegségek kockázata. A kutatások azt mutatják, hogy az ilyen terhesség a női szervezet „stressztesztjeként” is felfogható: ha a keringési rendszer sérülékenyebb, az a későbbi évtizedekben magas vérnyomásban, szívbetegségben jelentkezhet. Ezért a szülés után is fontos az egészséges életmód, a testsúlykontroll és a rendszeres vérnyomás-ellenőrzés.
Megelőzés tekintetében a magas rizikójú várandósoknál – például korábbi preeclampsia, többes terhesség, krónikus hipertónia vagy autoimmun betegség fennállása esetén – az alacsony dózisú aszpirin adása bizonyítottan csökkenti a betegség kialakulásának esélyét. Ennek alkalmazásáról azonban minden esetben a kezelőorvos dönt.
Összességében a terhességi toxémia ma már jól ismert és szoros ellenőrzéssel többnyire biztonságosan kezelhető állapot. A kulcs az időben történő felismerés, a rendszeres gondozás és az együttműködés az egészségügyi szakemberekkel. Ha Ön figyel a teste jelzéseire, és nem hagyja figyelmen kívül a gyanús tüneteket, jelentősen hozzájárulhat saját és születendő gyermeke biztonságához.
Legtöbbször a terhesség 20. hete után jelentkezik, jellemzően a harmadik trimeszterben. Ritkábban korábban is kialakulhat, illetve a szülést követő napokban is felléphet.
Igen, az első terhesség önmagában is kockázati tényező. Emellett fokozza a rizikót a többes terhesség, az ikerterhesség, a krónikus magas vérnyomás, a cukorbetegség, az elhízás, az autoimmun betegségek vagy a családi halmozódás.
Nem. Létezik úgynevezett gesztációs hipertónia is, amikor emelkedett a vérnyomás, de nincs fehérjevizelés vagy szervi érintettség. Ugyanakkor ez az állapot átalakulhat preeclampsiává, ezért rendszeres ellenőrzés szükséges.
Erős, nem múló fejfájás, látászavar, hirtelen kialakuló arc- vagy kézduzzanat, jobb bordaív alatti fájdalom, hányinger-hányás, illetve a magzati mozgások csökkenése esetén haladéktalanul jelentkezzen vizsgálatra.
Igen. Előfordulhat, hogy Ön semmilyen szubjektív tünetet nem észlel, ezért kulcsfontosságú a rendszeres vérnyomásmérés és vizeletvizsgálat a terhesgondozás során.
Elsődleges toxémia esetén – azonos apától származó újabb terhességben – ritkább a kiújulás. Ugyanakkor ha már átesett preeclampsián, a későbbi terhességekben valamivel nagyobb a kockázat, ezért fokozott ellenőrzés javasolt.
Teljes biztonsággal nem előzhető meg, de a kockázat csökkenthető. Magas rizikójú esetekben az orvos alacsony dózisú aszpirint javasolhat. Emellett fontos a testsúlykontroll, az egészséges étrend, a rendszeres ellenőrzés és a vérnyomás figyelése.
Igen, a magnéziumhiány előfordulhat terhességi toxémia (preeklampszia) után, és ez nem ritka jelenség. A preeklampszia során a szervezetben gyakran alakul ki elektrolit-egyensúly-zavar, többek között a magnézium szintje is csökkenhet. Ezen kívül a terhesség alatt, és különösen komplikációk után a vese fokozott magnéziumürítése is előfordulhat. A magnéziumhiány tünetei, például izomgörcsök, fáradtság, szorongás vagy alvászavar a szülés után is jelentkezhetnek. Gyakran ezért a terhesgondozás során magnézium-kiegészítést adnak a preeklampsziás anyáknak, és a szülés után is érdemes ellenőrizni a szintet.
A lepény megszületésével a kiváltó ok megszűnik, de a vérnyomás még napokig emelkedett maradhat. Ritkán a szülés után is kialakulhat görcsroham, ezért a gyermekágyas időszakban is szükséges az orvosi kontroll.
Igen. A preeclampsián átesett nők esetében később nagyobb eséllyel alakulhat ki magas vérnyomás vagy szív-érrendszeri betegség. Emiatt a szülés után is javasolt az életmódra és a rendszeres belgyógyászati ellenőrzésre figyelni.
A lepénykeringés romlása miatt a magzat növekedése visszamaradhat, koraszülés válhat szükségessé. Időben felismert és gondosan kezelt esetben azonban az újszülöttek többsége megfelelő ellátás mellett jól fejlődik.
Felhasznált irodalom: