Fiatalokban, rendszerint 20 éves kor alatt jelentkező rosszindulatú csontdaganat, mely oka nem teljesen tisztázott.
A csontdaganat a csontvelő őssejtjeiből indul ki. Főleg a hosszú csöves csontok, úgy, mint a combcsont, sípcsont és a felkarcsont érintettek. Jelentkezhet lapos csontokban is, mint például a bordák vagy a koponyacsontok. A Ewing-szarkóma gyakran ad áttéteket a tüdőbe és más csontokba.
Az Ewing-szarkóma tünetei
Rendszerint először végtagduzzanat és fájdalom (krónikus) jelentkezik a betegnél, majd ezekhez a tünetekhez láz és emelkedett fehérvérsejtszám társul. A tünetek 3-6 hónapig állnak fenn. Az elváltozás gyors lefolyású, emiatt a beteg állapota gyorsan romlik.
Az Ewing-szarkóma lefolyása
A betegség lefolyását a kezeléskori stádium, az áttétek jelenléte befolyásolja. A betegek 50-70 %-a éri meg az ötödik évet a diagnózis felállítása után.
Az Ewing-szarkóma diagnózisa
Röntgenvizsgálattal az Ewing-szarkóma előrehaladott állapotban jellegzetes képet mutat. CT és MR vizsgálat szerepe a daganat kiterjedésében fontos. Biopsziás mintavétellel pedig a csontdaganat szövettanilag is igazolható.
Az Ewing-szarkóma kezelése
A Ewing-szarkóma mind sugárkezelésre, mind kemoterápiára érzékeny. E miatt a sebészi beavatkozás előtt kombinált kemoterápia, majd sugárkezelés, a sebészi beavatkozás után pedig ismételt kombinált kemoterápia az elfogadott kezelési séma.
Gyakori kérdések a Ewing-szarkómáról
Mi a Ewing-szarkóma?
A Ewing-szarkóma ritka, rosszindulatú daganatos betegség, amely leggyakrabban a csontokat érinti, de kialakulhat a lágyrészekben is. Elsősorban gyermekeknél, serdülőknél és fiatal felnőtteknél fordul elő.
Melyik életkorban a leggyakoribb a Ewing-szarkóma?
Leginkább serdülőkorban és fiatal felnőttkorban diagnosztizálják. Gyermekeknél ritkábban, de már kisgyermekkorban is kialakulhat. Idősebb felnőtteknél nagyon ritka.
Hol alakul ki leggyakrabban a Ewing-szarkóma?
Gyakori kiindulási helye a medence, a combcsont és más hosszú csöves csontok, illetve a bordák. Lágyrészekben is megjelenhet, ilyenkor extraossealis, vagyis csonton kívüli Ewing-szarkómáról beszélünk.
Milyen tünetei lehetnek a Ewing-szarkómának?
A leggyakoribb tünet a tartós, fokozódó csont- vagy lágyrészfájdalom. Előfordulhat duzzanat, tapintható csomó, érzékenység, mozgásbeszűkülés, sántítás vagy ritkábban megmagyarázhatatlan csonttörés is. Egyes betegeknél láz, fáradékonyság és fogyás is jelentkezhet.
Miben különbözik a növekedési fájdalomtól?
A Ewing-szarkóma okozta fájdalom jellemzően tartós, egyre erősebb lehet, és nem feltétlenül csak este jelentkezik. Duzzanat vagy tapintható elváltozás is társulhat hozzá. A tartós vagy romló, megmagyarázhatatlan csontfájdalmat ezért érdemes orvossal kivizsgáltatni.
Okozhat-e duzzanatot a Ewing-szarkóma?
Igen. A daganat környezetében duzzanat, érzékenység és melegség is kialakulhat. Lágyrészben kialakuló Ewing-szarkóma esetén egy növekvő, esetenként fájdalmatlan csomó lehet az első feltűnő jel.
Fertőzésnek tűnhet a Ewing-szarkóma?
Igen, bizonyos esetekben a tünetek – például fájdalom, duzzanat és láz – fertőzéshez hasonlíthatnak. Emiatt a diagnózis felállítása néha nem egyszerű, különösen akkor, ha a tünetek kezdetben nem jellegzetesek.
Hogyan diagnosztizálják a Ewing-szarkómát?
A kivizsgálás általában képalkotó vizsgálatokkal kezdődik. Röntgen, MRI és szükség esetén CT vagy PET/CT segíthet a daganat kiterjedésének megítélésében. A biztos diagnózishoz biopsziával nyert szövetmintát vizsgálnak meg.
Milyen vizsgálattal lehet biztosan kimutatni?
A diagnózis megerősítéséhez szövettani vizsgálat szükséges. A patológiai vizsgálatot gyakran molekuláris vagy genetikai vizsgálatokkal is kiegészítik, amelyek segíthetnek az Ewing-szarkómára jellemző genetikai eltérések azonosításában.
Mi okozza a Ewing-szarkómát?
A pontos oka nem ismert, és általában nem vezethető vissza életmódbeli tényezőre. A daganatsejtekben jellegzetes genetikai átrendeződés alakul ki, amely fontos szerepet játszik a betegség kialakulásában. A leggyakoribb eltérés az EWSR1 gén és az ETS géncsalád egyik tagja, leggyakrabban az FLI1 közötti fúzió.
Örökölhető-e a Ewing-szarkóma?
A Ewing-szarkóma általában nem öröklött betegség. A daganat kialakulásához kapcsolódó jellegzetes genetikai eltérések többnyire a daganatsejtekben, az élet során alakulnak ki, és nem a szülőktől örökölt genetikai változások.
Átterjedhet-e más szervekre?
Igen. A Ewing-szarkóma áttéteket adhat. A leggyakoribb áttéti helyek a tüdő, a csontok és a csontvelő. A diagnózis felállításakor ezért rendszerint azt is megvizsgálják, hogy van-e a szervezet más részén daganatos érintettség.
Mit jelent, ha a Ewing-szarkóma áttétes?
Az áttétes betegség azt jelenti, hogy a daganat a kiindulási helyén kívül is megjelent. Az áttétek helye és kiterjedése fontos tényező a kezelés megtervezése és a várható kimenetel szempontjából.
Hogyan kezelik a Ewing-szarkómát?
A kezelés rendszerint több módszer kombinációjából áll. A legfontosabb kezelési lehetőségek a kemoterápia, a műtét és a sugárterápia. A pontos kezelési tervet a daganat helye, mérete, kiterjedése, az áttétek jelenléte és más egyéni tényezők alapján állítják össze.
Mindig szükség van műtétre?
Nem feltétlenül. Ha a daganat biztonságosan eltávolítható, a műtét fontos része lehet a kezelésnek. Bizonyos esetekben a sugárkezelés jelenthet alternatívát vagy kiegészítő kezelést, különösen akkor, ha a daganat műtéti eltávolítása nehéz vagy jelentős funkciókárosodással járna.
Gyógyítható a Ewing-szarkóma?
Igen, a Ewing-szarkóma kezelhető, és sok esetben tartós gyógyulás érhető el. A kilátásokat többek között az befolyásolja, hogy a diagnózis felállításakor van-e áttét, mekkora és hol helyezkedik el a daganat, illetve hogyan reagál a kezelésre.
Mennyi ideig tart a kezelés?
A kezelés általában hosszú hónapokon át tart, és több egymást követő kezelési szakaszból állhat. A kemoterápiát rendszerint a műtéttel és/vagy sugárkezeléssel összehangolva alkalmazzák. A pontos időtartam betegenként eltérő.
Visszatérhet-e a Ewing-szarkóma?
Igen, a sikeres kezelés után is kiújulhat. A kiújulás történhet a korábbi daganat helyén vagy a szervezet más részén. Emiatt a kezelés befejezése után rendszeres kontrollvizsgálatokra van szükség.
Milyen kontrollvizsgálatokra lehet szükség?
A követés során az orvos a betegség korábbi helyét és a lehetséges áttéti területeket is ellenőrzi. A kontroll része lehet fizikális vizsgálat, képalkotó vizsgálat, például MRI, CT vagy mellkasi képalkotás, az egyéni kockázatok és a korábbi kezelések alapján.
Mikor forduljon orvoshoz tartós csontfájdalommal?
Ha a csontfájdalom tartósan fennáll, fokozódik, éjszaka is jelentkezik, duzzanat vagy csomó társul hozzá, illetve ha sérülés nélkül alakul ki jelentős fájdalom vagy törés, indokolt orvosi kivizsgálást kérni. Ezeknek a tüneteknek számos, a daganatnál sokkal gyakoribb oka lehet, de a tartós panaszokat érdemes tisztázni.
Felhasznált források:
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!