Szóljon a zene! - milyen a személyes terünk?

A mobilból kihangosított zene és az egyházi énekek kapcsolata? Bár az összehasonlítást a legtöbb templomba járó valószínűleg elutasítaná, a mobiltelefonokból kihangosított zenének és az egyházi énekeknek több közös tulajdonságuk van, mint korábban gondoltuk volna...

Szakértők szerint mindkét tevékenység a személyes tér és terület kijelölésére irányul. Dr. Harry Witchel szerint a zene a madarak és rovarok dalaira hasonlít, akik így jelölik ki territóriumaikat.

"A fiatalok általában a tömegközlekedési eszközökön hallgatják kihangosítva kedvenc számaikat. Sokan nem értik, miért akarná valaki rossz minőségű hangszórón nyilvánosan hallgatni a zenét? Ez azonban nem a zenehallgatásról, hanem a személyes tér kijelöléséről szól. A fiatalok így ismerős közegbe kerülnek, ami csak az övék. Bizonyos értelemben a zene meghatározza a környezetet. Azt, hogy ki tartozik oda és minek kellene történnie azon a helyen. Ebben hasonlít a templomi énekekre és himnuszokra."

Az állatvilágban egyáltalán nem ritka az, hogy egyes fajok hangokkal jelölik meg területüket. A madarak között sokan riválisaikat is dalaikkal tartják távol. Dr. Witchel szerint ez a jelenség embereknél is jelen van, ezért lehetséges, hogy miért különbözik annyira az emberek zenei ízlése.

A szerkesztő hozzászól...

Magam a rock-koncertek vonatkozásában voltam sokáig érintett... Már többszáz méterről vonzza az embert, ahogy dübörög a dob és a basszus.

A hangerő, a többszáz watt egyrészt óriási hangnyomást okoz (utólag néhány órás fülzúgással...), valamint egy hatalmas ernyőszerű, burkolóérzéssel együtt: aki ott van, az mind összetartozik... legalább arra a néhány órára.

"A zene egy bizonyos érzelmi közeget teremt és építi a csapatszellemet. Ezen kívül növelheti a teljesítményt és a magabiztosságot is, de csak abban az esetben, ha az a zene szól, ami az egyének és a csoport igényeinek megfelel."