Rekord számú résztvevő hallgatta a XXVIII. Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség éves konferenciáján az egészségpolitikai fórumot. Az egészségügyet érintő olyan legfontosabb kérdések kerültek terítékre, mint például a humán erőforrás helyzet, az ellátás és betegút szervezés valamint mindezek finanaszírozása.
Több mint 400 résztvevővel, 2026. szeptember 16. és 18.-a között, Balatonfüreden tartják a XXVIII. Magyar Járóbeteg Szakellátási konferenciát és XXIII. Járóbeteg Szakdolgozói konferenciát.
A rendezvény első napján került sor az ágazat legfontosabb szakmai szereplőit megszólító kerekasztal megbeszélésre, ahol az Egészségügyi Minisztérium, az Országos Tisztifőorvos, a NEAK és az a OKFO reagált a Szövetség Állásfoglalásában felvetett témákra, valamint a felkért hozzászólóként a MESZK, MÁE, MÁIE, EGVE, MOK, Kórházszövetség képviselőinek, illetve a közönség kérdéseire.
A kerekasztal felvezetéseként Dr. Pásztélyi Zsolt, a Medicina 2000 Szövetség elnöke bemutatta állásfoglalásukat a legfontosabb szakmai problémák azonosításához, valamint a szakmai szempontokat is tiszteletben tartó megoldások megtalálásához.
Dr. Buga László az Egészségügyi Minisztérium szakellátásért felelő államtitkára a felvetett témákkal kapcsolatban előre bocsátotta, ez mind releváns felvetés, és hogy igyekeznek mindennel aktívan foglalkozni, de priorizálni kell. Egyetértett azzal, hogy a magyar ellátórendszerben fekvőbeteg ellátási túlsúly van, ami hosszabb távon egyszerűen nem fenntartható, így járóbeteg ellátás fejlesztésére van szükség. Stratégiailag fontos, hogy egyfajta autonómiája legyen a járóbeteg ellátásnak, ami segít a HR kihívások kezelésében is. Elhangzott, hogy az a jó járóbeteg fejlesztés, ami fekvőbeteg ellátásban eltöltött időt spórol meg. Hangsúlyozta, hogy mindebben (is) az ellátásszervezés a kulcs, egyértelmű betegutakra van szükség.
Dr. Kőrösi László a NEAK főigazgató-helyettese bevezetésként elmondta, hogy az ő értelmezésében a járóbeteg ellátásba tartozik a szakellátás és a háziorvosi ellátás is, ami így nagyobb funkciót, feladatot és felelősséget is jelent. Szorgalmazta a járó szakellátás és a háziorvosok szoros együttműködését, ugyanakkor a háziorvosoknál a szoros praxisközösségi forma megítélése szerint „nem vezetett sehová”. Jelenleg a beteg kap egy diagnózist és utána magára van utalva a gyógyítása megszervezésében, ehelyett a háziorvosának kellene leszervezni a betegutat. Kiemelte, hogy szerinte nem a finanszírozás (a pénz) a nagy gond, sokkal inkább az ellátás szervezése.
Dr. Szondi Zita, az OKFŐ Egészségügyi Ellátórendszerért Felelős főigazgató-helyettese leszögezte, hogy az akut sürgősségi ellátást mindenki kapja meg, a többi ellátási forma pedig tervezhető. Hozzátette, hogy ha krónikus betegség nincs jól ellátva, a páciens meg fog jelenni a sürgőségi ellátásban. A tervezhető ellátásoknál kötelező előjegyzés szükséges, véleménye szerint több kapacitás is van a járóbeteg szakellátásban mint amennyi jelenleg ki van használva. Hozzátette, hogy a JIR rendszere valóban felborította némiképpen a területi ellátási kötelezettség rendszerét.
Dr. Buga László államtitkár úr a területi ellátási kötelezettségre kitérve elmondta, hogy látják a problémát, és megítélésük szerint a TEK rendszerét mindenképpen újra kell gondolni. Ezt követően aláhúzta, hogy betegút monitoringra van szükség. Erre kell ráépülnie az indikátorrendszernek, ami megmutatja hol van a gond, mi lehet az ellátás késésének az oka, hol vannak a beavatkozási pontok. Minderre kell ráépülnie az ösztönző finanszírozásnak. A jelenlegi rossz rendszer példájaként a sürgősségi ellátásban megjelenő, de arra valójában rá nem szoruló beteget említette, ugyanis ez a probléma önmagában a sürgősségi ellátásban nem megoldható. Elhangzott: tudja, hogy minden tervezetten történjen nem megoldható, de törekedni kell rá. Végezetül a szabályozókat illetően rámutatott, hogy megítélés szerint nem a szabályozás lecserélése a megoldás, inkább ösztönzők kialakítása a meglévő jogszabályok betartására.
Dr. Orosz Beatrix országos tisztifőorvos ellátásszervezés ügyben a veleszületett szifilisz járványt hozta példaként, mivel az 100 százalékban megelőzhető lenne. Ennek ellenére egyre több ilyen eset tűnik föl (elhangzott, hogy idén júliusra meghaladtuk a teljes 2025 esetszámot), mivel az ellátás fragmentált, nincsenek betegutak, és óriási területi egyenlőtlenségek vannak, ami már egészségügyi kockázatot jelent. Pozitív példa pedig az integrált sürgősségi és alapellátási ügyelet, közös betegfogadással, majd a triázs után minden beteg az állapotának megfelelő szintű ellátásban részesül. Hozzátette, hogy az integrált ügyeletekhez érdemes lenne hozzátenni még egy ügyeletes patikát is.
A humánerőforrás helyzetet illetően államtitkár úr kitért azokra a felvetésekre, amik a képzés felgyorsítására utaltak. Elmondta, hogy az orvosképzés átalakítása nagyon lassú folyamat lenne, de a „nagy” szakmák (pl. belgyógyászat) felgyorsíthatóak lennének, véleménye szerinte itt az alapképzés túl hosszú, érdemes lenne helyette licenszvizsgák kiszélesítésében gondolkodni. Az elhangzottakra reagálva azt is elmondta, hogy mindenképpen be kell vezetni, hogy rezidenseket fogadhasson a járóbeteg szakellátás is.
A magánszektor elszívó hatását illetően Dr. Kőrösi László leszögezte: az állami ellátás önmagában a bérekben nem tud versenyezni. Hozzátette, hogy jelenleg az orvosi bérekben nincs teljesítmény alapú különbség, mint ahogy az intézményi finanszírozásban sem (jelenleg az intézményi finanszírozás több mint a fele fix, bér jellegű). Pedig a teljesítményalapú finanszírozás és bérezés fontos lenne a munkaerő megtartásában. Rámutatott arra is, hogy bár a magánszektorban történő munkavállalás OKFŐ engedélyhez kötött, mégsincs központi nyilvántartás a magánban szektorban dolgozókról.
A témához kapcsolódva Dr. Álmos Péter a MOK elnöke bemutatott egy a tagjaik körében végzett felmérést, miszerint a magán szektorban történő munkavállalás esetében két olyan szigorítás akadt, aminek érdemi támogatása volt (bár mindkettő esetében ez kevesebb volt mint 50%): a szakvizsga megszerzését követő moratórium (időkorlát amíg nem vállalhat a friss szakorvos magánban munkát), illetve a munkavállalás valamely, az állami szektorban mért minőségi indikátor teljesüléséhez kötése.
Dr. Szondi Zita e téma kapcsán megjegyezte, fontos kérdés, hogy szigorítani vagy motiválni kellene? Rámutatott, hogy lehet a magánorvosi tevékenységeket is szabályokkal korlátozni, például a kapacitás korlátozással. Azonban - tette hozzá - a felmérések szerint nem elsősorban a bérezés miatt vándorolnak el az orvosok a magánellátásba, inkább kiszámíthatóság hiánya és a munkakörülmények miatt.
A népegészségügyet illetően az országos tisztifőorvos asszony leszögezte, hogy azt csak egységes rendszerbe szervezve képelhető el. Mind a védőnői ellátás, mind az EFI-k csak ebben a rendszerben képzelhetőek el, népegészségügyi kulcsszereplők nem lehetnek máshol, egységes irányítás alatt kell lenniük.
A résztvevők a második, szakmai napon áttekintik a klinikum aktualitásait, és olyan témák is terítékre kerülnek, mint például a mesterséges intelligencia, telemedicina, dohányzás vagy a laboratóriumi diagnosztika.
A harmadik napon az intézményi menedzsmentről, a mindennapok kihívásairól lesz szó, kiemelten foglalkoznak majd HR kérdésekkel és informatikai témákkal.
A Medicina 2000 Járóbeteg Szakellátási Szövetség elnökségének állásfoglalása - teljes terjedelmében
"A Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség 30 éve képviseli a szakrendelők működését érintő szakmai, szervezési kérdéseket a döntéshozók felé. Összegyűjti a napi működésben megoldásra váró problémákat, és azok megoldására javaslatokat tesz. Alapvető célunk a magyar lakosság szükségleteihez alkalmazkodó egészségügyi ellátás kialakítása, együttműködésben az alapellátással és a fekvőbeteg szakellátással.
1.) Szervezeti kérdések teremtik meg a hatékony szakmai munka alapját
- Sok esetben a járóbeteg szakellátás a kórházi ellátás előszobájává sorvad. Ez nagy fokú szakmai és ellátási hatékonyság csökkenést jelent, ezért szükséges a szakrendelők autonómiának fenntartása. A kórházhoz rendelt intézményeknél a járóbeteg szakellátás funkcionális önállóságát kívánatos megteremteni felelős vezetők kinevezésével, akik az intézményen belül – jogszabály által biztosított jogosítványokkal – képesek a járóbeteg ellátás szakmai és gazdasági képviseletére.
- Tekintettel a kisebb intézményi méretekre, a nagyrészt jól tervezhető ellátásokra, az önálló szakrendelők autonómiáját támogathatja a gazdasági társasági forma, amely rugalmasabb működtetést tesz lehetővé. E működési forma megválasztását fakultatív módon ismét lehetővé kellene tenni a fenntartó önkormányzatok számára.
2.) Az egészségügy humánerőforrás problémájának kezelése az ágazat működésének alapja
- Erősödő formában, folyamatosan érezteti hatását a magánfinanszírozott egészségügyi szolgáltatók humánerőforrás elszívó hatása. Egyes szakmák esetében már olyan mértékű a szakorvoshiány, hogy az már az ellátás biztonságát veszélyezteti, ami hátrányosan befolyásolja a lakosság ellátáshoz jutását és az egészségüggyel kapcsolatos közérzetét. Ezekre a hiányszakmákra az egészségügyi kormányzatnak célzott programokat kellene indítania.
- Mind az orvosi, mind a szakdolgozói körben a bérek legalább inflációkövető emelése folyamatosan valósuljon meg. A bérezésben javasoljuk a teljesítményhez kötött javadalmazás lehetőségeinek vizsgálatát. A humánerőforrás jobb kihasználására a központi bértámogatásoknak a teljesítménydíjakba (német pont, HBCs súlyszám), történő beépítése elősegíti a valós teljesítményalapú alkalmazást, ezért ennek legalább részleges vagy többlépcsős megvalósítását javasoljuk.
- Kérjük a gazdasági/műszaki terület dolgozói javadalmazásának rendezését. A betegbiztonságért és -elégedettségért ezek a kollégák is sokat tesznek.
- A kis ellátóhelyeken egy-egy szakma hetente 5-10 óra rendelési kapacitást jelent. Az egészségügyi szolgálati jogviszonyt nem választók távozásával ellátási hiány keletkezett. Az Eszj tv szerint foglalkoztatás rugalmatlan, bizonyos óraszámra, átmeneti (helyettesítési) időszakra lehetővé kellene tenni az egyszerűbb szerződéses formákat, így például a személyes közreműködői formát.
3.) Az előjegyzési idők csökkentésével növelhető az ellátás biztonsága
- Szükségesnek tartjuk kiterjeszteni a járóbeteg szakellátásban hosszú előjegyzési időkkel működő szakmákra a már bevált kórházi várólista csökkentési programokat, vagy emelni ezen szakmák díjtételeit.
- Fontos a korszerű ellátási formák támogatása, ennek érdekében a telemedicina kiterjesztése, finanszírozásának javítása segítené az előjegyzési idők csökkentését. A témában jogszabály előkészítésben szövetségünk már részt vett, a megkezdett munkát kellene folytatni.
- Az EgészségAblakon keresztül történő előjegyzés kötelező bevezetése a területi ellátási kötelezettséget a járóbeteg szakellátásban felülírta, miközben az a fekvőbeteg intézmények tekintetében megmaradt. Javasolt az előjegyzés szabályainak felülvizsgálata, indokolt esetben a rendszerben való részvétel kötelezettségének eltörlése.
4.) Finanszírozási problémák jelentősen rontják az ágazat működési hatékonyságát.
A járóbeteg intézmények a növekvő kórházi tartozásállomány ellenére is konszolidált, tartozásmentes működést tudnak felmutatni. Ehhez a fenntartó önkormányzatok rendszeres támogatásaira is szükség van, ami elismerést érdemel.
- Folytatni kell a megkezdett finanszírozási kódkarbantartási tevékenységet a járóbeteg szakellátás területén is. Megfelelő kódrevízióval el kell érni a szakmák közötti finanszírozási egyenlőtlenségek felszámolását, és a valós költségen történő finanszírozást.
- A 25, 30, 40 éves jubileumhoz kötött kötelező szolgálati elismerés finanszírozására az intézmények központi forrásból nem kapnak fedezetet, annak kifizetése egy-egy intézmény pénzügyi egyensúlyát képes felborítani. Javasoljuk az OEP bértámogatási rendszer keretein belül ennek igényelhetőségét megteremteni.
- A járóbeteg ellátóknál a kúraszerű ellátások (infúziós kezelések) finanszírozása évtizedek óta nem megoldott. Ezen költséghatékony, és a beteg számára is komfortosabb, ellátási forma finanszírozása számos kórházi esetet váltana ki, nem életszerű kórházhoz rendelésük. Hasonlóan, kérjük az Egynapos Sebészeti egységen belül végezhető beavatkozások/tevékenység körének felülvizsgálatát, és a hozzá tartozó megfigyelési idők korrekcióját a XXI. századi szakmai és technikai fejlődésnek és színvonalnak megfelelve.
- Egészségfejlesztési Irodák a korábbi szakmapolitikai tervek ellenére, több mint egy évtizede nem rendelkeznek egészségügyi jogállással, finanszírozásuk esetleges, bizonytalan, bértámogatásban nem részesülnek, mely megakadályozza a hosszútávon tervezett programok végrehajtását. A helyzet felülvizsgálatra érett.
Szövetségünk tagjai érdekeltek a szükséges változtatások sikeres lebonyolításában, ezért is készen állunk az ágazati döntéshozókkal az együttműködés minden formájára" - hangsúlyozta az allásfoglalás.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!
