Ablációs kezelés

A két legelterjedtebb – és Magyarországon is alkalmazott – ablációs módszer a rádiófrekvenciás (RFA) és a mikrohullámú (MWT) hőabláció.

Mi az abláció, és milyen betegségek kezelésére alkalmazzák?

Az abláció egy olyan orvosi eljárás, amely során hő, fagyasztás, lézer vagy más fizikai energia segítségével elpusztítanak kóros szöveteket. Leggyakrabban szívritmuszavarok, például pitvarfibrilláció vagy pitvari tachycardia kezelésére használják. Ezen kívül alkalmazható daganatos betegségek, például máj- vagy vesedaganatok kezelésére, valamint méhnyálkahártya túlburjánzásának megszüntetésére is.

Az ablációs kezelés, különösen a rádiófrekvenciás abláció (RFA), egy minimálisan invazív eljárás, amely során magas frekvenciájú elektromos áramot használnak a kóros szövetek – például daganatok vagy a szívritmuszavarokat okozó szövetek – elpusztítására. Az RFA egy gyakran alkalmazott módszer a ritmuszavarok kezelésére, és az utóbbi időben a rákos daganatok vagy más kóros szövetek eltávolítására is sikerrel alkalmazzák.

A kezelés lényege, hogy egy tűt vagy katétert helyeznek be a célzott szövetekbe, majd rádiófrekvenciás energiát juttatnak rájuk. Ez az energia hő formájában éri el a szöveteket, és elpusztítja őket, miközben minimalizálja a környező egészséges szövetek sérülését. Az abláció általában jól tolerálható, és kevés szövődménnyel jár.

Az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer a rádiófrekvenciás abláció (RFA), de egy másik, gyorsan fejlődő technika a mikrohullámú hőabláció (MWT).

A rádiófrekvenciás abláció (RFA) során magas frekvenciájú elektromos áramot használnak hőtermelésre, amely elpusztítja a célzott szöveteket. A mikrohullámú hőabláció (MWT) hasonló módon működik, de mikrohullámú energiát alkalmaz a szövetek felmelegítésére és elpusztítására.

Hogyan működik a rádiófrekvenciás abláció és a mikrohullámú hőabláció?

Mindkét ablációs módszer ugyanazt a célt szolgálja: a kóros szövetek, például daganatok vagy aritmiát okozó sejtek elpusztítása hő segítségével. Az eljárás során a következőképpen működnek:

Rádiófrekvenciás abláció (RFA)

A katéteren keresztül rádiófrekvenciás energiát juttatnak be, amely hőt generál. Ez a hő elegendő a szövetek elpusztításához, például a szívritmuszavart okozó szívizomsejtek vagy daganatos sejtek elpusztítására.

Mikrohullámú hőabláció (MWT)

Mikrohullámú sugárzást alkalmaznak, amely gyorsan felmelegíti a szöveteket, és szélesebb, nagyobb területet képes lefedni, mint az RFA. A mikrohullámú energiát katéter vagy tű segítségével juttatják be, és ez a technológia különösen hatékony nagyobb daganatok kezelésére.

Milyen betegségek esetén alkalmazható az RFA és MWT?

Az RFA és MWT számos betegség esetén alkalmazható, hasonló célból, de különböző méretű és típusú kóros szövetek kezelésére.

Rádiófrekvenciás abláció (RFA)

• Szívritmuszavarok: pitvarfibrilláció, kamrai tachycardia, és egyéb aritmiák esetén az RFA hatékonyan képes megszüntetni a rendellenes elektromos jeleket kibocsátó sejteket, helyreállítva a szívritmust.
• Daganatok: máj-, vesedaganatok: Az RFA kisebb daganatok kezelésére alkalmas, ahol a daganatos szövetet célzott hővel pusztítják el.
• Krónikus fájdalom: az RFA alkalmazható fájdalomkezelésre, például ízületi vagy gerincfájdalmak esetén, ahol az idegek fájdalom továbbító képességét szüntetik meg.

Mikrohullámú hőabláció (MWT)

1. 1 Nagyobb daganatok: az MWT nagyobb és több elváltozás kezelésére is alkalmazható, mint például a máj-, tüdő- és vesedaganatok. A mikrohullámú technológia lehetővé teszi, hogy nagyobb szövetterületeket pusztítsanak el rövidebb idő alatt, mint az RFA.
2. 2 Rákos áttétek: az MWT-t gyakran alkalmazzák rákos áttétek kezelésére, különösen akkor, ha a daganatok sebészeti úton nem távolíthatók el.

A rádiófrekvenciás abláció (RFA) előnye

• Minimálisan invazív, rövidebb felépülési idő.
• Pontosan célzott, hatékony kisebb elváltozások esetén.

A rádiófrekvenciás abláció (RFA) hátránya

• Kisebb szövetterületek kezelhetőek vele.
• Ritka esetekben visszatérhet a betegség, ezért ismételt kezelések lehetnek szükségesek.

A mikrohullámú hőabláció (MWT) előnye

• Gyorsabb és nagyobb területet képes kezelni, mint az RFA.
• Alkalmas nagyobb daganatokra és nehezen hozzáférhető helyekre.

A mikrohullámú hőabláció (MWT) hátránya

• Drágább lehet, és kevesebb helyen érhető el.
• Az alkalmazás pontos technikája különösen fontos a környező egészséges szövetek megkímélése érdekében.

Gyakori kérdések az ablációs kezelésről

Az ablációs kezelések, mint a rádiófrekvenciás abláció (RFA) és a mikrohullámú hőabláció (MWT), hatékony megoldást nyújtanak számos betegség, például a szívritmuszavarok és daganatok kezelésében. Az RFA kisebb szöveteket és elváltozásokat céloz meg, míg az MWT nagyobb daganatok és nehezebben elérhető területek kezelésére is alkalmazható. Mindkét módszer minimálisan invazív, és gyorsabb felépülést biztosít, mint a hagyományos sebészeti beavatkozások.

Hogyan zajlik a szívritmuszavarok esetén végzett katéteres abláció?

A katéteres abláció során egy vékony katétert vezetnek be egy véna vagy artéria (általában a combvénán keresztül), majd ezt a szív érintett területére irányítják. Ezután hővel (rádiófrekvenciás abláció) vagy hideggel (kriobláció) elpusztítják azokat a kóros szövetszakaszokat, amelyek a rendellenes szívritmust okozzák. Az eljárás során a beteg általában enyhe bódításban vagy altatásban van, és a beavatkozás több órát is igénybe vehet.

Mennyire hatékony a katéteres abláció a pitvarfibrilláció kezelésében?

A katéteres abláció hatékonysága a pitvarfibrilláció formájától és a beteg egyéni állapotától függ. Paroxizmális (időszakosan jelentkező) pitvarfibrilláció esetén az abláció sikerességi aránya 70–80% körüli, míg tartós pitvarfibrilláció esetén ez az arány valamivel alacsonyabb lehet. Előfordulhat, hogy egy második beavatkozásra is szükség van a hosszú távú siker érdekében.

Milyen kockázatai vannak az ablációnak?

Bár az abláció biztonságos eljárásnak számít, bizonyos kockázatokkal járhat. A lehetséges szövődmények közé tartozik a vérzés, fertőzés, vérrögképződés, szívburokgyulladás vagy ritkább esetben a szívfal kilyukadása (perforáció). A súlyos szövődmények előfordulási esélye azonban alacsony, és a legtöbb esetben az orvosok megfelelően kezelni tudják ezeket.

Milyen gyors a felépülés abláció után?

A felépülés az abláció típusától függ, de általában néhány napot vagy hetet vesz igénybe. A katéteres abláció után a beteg általában 24–48 órán belül hazamehet, és 1-2 hét múlva már visszatérhet a normál tevékenységekhez. Az első néhány hétben előfordulhat átmeneti szívritmuszavar vagy kellemetlen érzés a mellkasban, de ezek a tünetek általában maguktól megszűnnek.

Milyen életmódbeli változtatások javasoltak abláció után?

A sikeres abláció után az orvosok általában egészséges életmód fenntartását javasolják a szívritmuszavarok kiújulásának elkerülése érdekében. Ide tartozik a dohányzás és túlzott alkoholfogyasztás elkerülése, a rendszeres testmozgás, a stresszkezelés, valamint a koffein és az erős stimulánsok mérsékelt fogyasztása. Egyes esetekben vérhígító gyógyszerek szedése is szükséges lehet a stroke megelőzésére.

Milyen esetekben nem javasolt az abláció?

Az abláció nem minden beteg számára megfelelő. Nem javasolt például súlyos szívbetegség, előrehaladott szívelégtelenség vagy más jelentős egészségügyi problémák esetén, amelyek fokozott kockázatot jelenthetnek a beavatkozás során. Az orvosok alapos kivizsgálást végeznek annak eldöntésére, hogy a beteg alkalmas-e az ablációs kezelésre.

Mi történik, ha az abláció nem sikeres?

Ha az abláció nem hozza meg a kívánt eredményt, az orvos több lehetőséget is mérlegelhet. Egyes esetekben szükség lehet egy második ablációra, mivel előfordulhat, hogy az első kezelés nem pusztította el teljesen a kóros szövetszakaszokat. Ha az abláció többszöri elvégzése sem vezet sikerre, gyógyszeres kezelést vagy pacemaker beültetését is megfontolhatják.

Meddig tart az abláció hatása?

Ha az abláció sikeres, annak hatása hosszú távú lehet, de egyes betegeknél idővel visszatérhetnek a ritmuszavarok. A pitvarfibrilláció kiújulásának esélye függ a beteg életkorától, társbetegségeitől és az életmódbeli tényezőktől. Éppen ezért fontos az orvosi ellenőrzés és az egészséges életmód fenntartása az abláció után is.

Milyen vizsgálatok előzik meg az ablációs eljárást?

Az abláció előtt az orvos különböző vizsgálatokat rendelhet el a beteg állapotának felmérésére. Ezek közé tartozik az EKG (elektrokardiogram), a szívultrahang, a terheléses EKG, a Holter-monitorozás (24 órás szívritmusfigyelés), valamint laborvizsgálatok. Bizonyos esetekben CT vagy MRI vizsgálatra is szükség lehet a szív anatómiájának pontosabb feltérképezése érdekében.

Felhasznált források:

• Mayo Clinic – Radiofrequency Ablation Overview
• Cleveland Clinic – Radiofrequency Ablation for Arrhythmia
• National Institutes of Health (NIH) – Radiofrequency Ablation for Cancer and Pain
• National Institutes of Health (NIH) – Radiofrequency and Microwave Ablation in Cancer Therapy
• Cleveland Clinic – Microwave Ablation for Tumor