A kórkép a jóindulatú csontdaganatokhoz tartozik. Jellemző kis mérete (általában 2 centiméternél kisebb). Nem ritka, a jóindulatú csontdaganatok mintegy 20%-a. Eredete nem teljesen tisztázott. Férfiakban kétszer olyan gyakori.
Az oszteoid oszteóma a csontok jóindulatú, azaz nem rákos daganata, amely leginkább gyermekeket és fiatal felnőtteket érint. Fő tünete a fájdalom, ami általában éjszaka jelentkezik, és nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) bevételére enyhül.
Forrás: EgészségKalauz
A betegség 10-25 év között jelentkezik. Leggyakrabban a combcsontban és a lábszárcsontban jelenik meg. Az érintett lábban heves, gyakran éjszaka is fellépő fájdalom a jellemző. A fájdalom kis adag Aszpirinnel enyhíthető. Ízület közeli elhelyezkedése esetében izomgörcsök léphetnek fel.
Szakorvos a betegséget már gyakran a röntgenlelet alapján fel tudja állítani. Az elváltozásra jellemző: szabályos kerek, 2 cm-nél kisebb képe általában jól kivehető, mely közepén homogén sötét, míg széli részén 1-2 mm-es világos zóna látható. A vizsgálatot szükség esetén CT képalkotó vizsgálattal kell kiegészíteni.
Elsődleges cél az elváltozás eltávolítása. Ha a teljes eltávolítás nem sikerül, a folyamat kiújulhat és a fájdalom is fennállhat. Alternatív megoldás lehet (ha a beteg nem egyezik bele a műtétbe), hogy az orvos CT által vezérelve, tűszerű szondákat helyez a daganatba. Azután rádiófrekvenciás lökéshullámokat alkalmaznak a tumor elpusztítására.
Az oszteoid osztóma egy sajátos jellegű, jóindulatú csontdaganat, amely bár nem életveszélyes, a mindennapokat komolyan befolyásolhatja. A legnagyobb problémát az általa kiváltott makacs és gyakran éjszaka fokozódó fájdalom jelenti, amely nem csupán a mozgást, hanem az alvást és a teljes életminőséget is rontja.
A daganat maga kicsi, mégis jelentős panaszokat okoz. Ennek oka, hogy az oszteoid osztóma sejtjei olyan prosztaglandinokat termelnek, amelyek erős fájdalomérzetet váltanak ki. Ez magyarázza azt is, miért reagál különösen jól az Aszpirinre vagy más nem-szteroid gyulladáscsökkentőkre (NSAID). Ezek ugyanis gátolják a prosztaglandinok termelődését, így átmenetileg enyhítik a tüneteket.
Bár a betegség leginkább a hosszú csöves csontokat (például a combcsontot, sípcsontot) támadja meg, ritkábban előfordulhat a gerincben, a kéz- vagy lábujjakban is. Gerincnél különösen veszélyes lehet, mert a fájdalom mellett tartáshibákat, izomgörcsöket és gerincferdülést is okozhat.
Az oszteoid osztóma fájdalma könnyen összetéveszthető sportsérülésekkel vagy izomeredetű panaszokkal, főleg fiataloknál. A kulcsfontosságú jel az éjszakai, nyugalomban is fennálló fájdalom, amelyre a beteg jellemzően fájdalomcsillapítóval gyors enyhülést tapasztal. Ez a jellegzetes tünet segít elkülöníteni más kórképektől.
A röntgenfelvétel mellett a CT-vizsgálat adja a legpontosabb képet, mert jól láthatóvá teszi a daganat közepén lévő ún. „nidus”-t (magot), amely körül reaktív csontképződés figyelhető meg. MRI-t is alkalmazhatnak, főként akkor, ha felmerül a gerincérintettség gyanúja, vagy ha az ízületek közelében helyezkedik el az elváltozás.
A sebészi eltávolítás során az orvos célja, hogy a daganat magját teljes egészében eltávolítsa. Ha ez sikerül, a beteg panaszai szinte azonnal megszűnnek. A modern orvoslásban azonban egyre inkább előtérbe kerülnek a kevésbé invazív megoldások, például a rádiófrekvenciás abláció (RFA). Ez a módszer gyorsabb felépülést biztosít, kevesebb szövődménnyel jár, és különösen hasznos nehezen hozzáférhető helyeken, például a gerincnél vagy az ízületek közelében.
Az oszteoid osztóma jóindulatú, tehát nem alakul át rosszindulatú daganattá. Ugyanakkor kezeletlenül is jelentős problémákat okozhat:
Egyes esetekben spontán visszafejlődés is lehetséges, de ez több évig eltarthat, és addig a beteg súlyos fájdalmakkal küzdhet. Ezért általában javasolják az aktív kezelést.
A kilátások összességében nagyon jók. A sikeresen kezelt betegek teljes mértékben visszanyerhetik korábbi életminőségüket és mozgásképességüket. Kiújulás csak akkor fordul elő, ha a daganat magja nem kerül teljes eltávolításra vagy elpusztításra. Rádiófrekvenciás abláció esetén a sikerességi arány meghaladja a 90%-ot.
A műtétet vagy ablációt követően a betegek néhány héten belül visszatérhetnek a mindennapi tevékenységeikhez. Sportolóknál és aktív fiataloknál különösen fontos a fokozatos terhelés, a gyógytorna és az izomerő visszanyerése. Gerincérintettség esetén hosszabb rehabilitációra lehet szükség.
Mivel az oszteoid osztóma eredete nem ismert pontosan, nincs biztos módszer a megelőzésére. Nem köthető sem életmódbeli tényezőkhöz, sem táplálkozáshoz, sem ismert környezeti hatásokhoz. Az egyetlen, amit tehetünk, hogy a gyanús panaszokat (éjszakai csontfájdalom, tartós sántítás) időben kivizsgáltatjuk.
Nem. Az oszteoid osztóma mindig jóindulatú elváltozás, rosszindulatúvá nem válik.
A sebészi vagy rádiófrekvenciás kezelés után a fájdalom általában napokon belül megszűnik, a teljes felépülés néhány hét-hónap alatt várható.
Átmenetileg igen, de hosszú távon nem megoldás, mert a betegség fennmarad. A tartós fájdalom miatt a definitív kezelés javasolt.
Ha a magját nem sikerült teljesen eltávolítani vagy elpusztítani, előfordulhat kiújulás. Ezért fontos a gondos sebészi technika vagy az RFA pontos kivitelezése.
Közvetlenül nem, de ha a betegség a kismedence csontjait érinti, akkor a terhesség alatt fokozódhat a fájdalom. Ebben az esetben érdemes a tervezés előtt kezelni.
Felhasznált irodalom: