Furcsa dolog történik az agyunkban péntek 13-án – ezért érezhetjük balszerencsésnek.
Nem mindig egyetlen nagy probléma áll a tartós rosszkedv hátterében. Néha sok apró, naponta ismétlődő szokás rakódik egymásra, amelyek lassan kimerítik, elszigetelik, és még nehezebbé teszik, hogy észrevegye az élet kellemesebb pillanatait.
Egyetlen megrázó hír is elég lehet ahhoz, hogy az addig hétköznapinak tűnő utcák, terek és zsúfolt helyek hirtelen fenyegetővé váljanak – de nagy különbség van az egészséges óvatosság és aközött, amikor a félelem már elkezdi beszűkíteni az életünket.
Üres kávéspohár az ajtózsebben, kabát a hátsó ülésen, néhány régi blokk a középkonzolon – egy rendetlen autó láttán könnyű azt gondolni, hogy a tulajdonosa az élet más területein is szétszórt, pedig nem feltétlenül fedi ez az igazságot.
Nem kiabál, nem sérteget – mégis teljesen kifárasztja: így ismerheti fel az energiavámpírt.
Sokszor éppen azok a mondatok csúsznak ki a szülő száján, amelyekkel megnyugtatni, bátorítani vagy terelgetni szeretné a gyermekét. Bizonyos hétköznapi kifejezések azonban egészen más üzenetet közvetíthetnek, mint amit a felnőtt szánt nekik.
Ön is sokszor bizonytalanodik el abban, hogy bezárta-e az ajtót?
Van, aki már egy apró karcolástól is ideges lesz, más viszont hónapokig használja a telefonját akkor is, ha a kijelzőjét repedések borítják. Első pillantásra azt gondolhatnánk, hogy mindez egyszerűen igényesség kérdése, a pszichológiai magyarázat azonban ennél jóval érdekesebb. A sérült telefonhoz való hozzáállásunk ugyanis arról is árulkodhat, hogyan kezeljük a mindennapi kellemetlenségeket, és mi alapján hozzuk meg a döntéseinket.