Hogyan segíthetünk egy 8 évesnek, hogy feltudja dolgozni a nagypapája halálát? Az orvos válaszol
Tisztelt Doktor Urak, Doktornők! Tanácsot, útmutatást szeretnék kérni. Áprilisban elveszítettük az édesapámat.
Vastagbél tumort diagnosztizáltak nála néhány éve, amit sikeresen megoperáltak, de áttétet adott a tüdőbe. Sajnos azt már nem lehetett megműteni. Kapott kemoterápiát másfél évig, aztán úgy döntött, hogy elég. Néhány héttel ezelőttig maradt velünk. A 8 éves unokáját, az unokaöcsémet, nagyon megviselte a papa halála. Megváltozott a viselkedése, szorong, fél, sokat kérdez a halálról.
Azt szeretném kérdezni, hogy mi a legjobb, amit tehetünk, hogyan segíthetünk neki Gyermekpszichológus, könyvek a témában? Természetesen minden családtagtól kérdezhet bármikor, de lehet, hogy sok kérdését fel sem meri tenni…
Nagyon köszönöm, ha válaszolnak!
Leginkább a család tud ilyenkor segíteni, főleg (de nem kizárólag) a szülők, ilyenkor közösen jó gyászolni, együtt emlékezni a szép pillanatokra, közösen búcsúzni, akar együtt sírni, mindenképp együtt megélni és megosztani a fájdalmat és a gyászt, ne érezze magát ebben egyedül a gyerek. Ha a felnőttekben ez rendben zajlik, rendben fog zajlani a gyerekben is, ilyen esetben ha elakadás van, általában a felnőttnek kell pszichés segítséget igénybe venni.
A legjobb, ha a saját meggyőződésük szerint mondják el, hol van most a nagypapa, mi történt vele. Számos (vagy inkább már számtalan) segítő könyvet lehet találni a gyerek kora, érettsége, érdeklődési köre szerint Bartos Erikától Lázár Ervinig, mindegy is, melyik könyvből indulnak, a lényeg úgyis az a tartalom, amivel önök töltik fel a beszélgetést, érdemes átlapozni előtte az adott könyvet, hogy nagyjából az önök világnézetéhez passzoló válaszokat adjon a nagy kérdésre.
Egyébként az teljesen normális, hogy egy ilyen helyzetben a gyerek sokat kérdez a halálról, akkor tud csökkenni a szorongása, ha érdemben válaszokat is kap, az ő szintjének megfelelően, minél őszintébben.
