„Kár, hogy az orvosok ezt elfelejtik!” A híres sebész szerint akár 140 évig is élhetnénk

Több évtizedes sebészi praxis és 30 ezer sikeres műtét után kevesen ismerik jobban az emberi test tűrőképességét, mint azok a veterán orvosok, akik a mindennapi munkájuk során szó szerint a kezükben tartották a páciensek életét. Amikor 96 évesen egy 74 éves pácienssel folytatott beszélgetésre emlékezett vissza, a sebész így foglalta össze az öregedéshez való hozzáállását:

— Túl korai még elbúcsúzni az élettől. Olyan sokszor láttam már az emberi test belsejét, hogy teljes meggyőződéssel állíthatom: testünk úgy van kialakítva, hogy legalább 140 évig kibírja. A legfontosabb az, hogy megtanuljuk, hogyan tartsuk jó állapotban.

A modern orvostudomány és a gerontológiai kutatások ma már egyre határozottabban megerősítik azt a hipotézist, miszerint az emberi szervezet biológiai maximális élettartama lényegesen meghaladja a jelenlegi átlagéletkort. A legfrissebb bizonyítékokon alapuló orvosi adatmodellek szerint biológiai tartalékaink akár a 120-150 éves kort is elérhetővé tennék, ha megfelelő életmóddal és megelőzéssel megóvjuk szervrendszereinket.

A műtőben eltöltött 64 év alatt Kowal 30 000 és 35 000 közötti sebészeti beavatkozást hajtott végre. A több ezer nehéz eset közül a mai napig leginkább egy olyan betegre emlékszik, aki a műtét közben elhunyt.

— Életem során több mint 33 ezer műtétet hajtottam végre. Azt mondják, hogy minden orvosnak megvan a maga kis temetője. Életem során azonban csak egy beteg halt meg a műtőasztalon. Ez még abban az időben történt, amikor nem álltak rendelkezésre modern diagnosztikai módszerek, és gyakran a műtét közben kellett döntéseket hozni. Egy 70 éves beteg jött hozzám. Két napon át egy esküvőn bulizott, ünnepelt. Aztán rosszul lett, de nem azonnal kért segítséget. Csak a műtét során derült ki, hogy bélcsavarodás lépett fel nála. Soha nem fogom elfelejteni. Talán tovább élt volna, ha az esküvői asztalnál visszafogottabb lett volna – mondta

Egy kivételes életutat bejárt szakember tapasztalatai és a tudomány mai állása találkozik ebben az elemzésben: hogyan érhető el a magas életkor a fizikai aktivitás, a táplálkozási mértékletesség, az empátia és a mentális jelenlét egyensúlyával?

A biológiai élettartam határai: valóság vagy mítosz a 140 év?

Az emberi test élettartamának elméleti határai régóta foglalkoztatják a kutatókat. Egy a Nature Communications folyóiratban megjelent tanulmány összetett biológiai mutatók és a szervezet dinamikus ellenállóképességének (resilience) elemzésével megállapította, hogy az emberi test maximális biológiai kapacitása valóban 120 és 150 év között mozog.

Az időskori életminőség megőrzése nem a genetikai lottóeredményeken, hanem a mindennapos szöveti és keringési ápoláson múlik. A szervrendszerek túlhasználata és a krónikus gyulladásos folyamatok korai amortizációhoz vezetnek, míg a szándékos mértékletesség védőfaktort jelent.

A túlevés veszélyei és az akut bélkatasztrófák

Az iménti példánál maradva, a hirtelen, nagy mennyiségű és nehezen emészthető táplálék bevitele súlyos megterhelést ró az emésztőrendszerre. A túlzott mértékű étkezés és a mozgásszegény állapot kombinációja akut gyomor-bélrendszeri katasztrófákhoz, többek között bélhűdéshez vagy vékonybél-csavarodáshoz (volvulus) vezethet.

Az emésztőszervi vészhelyzetek megelőzése és a korai felismerés szempontjából a következő klinikai intő jelekre kell kiemelten figyelni:

• Súlyos, görcsös hasi fájdalom, amely hirtelen lép fel és nem enyhül pozícióváltásra.
• Folyamatos hányinger és hányás, különösen ha a hányadék epés vagy gyomortartalmú.
• Szél- és székletürítés teljes hiánya (ileuszos tünetegyüttes).
• Hasi puffadás és deszkakemény hasfal, amely akut peritonitis (hashártyagyulladás) jele lehet.

Amennyiben a fenti tünetcsoportot tapasztalja, azonnali orvosi és sebészeti kivizsgálás szükséges, mivel a szöveti elhalás (nekrózis) órák alatt bekövetkezhet.

A funkcionális mozgás ereje a mindennapokban

A hosszú élet egyik legfontosabb alappillére a folyamatos, nem szerkezetkötött fizikai aktivitás. A modern sportorvostudomány ezt NEAT-ként (Non-Exercise Activity Thermogenesis), azaz edzésen kívüli aktivitási energiaráfordításként határozza meg. A rendszeres kertészkedés, a séta, a hajlongás és a fizikai munka hatékonyabban előzi meg a szarkopéniát (az időskori izomvesztést), mint az alkalomszerű, intenzívebb edzések.

A The Lancet tanulmánya szerint a heti legalább 150 perces fizikai aktivitás – legyen az akár házimunka vagy gyaloglás – 28%-kal csökkenti a korai elhalálozás kockázatát és 20%-kal a szív- és érrendszeri megbetegedések előfordulását.

Kowal mélyen meg volt győződve arról, hogy a hosszú élet titka a folyamatos fizikai aktivitás — függetlenül attól, hogy a mindennapi munkáról vagy a kertészkedésről volt szó:

— Ami a hosszú életet illeti, mindig azt mondom, hogy az életmódnak nagy szerepe van. Elsősorban a mozgás elengedhetetlen. Korán kelek, tornázom, majd elmegyek dolgozni. Nem végzek semmilyen kiegészítő edzést, mert a sebészi munka önmagában is sok mozgást igényel. Hétvégén a kertben dolgozom. Jól boldogulok a lapáttal és a kapával — mesélte.

A testsúly és a vérnyomás szoros kapcsolata

A szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésében a testsúlykontroll kulcsszerepet játszik. A viszcerális (zsigeri) zsír felszaporodása közvetlenül növeli a szisztémás érellenállást és a gyulladásos citokinek szintjét a vérben.

A túlsúly és a hipertónia összefüggésének élettani tényezői:

1. 1 Vese-kompresszió: a zsigeri zsírszövet fizikai nyomást gyakorol a vesékre, ami aktiválja a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszert (RAAS), ezáltal növelve a vérnyomást.
2. 2 Inzulinrezisztencia: a magas vérinzulinszint fokozza a nátrium visszaszívódását a vesékben, ami folyadékvisszatartáshoz és emelkedett vérnyomáshoz vezet.
3. 3 Fokozott szimpatikus tónus: a többletsúly fenntartása folyamatos stresszreakciót vált ki a szimpatikus idegrendszerben, növelve a meglévő érfali terhelést.

A testsúly 5–10%-os csökkentése igazoltan 5–20 Hgmm-rel képes mérsékelni a szisztolés vérnyomásértéket.

Az orvos-beteg kommunikáció és a nocebo-hatás

A klinikai gyakorlatban a kommunikáció nem csupán az információátadás eszköze, hanem aktív terápiás faktor. Míg a placebo-hatás kedvező élettani válaszokat vált ki, a nocebo-hatás – a szorongás keltése, a szakszerűtlen vagy ijesztő megfogalmazás – valós, mérhető fizikai károkat okozhat.

A hirtelen fellépő, extrém mértékű szorongás és félelem a szimpatikus idegrendszer túlműködését váltja ki, ami masszív katekolamin-ürüléssel (adrenalin és noradrenalin) jár. Ez a folyamat súlyos ritmuszavarokat vagy úgynevezett stressz-indukált cardiomyopathiát (Takotsubo-szindrómát) idézhet elő, amely akár szívleálláshoz is vezethet. Az empátia, a megnyugtató orvosi szó és a mentális támogatás biológiai szinten csökkenti a stresszhormonok jelenlétét, elősegítve a posztoperatív felépülést.

A szavak ereje: az orvos szavának különösen nagy súlya van

A fizikai egészség mellett Kowal nagyra értékelte a betegekkel szembeni érzelmi és pszichológiai hozzáállást is. Úgy vélte, hogy a beteggel való jó kapcsolat gyógyító erejű:

— Tudjátok, mire jutottam, amikor a betegeimmel beszélgettem? A barátságos hozzáállás és egy kedves szó meghosszabbíthatja az ember életét. Kár, hogy az orvosok ezt elfelejtik — így foglalta össze a rendelőben szerzett tapasztalatait.

Másrészt arra figyelmeztetett, hogy a beteggel szembeni meggondolatlan hozzáállás tragikus következményekkel járhat:

„Az orvos szavának óriási súlya van. Régen nem közöltük a súlyos betegségben szenvedő betegekkel a diagnózisukat. Támogatást és biztosítékot kaptak tőlünk arról, hogy minden rendben lesz. És egy ideig valóban jobban is érezték magukat. Másrészt viszont egyetlen orvosi szó szó szerint véget vethet egy életnek. A szakorvosi képzésem során tanúja voltam egy ilyen esetnek. Behoztak egy beteget, akinek a lábát meg kellett műteni. Az orvos háttal fordította a beteget a hallgatóknak, és az ujját a csigolyái közé nyomta, mondván: »Itt fogjuk beadni az érzéstelenítőt.« A beteg egyszerűen meghalt. A szíve a félelemtől állt meg” – emlékszik vissza.

„93 évesen is egészségesebb vagyok, mint a fiatal sorozottak”

Az egészségben eltöltött hosszú élet tehát nem csodaszerek eredménye, hanem az emésztőrendszer tiszteltén, a napi szintű mozgáson, a testsúly tudatos szabályozásán és a pszichés egyensúly megőrzésén alapul.

Idős korában is meglepte sokakat a szakmai lendületével. Még kilencven év felett is naponta több tucat beteget és sorozatos katonát fogadott és vizsgált meg:

— A nap első felét sebészként töltöm a katonai sorozóbizottságban. Utána rohannok a körzeti rendelőbe, hogy ott fogadjam a betegeket. De ez még csak nemrég óta van így. Korábban kórházban dolgoztam, betegeket operáltam. A sorozóbizottságban akár ötven fiút is meg tudok vizsgálni egy nap alatt, és ők, őszintén szólva, meglehetősen törékenyek. Skoliózis, lapos láb, vérszegénység, az egyiknek mozgásproblémái vannak, a másiknak idegproblémái, a harmadiknak pedig valami a fejével. Néha azt mondom nekik: „Nézzétek, 93 éves vagyok, és egészségesebb vagyok, mint bármelyikőtök.” Ekkor tartok egy rövid, motiváló beszédet, befejezem az ügyeletet, és rohannok a második munkahelyemre. Időben oda kell érnem a város másik végében lévő rendelőbe – hangsúlyozta az orvos.

Tiltások nélküli menü: szalonna, manna és mértékletesség

Bár nem volt a szigorú étrendi korlátozások híve, gyakran felhívta a betegek figyelmét a túlsúlyból fakadó kockázatokra. Egy 115 kg-os, magas vérnyomásban szenvedő beteggel folytatott beszélgetés során egyértelműen rámutatott a probléma gyökerére:

„Mennyit nyom?” – kérdezte a sebész. „115” – válaszolta a beteg. „Ha 80-at nyomna, nem lennének ezek a panaszai” – jegyezte meg Fjodor Koval.

Saját szokásairól beszélve az egyszerűséget és a mértékletességet emelte ki:

„Mint látható, igyekszem nem túlzásba esni. Fiatal koromban mindig volt egy kis dohány a zsebemben. De 1945-ben leszoktam erről a rossz szokásról. Mindent eszem, nem vagyok válogatós. Megeszem, amit a feleségem készít. Reggelire leggyakrabban manna-kását vagy májas pogácsát eszem. Van egy kedvenc ételem; azt naponta háromszor is meg tudnám enni. Ez a szalonna. De hiszem, hogy nagyon sok múlik a táplálkozáson. Vidéken nőttem fel, sok időt töltöttem a szabadban, és természetes, adalékanyagoktól mentes ételeket ettem, így ma nem panaszkodom az egészségemre” – mondta.

Méltóságteljes távozás a műtőből

A műtétek felhagyásáról szóló döntését nem az erőhiány miatt hozta meg, hanem azért, hogy kímélje a betegek érzéseit, akik gyakran féltek az ő korától. Ugyanakkor soha nem hagyta abba a betegek fogadását és mások segítését:

„Nem az egészségi állapotom, hanem az életkorom késztetett arra, hogy visszavonuljak a sebészetből. Ennek ellenére nem hagytam abba a munkát. Továbbra is fogadok betegeket. Ennek köszönhetően, akárcsak régen, beszélgethetek az emberekkel és segíthetek nekik. Van egy mondás: »Cselekedj jót, és neked is jót fog hozni.« Hiszem, hogy munkám értelme éppen a jótéteményben rejlik. Ezzel foglalkozom szinte egész életemben” – mondta.

Fjodor Danilovics Kowal doktor 2022-ben hunyt el, majdnem százéves korában. Az a meggyőződése, hogy az emberi szervezet jóval hosszabb ideig képes működni, mint azt általában gondolják, továbbra is inspirációt jelent a következő generációk orvosai és betegei számára.

Figyelmébe ajánljuk!

Megvan a hosszú élet titka: ha erre figyel, akár 100 évig is élhet

Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!