A nő problémája egy látszólag jelentéktelen lábpanasszal kezdődött, amelyről a család azt gondolta, rossz keringés vagy valamilyen idegi probléma okozza. Később azonban motoros neuronbetegséget diagnosztizáltak a 70 éves nőnél, aki mára járni sem tud, és a karját, valamint a kezét is egyre nehezebben használja.
- Lynne Gittins betegsége egy jelentéktelen lábpanasszal kezdődött, amit eleinte rossz keringésnek vagy idegi problémának gondoltak.
- Hosszú és frusztráló orvosi vizsgálatok után motoros neuronbetegséget (MND) diagnosztizáltak nála.
- A betegség előrehaladtával Lynne elveszítette járóképességét, és egyre nehezebben használja karját és kezét.
- Otthonában ápolók és szakemberek segítik, és családja továbbra is nagy szerepet játszik az életében.
- Fia, Tom Waterhouse adománygyűjtő gyaloglással több mint 7700 dollárt gyűjtött a motoros neuronbetegség kutatásának támogatására, édesanyja kitartása inspirálta ebben.
Amikor Lynne Gittins lábával először probléma adódott, sem ő, sem a családja nem gondolta, hogy súlyos betegség első jele lehet. A 70 éves, angliai Norfolkban élő nő egy ideig bottal közlekedett, a panaszt pedig rossz keringéssel vagy valamilyen idegi eredetű problémával magyarázták.
Fia, a 40 éves Tom Waterhouse később úgy fogalmazott, édesanyjának egyszerűen volt egy „rossz lába”, ami akkor még nem tűnt különösebben aggasztónak. Semmi nem utalt számukra arra, milyen diagnózis következik majd.
Az alapos vizsgálatok után ugyanis kiderült, hogy Lynne motoros neuronbetegségben, vagyis MND-ben szenved. Ez olyan progresszív idegrendszeri betegségek összefoglaló elnevezése, amelyek az akaratlagos izmok működését irányító idegsejteket károsítják. A betegség előrehaladtával egyre több mozgás válhat nehézzé, és olyan alapvető funkciók is érintetté válhatnak, mint a járás, a beszéd, az evés, a nyelés vagy a légzés.
Egy lábpanasszal kezdődött az egész
Lynne esetében kezdetben nem egy látványos vagy ijesztő tünet jelentkezett. A lába kezdett problémát okozni, ezért egy ideig botot használt a járáshoz.
A család hétköznapi okokra gondolt. Felmerült, hogy talán a keringése nem megfelelő, esetleg valamelyik ideggel van probléma. Fia visszaemlékezése szerint ekkor még nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a tünetnek.
A helyzet azonban nem rendeződött, ezért Lynne orvosi vizsgálatokon vett részt. A diagnózishoz vezető folyamat nem volt egyszerű. Fia szerint számos vizsgálatra volt szükség, és a kivizsgálás időnként kifejezetten frusztráló volt.
Végül kiderült, hogy nem egyszerű keringési zavarról vagy egy elszigetelt idegproblémáról van szó. Lynne-nél motoros neuronbetegséget állapítottak meg.
Mi az a motoros neuronbetegség?
A motoros neuronbetegség nem egyetlen betegséget jelent, hanem progresszív neurológiai betegségek egy csoportját. Közös jellemzőjük, hogy károsítják azokat az idegsejteket, amelyek az akaratlagos izommozgások irányításában vesznek részt.
Ezekre az idegsejtekre van szükség többek között ahhoz, hogy járjunk, megfogjunk egy tárgyat, mozgassuk a karunkat, beszéljünk vagy nyeljünk. Ahogy az idegsejtek károsodnak, az általuk irányított izmok működése is fokozatosan romolhat.
A betegség korai jelei között szerepelhet a kéz gyengesége vagy merevsége, a láb vagy a lábfej gyengülése, valamint izomrángás, izomgörcs és izomfeszülés. A kezdeti tünetek tehát nem feltétlenül drámaiak, és eleinte akár egyetlen végtagot is érinthetnek.
Lynne történetében is ez történt: a család először egy látszólag körülhatárolt lábproblémát észlelt, amely mögött akkor még nem sejtettek progresszív neurológiai betegséget.
Ma már nem tud járni
Lynne állapota azóta jelentősen romlott. A kezdeti lábprobléma után a betegség fokozatosan egyre nagyobb hatással lett a mozgására.
Mára elveszítette járóképességét, és a karja, valamint a keze használata is nehézséget okoz számára. Ez jól mutatja, milyen súlyos következménye lehet a motoros neuronokat érintő progresszív károsodásnak.
A motoros neuronbetegség előrehaladásával az izmok egyre gyengébbé válhatnak. A betegség befolyásolhatja a járást, a kéz és a kar használatát, később pedig a beszédhez, nyeléshez és légzéshez szükséges izmok működését is.
Az, hogy a betegség milyen tünettel kezdődik és milyen ütemben halad előre, azonban nem mindenkinél egyforma. Lynne esetében a láb érintettsége volt az első olyan probléma, amely miatt végül elindult a kivizsgálás.
Hosszú vizsgálatsorozat vezetett a diagnózishoz
Tom Waterhouse szerint édesanyja diagnózisának felállításához számos vizsgálaton kellett keresztülmenniük. A folyamatot időnként nehéznek és frusztrálónak élték meg.
A motoros neuronbetegség felismerése azért sem feltétlenül egyszerű, mert a kezdeti tünetek más betegségekben is előfordulhatnak. Egy gyengülő lábfej, merevség, izomgörcs vagy a kéz ügyetlensége önmagában még nem jelenti azt, hogy valakinek MND-je van.
Lynne esetében is sokkal hétköznapibb magyarázat tűnt valószínűnek az első időszakban. A család rossz keringésre vagy idegi problémára gondolt, és csak a további vizsgálatok után vált világossá, hogy progresszív neurológiai betegség áll a háttérben.
A történet ezért nem arról szól, hogy egyetlen lábpanasz alapján motoros neuronbetegségre kellene gyanakodni. Sokkal inkább azt mutatja meg, hogy egy kezdetben enyhének tűnő, de tartósan fennálló vagy fokozatosan romló mozgásszervi tünet mögött olykor összetettebb ok is meghúzódhat.
A betegsége ellenére továbbra is fontos számára a család
Lynne három gyermek édesanyja, és betegsége előrehaladása ellenére igyekszik továbbra is részt venni a család életében.
Fia külön kiemelte, milyen fontos nagymama két gyermeke számára. Bár már nem tud járni, továbbra is szerveznek közös programokat, és a család például a tengerpartra is elviszi.
Tom szerint édesanyja továbbra is küzd, és a betegség nem változtatott azon, milyen fontos szerepet tölt be a család életében. A mindennapok ugyanakkor egyre több segítséget igényelnek, ahogy Lynne fizikai képességei romlanak.
Otthon kap segítséget az ápolóktól
Lynne ellátásában ma már szakemberek is részt vesznek. A helyi, motoros neuronbetegséggel élőket segítő csapat támogatja őt, az ápolók pedig közvetlenül az otthonában keresik fel.
Fia különösen hálás azért, ahogyan édesanyjával bánnak. Elmondása szerint méltósággal kezelik, és még a humornak is jut hely az ellátás során, ami sokat jelent a családnak.
Az otthoni segítség Lynne számára is könnyebbé teszi a gondozást, hiszen nem minden alkalommal neki kell eljutnia az ellátást biztosító intézménybe. Egy olyan állapotban, amikor már a járás és a karok használata is jelentős nehézséget okoz, ennek különösen nagy jelentősége lehet.
Fia 100 mérföldet gyalogolt érte
Tom Waterhouse édesanyja betegsége miatt úgy döntött, hogy adománygyűjtésbe kezd a motoros neuronbetegség kutatásának támogatására.
Ehhez nem mindennapi vállalást választott: 100 mérföldet, vagyis körülbelül 161 kilométert gyalogolt megállás nélkül Norfolk területén.
A kihívással több mint 7700 dollárnak megfelelő összeget gyűjtött össze a My Name'5 Doddie Foundation számára. A szervezet a motoros neuronbetegség kutatását támogatja, és Doddie Weir egykori skót rögbijátékos emlékére hozták létre, aki maga is MND-ben szenvedett.
Tom számára a rendkívüli fizikai kihívás személyes jelentőséggel bírt. Édesanyja kitartása inspirálta arra, hogy végigcsinálja a 100 mérföldes gyaloglást.
Egy apró tünetből súlyos diagnózis lett
Lynne Gittins történetének egyik legfeltűnőbb része, milyen jelentéktelennek tűnt kezdetben az a panasz, amely miatt végül orvoshoz fordult.
Nem hirtelen bénulás, komoly rosszullét vagy más drámai tünet jelezte a problémát. Egyszerűen a lába nem működött megfelelően. Egy ideig bottal járt, miközben ő és családja azt feltételezte, hogy rossz keringés vagy valamilyen idegprobléma okozza a változást.
A diagnózis után azonban állapota fokozatosan romlott, és ma már nem képes járni, miközben a kezei és a karjai használata is nehezebbé vált.
A motoros neuronbetegség korai tünetei között valóban szerepelhet a láb vagy a lábfej gyengesége, ahogyan a kéz gyengülése vagy merevsége, az izomrángások, görcsök és izomfeszülés is. Ezeknek azonban számos más, jóval gyakoribb oka is lehet.
Éppen ezért egy ilyen tünet önmagában nem jelenti azt, hogy valaki motoros neuronbetegségben szenved. Ha azonban az izomgyengeség tartós, fokozódik, terjed, vagy egyre inkább akadályozza a járást és a mindennapi mozgásokat, kivizsgálásra van szükség.
Lynne családja ma már egészen más életet él, mint amikor először észrevették a problémát a lábával. A 70 éves nő fizikai képességei jelentősen beszűkültek, ugyanakkor továbbra is aktív része családja életének. Fia pedig éppen az ő kitartásából merített erőt ahhoz, hogy több mint 160 kilométeres gyaloglásával pénzt gyűjtsön annak a betegségnek a kutatására, amely édesanyja életét alapjaiban változtatta meg.
Ez az autoimmun betegség lábfájdalommal is kezdődhet
- Ez az autoimmun betegség lábfájdalommal is kezdődhet
- Fáj a lába, pedig nem ütötte be? Vérrög is okozhatja a panaszt
- Ezzel jelzi a lába, ha vérrög alakult ki – így ismerheti fel a trombózist
- Éjszaka úgy érzi, mintha égne a lába? Nem mindig a meleg takaró az oka
- Sokan csak lábfájdalomnak hiszik, pedig infarktusra és stroke-ra is figyelmeztethet
- Minden lépés fáj? Ezek a betegségek okozhatnak sarokfájdalmat
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en,Tiktok-on is!