Pszichiátriai gyógyszerek, és betegség
Kérdés: Üdvözlöm!
Gyerekkorom óta szorongó vagyok.. most ötvenes. 12 évig szedtem Paroxat-ot, igazán nem volt javulás nálam.
Régen jó pszichoterápián vettem rész ma nincs mód rá. Sajnos az SSRI tönkretette a házaséletem, hanyaggá váltam, de a pánik nem múlt el. Mást nem bírtam szedni.
Kb. egy éve nem szedem, de Rivotrilt szedem.
Most Valdoxant kaptam, de csak 8 szemet vettem be belőle, eddig. Iszonyú egy évem volt már, örökké sírok és féltem magam, a világot. Öregnek érzem magam.
Szivemre szedem a Concort és a Ritmonormot.
Örökös sírárok gyötörnek.
Minimálbérből élünk kínkeservesen, szinte éhezünk.
De még ez nem elég nem szeretem a férjem nem bírom elviselni... Pedig jó ember mégsem vonz.Tudom, hülyén hangzi, dek őt okolom mindig.
Pedig én is hibás vagyo,k 50%-os vagyok: semmit nem kapok mert nincs szoláglati időm elég.
Eddig nem érzek semmit a Valdoxannal kapcsolataban, se jót se rosszat csak hogy az életem elszállt, ez van bennem, úgy érzem megőrülök.
Egész életemben azt vártam, hogy jobb lesz de nem lett...
üdvözlettel:
Válasz:
Nyilván egy rövid levélben nem lehet mindenre kiterjedően válaszolni Önnek...
Ehhez sokkal több dolgot kellene ismerni az Ön korábbi betegségeiről, kórtörténetéről.
Leírta, hogy az évek során milyen gyógyszereket kapott/szedett az utóbbi években, évtizedekben.
Nagyon valószínűnek látszik, hogy itt nem elsősorban a gyógyszereken lenne a hangsúly, sokkal inkább valamilyen életmód-, életvezetésbeli problémát kellene megoldani - de legalábbis javítani, és nem gyógyszeres eszközökkel.
Tudja, sokszor igaz, hogy a gyógyszerek csak segítenek, de saját elhatározásunk, saját aktivitásunk, valamilyen tevékenység sokat számít! Lehet, hogy elegendő egy kisebb változás, változtatás, valamilyen munka, hobbi, bármi, ami hasznos, fontos, vagy egyszerűen csak kedvét találja benne. Meg kell keresni, mit szeretett csinálni régen, hátha ezt lehetne folytatni - vagy legalább újrakezdeni.
A család egyébként nagy erő tud lenni, különösen a bajban, gondolja el, milyen lehet egyedül élni - főleg ha az ember nem egészséges... Érdemes erre is gondolni, ki adhat támaszt a mindennapokban.
A gyógyszerelést a pszichiáterrel meg kellene beszélni, sajnos a pszichiátriai gyógyszerek, gyógyszerelés tipikusan olyan hogy szinte "egyénre kell szabni..." és ez bizony idő kérdése... lehetséges, hogy most nem jól vannak beállítva a gyógyszerei és azon is változtatni kellene!
üdvözlettel:
