Belegondolni is rossz: ezt a műtétet gyakorlatilag csak az orvos élte túl
A sors vagy a történelem furcsa fintora, hogy a műtétet a korszak talán legjobb orvosa végezte.
Egy sebészeti beavatkozás még manapság is jár bizonyos fokú kockázattal, elképzelhető, milyen lehetett a helyzet a modern orvoslás vívmányai nélkül a viktoriánus Nagy Britanniában. Ebben az időben került sor az egyik legnagyobb orvosi fiaskóra: az egyetlen olyan, feljegyzett sebészeti beavatkozásra, amely háromszáz százalékos halálozási aránnyal járt.
Így műtöttek a viktoriánius Angliában
Akkoriban nem létezett altatás, a fertőtlenítés inkább nem létezett, mint igen. Képzeljük tehát el, hogy szerencsétlenségünkre éppen ekkor, tehát Viktória királynő uralkodása idején törtük el a lábunkat. A fájdalom közel elviselhetetlen, s az elfertőződés is elkezdődött. Betolnak minket a hátunkon fekve egy egyetemi műtőbe, amely a leginkább a mai előadótermekre emlékeztet, és többen is figyelik az eseményeket a karzatok homályából. Ezt követően három, sebészkötényt viselő alak sétál be, és begurítanak egy szikékekkel és fűrészekkel jól megrakott kocsit is. A három alakból ketten asszisztensek, az ő dolguk az lesz, hogy lefogjanak minket, mivel nem lesz kellemes, ami következik. A harmadik alak pedig felemel a kocsiról egy nem túl bizalomgerjesztő kést. Csak egyben bízhatunk: hogy dr. Robert Liston épp az orvosunk, aki híresen gyorsan, 1-2 perc alatt eltávolított végtagokat a korában - emlékezik vissza érzékletesen az orvosra és a körülményekre a raketa.hu.
Egy amputáció során Robert Liston a bal karját használta, hogy megállítsa a véráramlást, miközben késsel hadonászott a jobb kezében. Tette ezt, miközben a beteg vonaglott, és sikoltozott félelmében és kínjában. Ernest Board ezen festményét Henry S Wellcome rendelte meg 1912 körül. Ez azt a pillanatot idézi fel, amikor Dr. Liston amputációt hajtott végre Londonban az 1840-es évek elején. A kíváncsi nézők előrehajolnak, miközben megjelenik a híres sebész, aki elmagyarázza, mit fog tenni.
Forrás: http://www.dailymail.co.uk
Dr. Robert Liston a „West End leggyorsabb pengéje”
Listont Dr. Richard Gordon orvostörténész a „West End leggyorsabb pengéjeként” aposztrofálta, és nem is véletlenül – a skót származású orvos veszett tempóban dolgozott. Azt, hogy a sebesség mennyit számított, egy koralbeli statisztika jól mutatja:
- A St. Bartholomew's Hospital sebészei minden negyedik páciensüket elvesztették,
- Listonnak azonban, aki az előbbihez közeli London's University College Hospital-ban operált, csak minden tizedik betege halt meg.
Mindennek a híre természetesen a betegekhez is eljutott, és sokan valósággal tábort ütöttek a váróhelyiségben, csak hogy Liston kezelje őket. A skót származású orvos ráadásul minden tőle telhetőt elkövetett, hogy mindenkit, aki őt megkereste, el tudjon látni, sőt az olyan betegekre is szakított időt, akit a többi sebész elutasított, mondván, hogy rajtuk már nem lehet segíteni. Ráadásul, mint a korszak legnagyobb sebészei, nem csak praktizált, de aktívan hozzájárult a terület fejlődéséhez is: két könyvet is írt (The Elements of Surgery és Practical Surgery), és több találmány is köthető hozzá.
Ez volt a történelem legvégzetesebb műtétje
Liston gyors, ám olykor-olykor óvatlan pengéje, okozott gondokat is: egyszer például egy láb amputálása közben véletlen a páciens heréit is sikerült lekapnia. Ennél is komolyabb volt azonban a már emlegetett, negatív rekordot adó fiaskó, amikor a villámsebesség több problémát is okozott. A műtét során Liston szikéje olyan gyorsan járt, hogy a műtétet mögötte figyelő álló idősebb úr nyaka előtt szaladt el a penge – szegény embernek ez túl sok volt, és össze is esett és meghalt, utóbb kiderült, hogy szívrohamot kapott. A műtéthez szorosan kötődő második és a harmadik halál napokkal később következett be. A villámkezű sebész egy gyors metszéssel ugyanis a beteget rögzítő egyik asszisztens ujjait is levágta. Utóbb azonban kiderült, hogy a szike nem volt megfelelően fertőtlenítve, így mind a páciens, mind az asszisztens sebe elüszkösödött, és meghaltak.
Ez a kép azt mutatja, hogyan nézett ki egy amputáció a 19. század elején. 1846-ig nem alkalmaztak érzéstelenítőt, ezért sok asszisztensre volt szükség ahhoz, hogy lefogják a pácienst, miközben a saját végtagját nézték. Ez a folyamat gyötrelmes lett volna, így akik megengedhették maguknak, azokhoz a sebészekhez mentek, akik a leggyorsabban tudták eltávolítani a végtagot.
Forrás: http://www.dailymail.co.uk
A páratlan sebesség és a „járulékos kár”
A háromszáz százalékos halálozási arány azóta is a párját ritkítja, különösen úgy, hogy az egyik áldozat még a műtőasztal közelében sem volt. Liston neve mégis pozitív szereplőként maradt fenn, sosem felejtették el neki azt a rengeteg embert, akit megmentett, adott esetben úgy, hogy más nem volt hajlandó kezelni őket. Liston 1847-ben halt meg, és talán nem véletlen, hogy márványszobrot emeltek a tiszteletére és egy díjat is elneveztek róla.
Szörnyű gyógymódok: így kezelték anno a pszichés betegeket
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
