Újabb gyomirtóval bővítették az ivóvízben vizsgálandó szerek listáját
Idén január elsejétől lépett hatályba Az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről szóló 201/2001. (X.25.) Kormányrendelet módosítása, amelyben kibővítették az ivóvízben vizsgálandó peszticidek listáját.
Növényvédő szereket már évtizedek óta mérnek az ivóvízben, és a mikrobiológiai, illetve kémiai vizsgálatokhoz hasonlóan ezekre a molekulákra is szigorú határértékeket jelölnek ki.
A nemrég hatályba lépett törvénymódosítás egyik legfontosabb eleme, hogy immár vizsgálni kell az egész földgolyót beborító, szinte minden gazdaságban jelen lévő növényvédő szert, azaz a glifozátot, valamint annak bomlástermékét, az AMPA-t is.
Mi az a glifozát, miért tartanak tőle annyira?
A glifozát egy „túlkoros” gyomirtó, már a hetvenes évek óta használják világszerte. Azóta korszerűbb anyagokat is kifejlesztett a vegyipar, ám a glifozát a mai napig rendkívül elterjedt növényvédő szer, és sajnos az emberre sem veszélytelen: többek között a központi idegrendszer genetikai elváltozásait, a koponyát formáló sejtek pusztulását, az ízületek porcainak deformálódását, illetve születési rendellenességeket okozhat.
Nulla határérték nem létezik
A határérték kiszámításakor a megengedhető mennyiséget hatalmas biztonsági szorzóval látják el. A laboratórium becslései alapján a kimutathatósági határon lévő – vagyis 5 ng/l hormontartalmú – gyógyszert tartalmazó vízből több ezer köbmétert kell meginni ahhoz, hogy egy tablettányi hormon bekerüljön a szervezetbe. Ez napi három liter „hormonos” víz fogyasztása esetén évente jelent egy köbmétert, ezer évig kellene tehát élni ahhoz, hogy egy tablettányi hormon bekerüljön a szervezetünkbe.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben , a Facebook-on, az Instagramon vagy a X-en, Tiktok-on is!
