„Ilyet soha nem mondtam.” „Már megint túlreagálod.” „Rosszul emlékszel.” Egy-egy ilyen mondat természetesen még nem jelent manipulációt, de ha valaki rendszeresen megkérdőjelezi az emlékeit, letagadja a megtörtént eseményeket, és egy idő után már ön sem biztos abban, jól érzékeli-e a valóságot, gázlángozás áldozata lehet.
Egy egyszerű döntéshez is folyamatos tanácsot kér, nehezen mond ellent másoknak, és szinte elviselhetetlennek érzi a gondolatot, hogy egyedül kell boldogulnia? Ha mindez tartósan meghatározza valaki kapcsolatait és mindennapjait, dependens személyiségzavar is állhat a háttérben.
Nem egyszerű félénkségről van szó. Az elkerülő személyiséggel élő ember rendkívül érzékeny lehet a kritikára és az elutasításra, kevésnek érezheti magát, és éppen a megszégyenüléstől való félelem miatt kerülheti az új embereket és a társas helyzeteket. A probléma a munkára, a kapcsolatokra és a mindennapi életre is jelentős hatással lehet.
A borderline személyiségzavar jóval több annál, mint hogy valakinek hangulatingadozásai vannak, vagy nehezen kezeli az érzelmeit. Az állapot az önképet, az emberi kapcsolatokat és a viselkedést is érintheti, miközben az elhagyástól való erős félelem, az impulzív döntések, az üresség érzése és az intenzív érzelmi reakciók is jellemzőek lehetnek.
Vajon a nárcisztikus ember tényleg nem látja, mennyire bántóan viselkedik, vagy pontosan tudja, mit tesz?
A pszichopata szót a hétköznapokban gyakran használják olyan emberekre, akik ridegnek vagy manipulatívnak tűnnek. A valóság azonban ennél jóval összetettebb.
A nárcisztikus személyiségjegyekkel rendelkező emberek gyakran úgy alakítják a történeteket, hogy ők tűnjenek az áldozatnak. Éppen ezért a környezetük sokszor észre sem veszi, hogy valójában manipulálják őket.
A hétköznapi nyelvben gyakran aggatjuk a „nárcisztikus” jelzőt azokra az ismerőseinkre, akik szeretnek a középpontban lenni, sokat beszélnek önmagukról, vagy az átlagosnál magabiztosabbnak tűnnek.